Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1941-12-25 / 21-22. szám

2

EVANGÉLIKUS ÉLET

1941 december 25

A brassói magyar evangélikus egyházmegye közgyűlése.

November 27-én, Brassóban, tartotta évi rendes közgyűlését a brassói magyar evangélikus egyházmegye, Sipos András esperes és Scholcz Károly egyházmegyei felügyelő elnökletével. A közgyűlés iránt rég nem tapasztalt érdeklődés mutatkozott, mert nemcsak az egyes gyülekezetek vezetői, de a kiküldöttek is szinte teljes létszámban jelentek meg. Örvendetes jele annak, hogy egyházunknak ügye iránt érdeklődés van.

A közgyűlést istentisztelet előzte meg, amelyet a brassói gyülekezetnek templomában tartottunk. Igét Rapp Károly bukaresti lelkész hirdetett, aki Ézsaiás próféta könyve 40. részének 31 és az 55. rész 12—13 versei alapján reámutatott arra a felelősségre, amellyel egyházunk ügyének tartozunk, valamint arra a biztatásra, melyet Isten ad. Ennek a nemes ügynek szolgálata kell képezze közöttünk az összekötő kapcsot, hogy ösz- szefogva minden erőt egyetértéssel szolgálhassuk a reánkbizott ügyet.

Istentisztelet után a gyűlés tagjai az egyházközség tanácstermében gyűltek össze, ahol is aztán Scholcz Károly egyház- megyei felügyelő megnyitotta a közgyűlést, lendületes szavakkal mutatva reá azokra a feladatokra, melyek a jelen küzdelmes eseményeiből hárulnak az egyházra. A német nép felemelkedésének példája mutatja, hogy összefogással és áldozatkészséggel lehet alkotni. Az egyház feladata, hogy a jövő Európája számára értékes embereket neveljen.

Az esperesi jelentés részletes ismertetését adta egyházunk helyzetének, az elmúlt esztendő eseményeinek, egyben pedig értékes útmutatásokat is tartalmazott a követendő munka számára. Az abban foglaltak fontosságára való tekintettel ezt a jelentést lapunkban kivonatosan közöljük s annak áttanulmányozást olvasóink szives figyelmébe ajánljuk.

Az esperesi jelentéssel kapcsolatos határozatok közül kiemeljük a következőket: az énekeskönyv árából származó 50.000 lejnyi

tiszta pénztármaradvány összegéből 20.000 lejt kap az első iskolaépítő egyházközség, 10.000 lejt a Csángó-Muzeum, 10.000 lei Zajzoni Rab István csángó költő válogatott verseinek kiadására fordittatik. Addigra pedig, amig ezeket az összegeket rendeltetésük céljára fel lehet használni, az egyházmegye ezt a pénzt bibliák vásárlására használja fel. Kötelezővé teszi a népkönyvtárak felállítását, illetve a meglevő gyülekezeti könytárak- nak kibővítését.

A tanügyi jelentés, amelyet ugyancsak Sipos András es* peres terjesztett elő, az iskolai és vallástanitási helyzetet ismertette. Felekezeti iskoláink áldott munkát végeznek. Igazi értékét a felekezeti iskoláknak csak most kezdjük megbecsülni. Négy gyülekezetünkben működik evangélikus iskola: Brassóban, Cser- nátfaluban, Hosszufalu-alszegen és Hosszufalu-fürészmezőn. Iskoláinkban tanított gyermekek száma 408. Állami elemi iskolába jár kb. 1600 evangélikus magyar gyermek.

Egyházainknak vagyoni helyzetét a számvevőszék részletes jelentése ismertette. Ezt a jelentést Biró László lelkész számvevőszéki elnök terjesztette elő, aki egyben állásáról való lemondását is bejelentette, tekintve, hogy egyházkerületünk közgyűlése egyházkerületi számvevőszéki elnöknek választotta s a két állás összeférhetetlen. Közgyűlés a megüresedett számvevőszéki állásra Raduch György barcaujfalusi lelkészt választotta meg.

Az egyházmegye irányítása alatt működő Hétfalusi Temetkezési Egylet helyzetét Bálint András pénztáros ismertette. Az egylet anyagi helyzete fejlődő. Jelenlegi vagyona 184.440 lej. Legutóbb tartott igazgatósági és választmányi gyűlése a tagdijakat 24 és 44 lejben, a segélydijakat pedig 8000 lejben állapította meg. Közgyűlés felszólította a gyülekezetek zetőit, hogy a jótékonycélu intézmény érdekében hathatós propagandát fejtsenek ki.

A tárgysorozatban szereplő kisebb jelentőségű ügyek elintézése után a közgyűlést Sípos András esperes zárta be. Gillich Fülöp

És szólitá nyájasan:

— Ki vagy te?

S amaz feleié:

— Koldus vagyok. Kapernaumból téve- lyedtem ide. Mert homályos immár szememnek látása.

S Mária szóla:

— Jer velem.

Az asszony fölkele és követé Máriát.

És mikor érkezének a házhoz, Jézus megnyitá előttük az ajtót. Mária pedig bevezetvén az asszonyt, széket tőn a tűzhely mellé. És monda:

— A tüzem elaludt, de a fal még meleg. Ülj le.

Az asszony szemérmesen letelepedék és boldog fohászkodással áldja vala magában az Urat.

Jézus pedig monda:

— Anyácskám, a mi atyánkfia talán éhezik is. . .

S Mária feleié:

Már adok ennie.

És elővevé a kenyeret és szelvén belőle, nyujtá annak mondván :

— Nincs egyebem, asszonynénikém. A férjem odavan ácsolni. Ilyenkor nem főzünk.

S a koldus rebegé:

— Óh, áldott órai Óh, áldott hajlék!

S törne a kenyérből. De a kenyér az

ölébe fordula, mert nem bírja vala tartani ujjainak gémberedettsége miatt.

Mária azonban fogá a kenyeret és szeletekre metélé az asztalon.

S amig Mária ebben foglalatoskodék, a gyermek Jézus odahuzódék az asszonyhoz. És áhitatosan nézvén reá, két kis tenyerébe fogá a koldusasszony kezét és huho- kolá, lehelgeté.

És mind a hárman örvendezének.

Karácsony a názáreti házban.

Irta: Gárdonyi Géza.

Jézuska egy napon hazafelé mende- géle az iskolából.

S vala ama nap téli, hideg, hóval teljes.

De a kis Jézuska nem fáza. Subácská- ja vala ama bárányka bőréből, melyet a pásztorok ajándékozának születése éjén, a lábán sarucska, a fején süvegecske.

És ime, amint haladna az utón az isteni gyermek, láta egy koldus asszonyt a názáreti hídon.

Öreg vala pedig az asszony és reszkete a fázásban. Megbékélt vén kezét ölébe kulcsolva néze szomorúan.

Jézus látá őt és megálla előtte.

És szóla:

— Asszonynéném, miérthogy itt ülsz a havas kövön?

Amaz pedig feleié:

— Nincs hol megpihennem. Mert úgy kerültem én e városba, mint a széltől futt töviskóró. Idegen vagyok itten.

És Jézus mondá:

— Jövel mihozzánk. A mi hajlékunk meleg...

Amaz pedig felele:

— Óh, édes-ajkú gyermeki Iszen ha minden ember gyermek volna, bármely házba is beléphetnék.

És marada ültön.

Jézus pedig elszomorodék.

És benyitván a házba, találá anyját, Máriát az ablaknál ülve, ingecskét foltozván.

És Jézus köszönté, mondván:

— Dicsőség a mennyben Istennek 1 S anyjához járulván, megcsókolá kezét. Mária pedig megölelé a gyermeket és

mondá:

— Szerelmes egy fiam, tudod-e, hogy ma van... születésed napja ? Immár be- töltéd hatodik évedet.

És vetkeztetvén őt a subácskából, tovább beszéle édesen:

— Mivel szerezzek néked, gyermekem, örömet e napon?

— Anyácskám — felele Jézus — csak oly örömet szerezz nekem, amely neked is öröm. Mert ahol ketten örülnek, az az igaz öröm: és ahol hárman örvendeznek, az a boldog öröm

S Mária feleié:

— Miképpen ör rendezhetnénk hárman? Avagy nem tudod-e, hogy atyád Kaper- naumban dolgozik?

Jézus pedig mondá:

— A hid kövén az utón egy asszonyatyánkfia ül. Szólítsd be őt, mert az én hívásomra nem jő.

Mária pedig elcsodálkozik. És mondá:

Mely atyánkfia járna erre ?

S Jézus feleié:

— Nem tudom nevét.

S Mária kérdé:

Vájjon ő mondotta-e, hogy atyánkfia?

— Nem mondotta — feleié Jézus.

— Hát akkor hogyan tudod, hogy atyánkfia ?

Jézus behunyá szemét és csendesen feleié:

— Érzem.

Mária ekkor kendőt boritá fejére és ki- méne az útra. És megtalálá az asszonyt.