Evangélikus Élet - Baciu, 1942 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1942-01-20 / 1. szám
Autorizat de Ministerul de Interne sub No. 14.850 AnuÉ1936 Administratia Szerkesztősig és kiadóhivatal: Baeiu, Jud. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések címe: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. Tudom kiben hiszek! „Az Isten az én erősségem, Őbenne bízom én. Paizsom nekem Ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én Udvezitőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól." Sámuel könyve 22, 3. Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében! Bizodalmát tehát földi vagy égi teremtmény helyett egyesegyedül a láthatatlan, felfoghatatlan egy Istenbe vetem, ki az eget-földet teremtette s egyedül mindenek felett- való. Nem is esem kétségbe az ördög valamennyi Iindának gonoszságán sem, mert az" eh istenem mindezeknél feljebb való. Mert a hitem föléje szárnyal mindennek: annak is, ami van, annak is ami — nincs: bűnnek, erénynek, hogy mindeneken túl csak Istenen csüngjön. Csodajelet sem kívánok tőle, hogy kísértsem Őt. Egészen ráhagyom, hogy meddig akar késni és nem szabok eléje sem célt, se időt, se eszközt, se módot, hanem mindezt önkéntes, igazi hittel akaratára bizom. Ha egyszer mindenható, mi fogyatkozásom lehet, hogy megadni, megtenni ne tudná? Ha égföld teremtője s mindenek ura, ki árthat nekem ? Hogyne válnék javamra minden, mikor javamat akarja, akinek engedelmes alattvalója minden?! Isten tehát tudja, hogy cselekedjék javamra. S mert Atya is mindezt meg is teszi szives örömest. Mivel pedig én ebben semmit sem kételkedem, bizonnyal gyermeke vagyok, szolgája és örököse s lészen nékem az én hitem szerint . . . Énekelni akarok tehát neki — énekelni. Fennen kezdem: senki a világon nem kezdheti feljebb, szebben sem zengheti. Legszebb énekem, leggyönyörűbb mondanivalója Isten első parancsolata. Hogy egy Istent dicsőítsük, szívből féljük, — szeressük, egyedül benne bizzunk, — reá építsünk. Énekem im igy szól: Legyen Istené a dicsőség ! Égen-földön csakis az egy igaz élő Istent illeti a dicsőség és magasztalás. Minden istenek Istene, valamennyi urak-ura Ő, aki teremtette az eget-földet, és minden rajta levőt. Kezében a föld minden birodalma : felemeli vagy leejti őket, ahogy akarja. Tőle van lélekzetünk s életünk. Királyok szivét, mindenek bensőjét tetszése szerint formálja. Mindenünk tőle van. Nélküle testünk, életünk, eszünk, erőnk, egészségünk, birtokunk, — semmink nem is volna, megtartható se volna . . . mindenünket Tőle vettük s az ördögtől pillanatig se maradhatnánk meg, ha Isten meg ne oltalmazna.LUTHER MÁRTON, Jer, örvendjünk keresztyének. Uj szántásban ... Keresztelő János, mikor meghallotta a börtönben, hogy Krisztus megkezdte működését, két tanítványát küldötte hozzá, hogy megkérdjék őt: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk ?“ Jézus pedig szeretettel fogadta a keresztelőnek tanítványait s az írás szerint a következő választ küldötte Jánosnak: „Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: a vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak és a szegényeknek evangéliom hirdetíetik. . így kezdte munkáját Jézus s igy végzi és véger'TS-el azt Ő ma is. Az élet telve van csodákkal. Hit és szem -kai! "<^8 ° „-iJogjuk foton {fiadéit.-A ic3n.55yc.bb -és 2&*ba!du«ab& csodája istennek’ ellenben mégis ^csak az, hogy Jézus óta szüntelen. . . „szegényéknek evangélium hirdettetik. “ Krisztus egyháza életének legnagyobb csodája az evangélium. Ez egyben pedig az egyháznak örökre megmaradó feladata és hivatása is. Valamennyi más csodánál fontosabb és előbbrevalóbb ez: az evangélium hirdetése. Hiszen semmi másra nincsen annyira szüksége az emberiségnek, mint az evangéliumra. Nehéz időkben és nehéz helyzetekben, bűnben, kétszeresen fontos az az ember számára. Korszakalkotó nagy időt él ma az emberiség. Egy uj világ van kialakulóban. Uj korszakok születése is, akárcsak minden más születés, nagy fájdalmakkal, vajúdásokkal jár. Természetszerű viszont ezzel kapcsolatban az is, hogy a nagy időkben élő emberiség érzékenyebb, mint a más korszakok embere. Eszmék ellentétében állva döntenie kell, hogy hová fordul és kit követ. S különösképpen nehéz számára megtalálni a helyes ítéletet. Hiszen nagyon jól tudjuk: nem minden mi uj jó s nem minden mi régi rossz, sem pedig megfordítva. Van azonban egy csalhatatlan mértékünk s ez az Isten igéje. Soha nem lehet jó az, ami ellent, mondásban áll Isten igéjével! Szüksége van a mai emberiségnek Isten evangéliumára azért is. mert nehéz idők fellege jár felette. Az uj Európáért nehéz harcokat kell megvívni. S mi ezeket nem kerülhetjük ki s nem is szabad vonakodnunk vállalásuktól sem, mert hiszen döntőjelentőségük van jövendő sorsunk kialakulására, Hogy vállalhassuk, ahhoz erőre s különösképpen hitre van szükségünk. Ezt a hitet és erőt is az evangéliumból kell mentenünk. Uj esztendő küszöbén állunk. Uj szántásba bocsátjuk ekénket. Hogy lesz-e áldott termés, s hogy lesz-e erőnk végig kitartani: mindez attól függ, hogy mennyire tudjuk megnyitni szivünket az evangélium előtt. Lapunk munkásságának VII. évfolyamába lépett. Eddig is azért dolgoztunk, mert szent meggyőződésünk volt, hogy semmire nincs annyira szüksége az emberiségnek, mint evangéliumra. Ma kétszeresen érezzük ezt a hivatásunkat s ennek fontosságát. Evangélium nélkül összetörünk az áldozathozatalban. Evangélium nélkül nem lesz boldogabb uj idő! Vállaljuk tehát, mert vállalnunk kell az uj szántásban való szorgalmat. Ti pedig testvéreim: fogadjátok továbbra is szeretettel az írott betű alakjában hozzátok jövő evangéliumot s legyetek segítségére munkánknak! Mindenkinek hálásak leszünk, aki véleményt nyilvánít s tudomásunkra hozza, hogy mit vár, hogy mit szeretne másként s hogy mi az, ami tetszését nyerte meg. Vállvetve kell dolgoznunk a szebb és áldottabb jövendőért, melyet áldozataink révén meg fog adni nekünk az Isten : keresztyén lelkiséggel telitett uj világot! Gillich Fülöp.
