Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1941-12-25 / 21-22. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET 1941 december 25 A brassói magyar evangélikus egyházmegye közgyűlése. November 27-én, Brassóban, tartotta évi rendes közgyűlé­sét a brassói magyar evangélikus egyházmegye, Sipos András esperes és Scholcz Károly egyházmegyei felügyelő elnökletével. A közgyűlés iránt rég nem tapasztalt érdeklődés mutatkozott, mert nemcsak az egyes gyülekezetek vezetői, de a kiküldöttek is szinte teljes létszámban jelentek meg. Örvendetes jele annak, hogy egyházunknak ügye iránt érdeklődés van. A közgyűlést istentisztelet előzte meg, amelyet a brassói gyülekezetnek templomában tartottunk. Igét Rapp Károly bu­karesti lelkész hirdetett, aki Ézsaiás próféta könyve 40. részé­nek 31 és az 55. rész 12—13 versei alapján reámutatott arra a felelősségre, amellyel egyházunk ügyének tartozunk, valamint arra a biztatásra, melyet Isten ad. Ennek a nemes ügynek szol­gálata kell képezze közöttünk az összekötő kapcsot, hogy ösz- szefogva minden erőt egyetértéssel szolgálhassuk a reánkbizott ügyet. Istentisztelet után a gyűlés tagjai az egyházközség tanács­termében gyűltek össze, ahol is aztán Scholcz Károly egyház- megyei felügyelő megnyitotta a közgyűlést, lendületes szavak­kal mutatva reá azokra a feladatokra, melyek a jelen küzdel­mes eseményeiből hárulnak az egyházra. A német nép felemelkedésének példája mu­tatja, hogy összefogással és áldozatkészség­gel lehet alkotni. Az egyház feladata, hogy a jövő Európája számára értékes embere­ket neveljen. Az esperesi jelentés részletes ismertetését adta egyházunk helyzetének, az elmúlt esz­tendő eseményeinek, egyben pedig értékes útmutatásokat is tartalmazott a követendő munka számára. Az abban foglaltak fontos­ságára való tekintettel ezt a jelentést lapunk­ban kivonatosan közöljük s annak áttanul­mányozást olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. Az esperesi jelentéssel kapcsolatos hatá­rozatok közül kiemeljük a következőket: az énekeskönyv árából származó 50.000 lejnyi tiszta pénztármaradvány összegéből 20.000 lejt kap az első is­kolaépítő egyházközség, 10.000 lejt a Csángó-Muzeum, 10.000 lei Zajzoni Rab István csángó költő válogatott verseinek kiadá­sára fordittatik. Addigra pedig, amig ezeket az összegeket ren­deltetésük céljára fel lehet használni, az egyházmegye ezt a pénzt bibliák vásárlására használja fel. Kötelezővé teszi a nép­könyvtárak felállítását, illetve a meglevő gyülekezeti könytárak- nak kibővítését. A tanügyi jelentés, amelyet ugyancsak Sipos András es* peres terjesztett elő, az iskolai és vallástanitási helyzetet ismer­tette. Felekezeti iskoláink áldott munkát végeznek. Igazi értékét a felekezeti iskoláknak csak most kezdjük megbecsülni. Négy gyülekezetünkben működik evangélikus iskola: Brassóban, Cser- nátfaluban, Hosszufalu-alszegen és Hosszufalu-fürészmezőn. Is­koláinkban tanított gyermekek száma 408. Állami elemi isko­lába jár kb. 1600 evangélikus magyar gyermek. Egyházainknak vagyoni helyzetét a számvevőszék részle­tes jelentése ismertette. Ezt a jelentést Biró László lelkész számvevőszéki elnök terjesztette elő, aki egyben állásáról való lemondását is bejelentette, tekintve, hogy egyházkerületünk köz­gyűlése egyházkerületi számvevőszéki elnök­nek választotta s a két állás összeférhetetlen. Közgyűlés a megüresedett számvevőszéki állásra Raduch György barcaujfalusi lelkészt választotta meg. Az egyházmegye irányítása alatt működő Hétfalusi Temetkezési Egylet helyzetét Bálint András pénztáros ismertette. Az egylet anyagi helyzete fejlődő. Jelenlegi vagyona 184.440 lej. Legutóbb tartott igazgatósági és választ­mányi