Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-12-25 / 21-22. szám
Autorlzat de MInlsterul de Interne sub No. 14,850 Anul,1336 VI. ÉVFOLYAM. 3 lej. 1941, december 25. / 21-22 szám. ‘BetmissiiéL tó.i'sadaíwÁ, Sutiurdtis bvSC&gp&él Administrajia Szerkesztősig és kiadóhivatal: Baeiu, ind. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések címe: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. KARÁCSONYKOR. Irta: BÉRY GYULA A néma légben csengve lágyan Az estharang imára hiv. Istenhez szállni vágy a lélek, Szeretni, hinni vágy a szív. A világon, örök sugárral, Átleng az édes szeretet. Lelkünk vigasza — hő imádság: Adj ma szivünknek meleget! Áldjuk jóságos Istenünket, Ki elküldötte egy fiát, Hogy szenvedjen, meghaljon értünk, S jobb legyen az egész világi Ami e földön nagy, magasztos, Mi szárnyat ad, mi felemel, A gyarló földi embereknek, Az égből Krisztus hozta el. Adjunk hálát a létezésért, E szép világ csodáiért, A reményért, a büszke vágyért, Mely utainkon elkísért. Hálát adunk a boldogságért, A révért, melybe eljutánk, Ahol a földi küzdelemnek Örök babérja vár reánk. Hálát adunk, hogy kik szeretnek, S kiket szeretünk, boldogok: S hogy a szeretet égi lángja Bennünk örökké élni fog. Szeretnők az egész világot Csak fénybe látni, boldogan. Csak fény legyen ma, semmi árnyék, Hiszen karácsony napja van ! S ha volna tán, ki lelkeinket Megsebzi olykor, aki bánt, Csak egyre jóval viszonozzuk A jót és rosszat egyaránt! Legyen feledve, megbocsátva Minden, amit ki vétkezett. Ne éljen bennünk semmi érzés, Csupán csak egy: a szeretet! Áldott karácsonyt! Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen. Szeretett híveim! Kedves Testvéreim! Megint háborús karácsonyt ülünk. A világ, a távol kelettől a messze nyugatig, lángban és vérben áll. Ránk köszöntött a szent este, de a vérében vonagló világ számára nem hozott enyhülést, békességet, mert még nincsen végleg leigázva az emberiség legfélelmetesebb ellensége: a véres, vörös kommunizmus. A harcizajban nincs azért pillanatnyi szünet sem. A szentestén sem. Sőt lehet, hogy éppen akkor, abban a pillanatban, amikor a karácsonyfánkon felgyűltek a fények, ezer és ezer repülőgép emelkedik levegőbe vinni a rombolást és leiéit. Fények gyulnak az éjszakában, de ezek nem a kara* csonyfák szent lángjai, hanem a háborúnak tüzei. Lehet, hogy éppen akkor, abban a pillanatban, amikor mi meghatott szívvel osztjuk ki ajándékainkat, szeretetünk jeleit, rohamra indulnak a harcikocsik mindent elsöprő osztagai, hogy visszaverjék a hit és Isten gonosz ellenségeinek rohamát s teleszórják a halál vérvirágaival a csillagvilágos, csendes téli tájat. És percről-percre, óráról-órára nő s mind nagyobb lesz a végelláthatatlan hosszú sereg: azoknak serege, akik e küzdelemben meghozták a legnagyobb áldozatot egy-egy nekik kedves életet, vagy saját testük épségét adták oda áldozatul övéiknek megmentésére s a várva-várt szebb és boldogabb jövendőért. Igen végelláthatatlan sereggé lesz : az árvák, özvegyek, vakok, bénák, rokkantok, nyomorékok, csonkák és koldusok szánandó tömege. Könny és vér. Ez a háborús karácsony . . . Szomorú a háborús karácsony. A könny és vér végtelen tengere ráveti árnyékát ami karácsonyi ünneplésünkre is s megsápad tőle az öröm és színtelenné válik tőle a jókedv. Ki tudna most örülni?! Ä gond és a busulás ott ül valami formában minden terített asztalon, a karácsonyfa minden hajló ágán. Áldott a háborús karácsony. A legáldottabb karácsonyom, háborús karácsony volt. Az olasz front mögött, Klagenfurtban egy rideg kaszárnya szobában álltuk körül a fényes karácsonyfát, mit meleglelkü asszonyok gyújtottak meg nekünk, hontalanoknak. Ott, ebben a nagy kietlenségben és ebben a nagy idegenségben olvastam el honfitársaimnak a karácsonyi örömüzetet. Olyan megtárult lélekkel, annyira eget szomjazó szívvel azt ember talán még nem hallgatta, mint ezek. Ott értettem meg először, hogy mi a karácsony. Az a karácsony, hogy Isten nagy szeretettel és kimondhatatlan jósággal lehajol az árvákhoz. Az a karácsony, hogy Isten eljön a szomorú, elcsüggedt emberekhez és a nagy, kietlen idegenséget egyszerre fényes, boldog otthonná teszi. Az a karácsony, hogy Isten belenéz a szemünkbe s mi szeretnénk megint ártatlan, tiszta gyermekek lenni. Árvának, elhagyottnak, szerencsétlennek, boldogtalannak, nyomorultnak, kétségbeesett, összetört embernek kell lenned, hogy azt megérthessed. Idegenben kell légy és szenvedned kell a kivetettség és a szörnyű magárahagyatotlság minden kínját. Akkor tudod, hogy milyen jól esik a szerető szó, milyen meleg a simogató kéz, milyen vigasztaló, ha valaki társul szegődik hozzád. Ez a karácsony az igazi áldott, szent karácsony 1 Háborús karácsony. Gond és szomorúság. Akkor szokott ránk találni az Isten. Hiszem, hogy most minket is megtalál az Isten s népünk fény nélkül, pompa nélkül is áldott, szent karácsonyt fog ülni ! ARGAY GYÖRGY szuperintendens.
