Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-12-01 / 19-20. szám
Autorlzat de Ministern! da Interne snb No. 14.830 Anul 1936 3 lej. 1941, december 1. 19-20 szám. VI. ÉVFOLYAM. WJT' #| "-"TS**'* r Administratis Szerkesztősig és kiadóhivatal: Baciu, jiid. Bragov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. Jön a király! Felelősséggel. „Örülj nagyon, Sionnak leánya: örvendezz Jeruzsálem leánya I Imé, jön néked a te királyod; igaz és szabaditó ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak oemhén.“ Zakariás 9,9. Valóban Király, de szegény, — nincstelen. Éppenséggel nincs királyi ábrázatja, ha csak a földi királyok külső pompáját keresed rajta. Pompát, várat, házat, pénzt és jószágot a földi királyoknak engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltözködjenek, építsenek fényűzőbben, mint egyeben, ^.noz úgy sem értenek, amit ez a koldus-király tud. Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem minden én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen. Azért jön, hogy elvegye nemcsak a betegséget, de a halált is, nemcsak az enyémet, hanem az egész világét. Mindezt azért mondja a próféta Sión leányának, hogy meg ne botránkozzék a Király nyomorúságos jövetelén s csukott szemmel, nyitott füllel ne a szegényes bevonulásra nézzen, hanem hallgasson, hallja meg azt, amit erről a koldus-királyról hirdetnek. Mert látni csak a szegénységet lehet, — hogy nyeregtelen szamáron sarkantyú nélkül úgy vonul be, mint egy koldus. De hogy magára veszi bűneinket, megfojtja a halált s szentséget, üdvösséget, — örök életet ád, azt látni nem lehet. Ezt tehát hallani és hinni kell. A te királyod Ő, kit isten egyenest neked Ígért s kinek tulajdona vagy, hogy csak Ő uralkodjék rajtad, — lélekben, nem testi értelemben. Őt kívántad kezdettől fogva; atyáid vágyakozó szive is érte sóhajtozott s utánna kiáltott. Ő vált és szabadit meg mindentől, ami eddig megterhelt, legyűrt és fogva tartott! Drága ige, ez a hivő szívnek! Mert Krisztus nélkül az ember temérdek bősz zsarnok rabigáját nyögi. Ilyen zsarnok az ördög, a test, a világ a bűn — ráadásul a törvény, a halál és minden pokol. Alu.di.ti l. szegény lélek csak nehéz rabságban és keserves gyötrelemben élhet. De aki a királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől,' se se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy a Ő Királya Úr életen, halálon, bűnön, mennyországon, — mindenen. Lám, ilyen nagy dolgot rejt e csekély ige: Imhol jő Királyod! Ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett - Király. Mindezt pedig az ész nem láija, a természeti ember se éri fel, — csak a hit egyedül. LUTHER MÁRTON. „Jer, örvendjünk keresztyének“ című könyvéből Hosszú, küzdehhes, világtörténelmi eseményekben gazdag három es2téndő telt el utolsó kerületi közgyűlésünk óta. Elmondhatjuk, hogy mióta a világ fennáll, helyesebben mióta történelmet imák, ily gyorsasággal, ilyen nagy horderejű események, — véres háborúk úgy mint vérnélküli átalakulások — még nem peregtek le a világtörténelem nagy színpadján. S bár mindannyian lázas érdeklődéssel és gyakran lélekzetvisszafojtva figyeljük a száguldó események híreit s a politika porondján zajló élet-halál harcot — ezekkel most itt foglalkozni, sem a hely, sem az idő nem megfelelő, de valóban nem is a mi hivatásunk körébe tartozik. ^ -ßZs: •'■- vili néznünk azonban azokkal a jelenségekkel, melyek főleg Európába, v ; .n méretű gazdasági,1 szellemi, erkölcsi és társadalmi -átalakulást vonnak maguk után, hogy valóban éreznünk, sőt már látnunk is kell, miszerint egy valóságos, uj eszmékkel telitett uj korszak születésének küszöbén állunk. Mert bizonyos az, hogy bármelyik hatalmi csoport ragadja magához a győzelmet, a világháború előtti életfelfogás, soha többé vissza nem térhet. Bizonyos azonban az is, hogy ebben a nagy átalakulási folyamatban igazi értékekre, emberibb életfelfogásra, maradandó és időtálló eredményekre — szerény véleményem szerint — csakis a tengelyhatalmak győzelmének esetében számíthatunk. Az a program, melyben a tanítást a nevelés váltja fel, az arany rudak számát az emberi munka helyettesíti, a meny- nyiség termelés helyét a minőség termelés foglalja el s a liberális gazdasági szabadság helyett — mely voltaképpen az erősebbnek lehetővé tette a gyengébbnek kizsákmányolását, kiszipolyozását, — ez a program azt a ne gy szociális elvet juttatja érvényre: hogy mindenki számára adassék meg az emberi körülményük között élet és a jólétnek egy bizonyos szükséges minimuma, nemcsak papíron, de a valóságban is. Ezen nagy szociális életprogram megvalósításának munkájában nagyon fontos szerep és hivatás vár a keresztyén egyházakra, elsősorban pedig a mi demokratikus szervezetű protestáns egyházainkra. A legnagyobb vüágve.s^delem, az egyházak közös fenyegető réme, a kommunizmus, a vallástalanság, hitetlenség, istentagadás fészke, hála a tengely- hatalmak vezetői bölcsességének, a megindított keresztes háború nyomán, a teljes összeomlás előtt áll, mert a harctereken is a szuronyerdők helyett újból az egyéni hősiesség, bátorság, leleményesség és kiválóság válik a győzelem döntő tényezőjévé. E megállapítás helytálló voltának klasszikus példája, faj és hittestvéreinknek, a kicsiny finn nemzetnek hősies és győzelmes harca a nagy orosz koloszussal szemben. Az ő dicsőséges példaadásuknak és az ő szívós ellenállásuknak ereje, a testvéri egyetértésben, összetartásban, vallásosságban és mélységes evangélikus hitükben leli magyarázatát, mig mindezeknek hiánya viszont elsorvadást, pusztulást jelentő, ahogyan az orosz példa mutatja. Az uj korszak születésétől tehát s mindabból ami ma belőle kielemezhető, általánosságban, egyházi szempontból sincsen mit félnünk, sőt bizonyos, hogy az sokkal több szociális gondoskodást és általános értéket hoz majd az emberiség számára, mint amennyit a régi nyújtott. Igen, ilyen tanulságokkal szolgál nekünk ez a most dúló világ küzdelem s e tanulságok előtt az egyház nem állhat meg behunyt szemmel, ellenkezőleg a kialakuló uj korhoz kell illeszkednie és alkalmazkodnia s akkor az egyházi és vallásos élet is uj megerősödést fog érni . . . (Részlet Purgly László egyházfelügyelő urnák megnyitó beszédéből).