gyűlése a tagdijakat 24 és 44 lejben, a segélydijakat pedig 8000 lejben állapította meg. Közgyűlés felszólította a gyülekezetek zetőit, hogy a jótékonycélu intézmény érdeké­ben hathatós propagandát fejtsenek ki. A tárgysorozatban szereplő kisebb jelen­tőségű ügyek elintézése után a közgyűlést Sí­pos András esperes zárta be. Gillich Fülöp És szólitá nyájasan: — Ki vagy te? S amaz feleié: — Koldus vagyok. Kapernaumból téve- lyedtem ide. Mert homályos immár sze­memnek látása. S Mária szóla: — Jer velem. Az asszony fölkele és követé Máriát. És mikor érkezének a házhoz, Jézus megnyitá előttük az ajtót. Mária pedig be­vezetvén az asszonyt, széket tőn a tűzhely mellé. És monda: — A tüzem elaludt, de a fal még me­leg. Ülj le. Az asszony szemérmesen letelepedék és boldog fohászkodással áldja vala magá­ban az Urat. Jézus pedig monda: — Anyácskám, a mi atyánkfia talán éhezik is. . . S Mária feleié: Már adok ennie. És elővevé a kenyeret és szelvén belő­le, nyujtá annak mondván : — Nincs egyebem, asszonynénikém. A férjem odavan ácsolni. Ilyenkor nem főzünk. S a koldus rebegé: — Óh, áldott órai Óh, áldott hajlék! S törne a kenyérből. De a kenyér az ölébe fordula, mert nem bírja vala tartani ujjainak gémberedettsége miatt. Mária azonban fogá a kenyeret és sze­letekre metélé az asztalon. S amig Mária ebben foglalatoskodék, a gyermek Jézus odahuzódék az asszonyhoz. És áhitatosan nézvén reá, két kis tenyeré­be fogá a koldusasszony kezét és huho- kolá, lehelgeté. És mind a hárman örvendezének. Karácsony a názáreti házban. Irta: Gárdonyi Géza. Jézuska egy napon hazafelé mende- géle az iskolából. S vala ama nap téli, hideg, hóval teljes. De a kis Jézuska nem fáza. Subácská- ja vala ama bárányka bőréből, melyet a pásztorok ajándékozának születése éjén, a lábán sarucska, a fején süvegecske. És ime, amint haladna az utón az isteni gyermek, láta egy koldus asszonyt a ná­záreti hídon. Öreg vala pedig az asszony és reszkete a fázásban. Megbékélt vén kezét ölébe kulcsolva néze szomorúan. Jézus látá őt és megálla előtte. És szóla: — Asszonynéném, miérthogy itt ülsz a havas kövön? Amaz pedig feleié: — Nincs hol megpihennem. Mert úgy kerültem én e városba, mint a széltől futt töviskóró. Idegen vagyok itten. És Jézus mondá: — Jövel mihozzánk. A mi hajlékunk meleg... Amaz pedig felele: — Óh, édes-ajkú gyermeki Iszen ha minden ember gyermek volna, bármely házba is beléphetnék. És marada ültön. Jézus pedig elszomorodék. És benyitván a házba, találá anyját, Má­riát az ablaknál ülve, ingecskét foltozván. És Jézus köszönté, mondván: — Dicsőség a mennyben Istennek 1 S anyjához járulván, megcsókolá kezét. Mária pedig megölelé a gyermeket és mondá: — Szerelmes egy fiam, tudod-e, hogy ma van... születésed napja ? Immár be- töltéd hatodik évedet. És vetkeztetvén őt a subácskából, to­vább beszéle édesen: — Mivel szerezzek néked, gyermekem, örömet e napon? — Anyácskám — felele Jézus — csak oly örömet szerezz nekem, amely neked is öröm. Mert ahol ketten örülnek, az az igaz öröm: és ahol hárman örvendeznek, az a boldog öröm S Mária feleié: — Miképpen ör rendezhetnénk hárman? Avagy nem tudod-e, hogy atyád Kaper- naumban dolgozik? Jézus pedig mondá: — A hid kövén az utón egy asszony­atyánkfia ül. Szólítsd be őt, mert az én hívásomra nem jő. Mária pedig elcsodálkozik. És mondá: Mely atyánkfia járna erre ? S Jézus feleié: — Nem tudom nevét. S Mária kérdé: Vájjon ő mondotta-e, hogy atyánkfia? — Nem mondotta — feleié Jézus. — Hát akkor hogyan tudod, hogy atyánkfia ? Jézus behunyá szemét és csendesen feleié: — Érzem. Mária ekkor kendőt boritá fejére és ki- méne az útra. És megtalálá az asszonyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom