Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-02-02 / 2. szám
Autorizat Ministerul VI. ÉVFOLYAM. '3etmis5JÍóL ittT'sad&.íK.L&uXYiT'é.tvs íiuiSág^éídi keU£»fv. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, fűd. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 80 Lej Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. VILÁGOSSÁG. „Mert az Isten, aki szólt setétségből világosság ragyogjon, ő gyűjtött világosságot a mi szivünkben.“ II. Kor. 4, 6. Nagy ajándéka az Istennek a nappali fény. A falusi szántó-vető ember a hosszú téli éjszakák pihenője után, alig várja már a megnyúlt nyári nappalokat, hogy újult erővel fogjon hozzá a gazdag gyümölccsel kecsegtető munkájához. A világon, talán a falusi ember az, aki a legjobban tudja értékelni a világosságot, a fényt! Hiszen munkáját Istennek adományai nélkül sohasem tudná elvégezni. Nem* segít ebien neki a iechnika összes vívmánya sem: a villany, a lámpa világa csak apró mécslángocskák az elszórt magot éleire keltő mennyei napsugár mellett. Nem csoda tehát, ha a templomot látogató emberek között, túlnyomórészt egyszerű falusi embereket látunk, akiknek a szive még hálával dobban az égi szó felé, amikor felhangzik az Ige: „És mondd Isten: Legyen világosság.“ A teremtés csodája minden nap újra megismétlődik szemeink előtt, ha a sötét, koromfekete éjszaka végén szemeink előtt fellobognak a felkelő nap arany sugarai. „És lön világosság.“ Minden ember szivében ott él a világosság utáni vágy már a teremtés napja óta elvetve. Hiszen a legapróbb virágszál is a világosság felé fordul, ha az ég peremén felkél a nap. Hogy mennyire mélyen, az ember lelkében él a világosság utáni vágy, azt megkapóan mutatja az a középkorból származó imádság, amelyet a római angyalvárban elzárt előkelő fogoly ajkáról őrzött meg a hogyomány. Ez a fogoly hetek óta volt elzárva a vár egy koromsötét mély pincéjében, ahová a napsugár sohasem hatolt át. Egy nap a börtönőr figyelmes lett a börtönből felhangzó szavakra. A fogoly imádsága volt ez. Nem szabadságért könyörgött, nem a büntetés elengedéséért, hanem egyes egyedül a világosságért! „Istennek egyszülött fia, arra kérlek betlehemi bölcsődnél, golgothai keresztfádnál, csodálatos feltámadásodnál, méltass még egyszer arra, hogy megláthassák szemeim a nap világosságát, hogyha nem is a valóságban, úgy legalább mintegy álomban /“ Ezzel a világosság utáni vággyal, elkészítette Isten a lelkünket a másoiik nagy teremtési csoda szemléletére, ami még nagyobb, mint a világ teremtése. Betlehem felett újból elhangzott az Ige: „Lty m világosság és lön világosságJézus Krisztus az, aki elmondhatta magáról: En vagyok a világ világossága.“ Természetesen, a benne való hitnek az a döntő jelentősége van, hogy -ki őt követi, az nem Jár sötétségben I M. R. VELE VAGY ELLENE ... Az ember életében vannak egészen különleges fontosságú pillanatok és helyzetek, amelyeknek döntése egészen határozott formában szabja meg aztán továbbbi életünket. Ilyen, teszem az ifjú ember életében a pályaválasztás. De lehetnek mások is. Népünk csak nem régiben érezte, hogy mint forgatja fel egész lényét egy ilyen nagyjelentőségű életkérdésben való döntésnek fontossága. Az eltávozás vagy helyben maradás felett kellett dönteni. Éreztük elhatározásunk lényegesen megszabja további életsorsunkat. Nos, a lelki életben is ismerjük ezt a döntő elhatározás elé való állítást. Próbáljuk kikerülni, elhalványítani, de Kriszti^ egy-izct ... »rki fgjtessi o döntő hátáéit: vélem ” tn Látom az életben folyó harcot. Látom miken! üldözi a vüsg Ä, s akarja megsemmisíteni egyházát. Élet-halálra szóló küzdelem ez. Sátán harca az élet Fejedelme ellen. Én pedig érzem: nem állhatok félre, nem lehetek hideg szemlélője ennek a küzdelemnek, hanem döntenem kell, melyiknek pártján állok. Krisztus-é vagyok-e, avagy a Sátánnak leszek fegyverhordozója. Önmagamba tekintek. Ott is dúl ugyanez a küzdelem. Kinek uralmát kívánom? A Sátán hazug, csábitó ígéretekkel csalogat. „Engem kövess s könnyű lesz az életed, tiéd lesz a föld minden öröme, élvezete, gazdagsága.“ Krisztus nem igér ilyet. Szenvedéseire mutat és azt mondja: ez lesz a te sorsod is. Gúny, üldözés, megvetés, kereszt, lemondás. De Krisztus reámutat keresztjére is: érted hordoztam, hogy megfizessek helyetted bűneidért. íme ennyire szeretlek. Keskeny úton hívlak magam követésére, de ez az ut örök életre visz. Kié leszel? Ugy-e nehéz dönteni. Az ember a közelfekvőt akarja. Amit lát abban hisz és bízik. Színes szivárvány szemüveget helyez a Sátán annak szeme elé, kit el akar csábítani. Hányán tudnak neki ellentállni? Hiszen a bűn mérge már születésünkkor ott van bennünk. Velem vagy ellenem . .. Dönteni kell. S egész életem ennek a döntésnek befolyása alatt fog állani. S viszont amig ez a döntés meg nem történt, addig semmit sem ér keresztyénségem s életem is csupa meddő harc és küzdelem. Természetesen a döntés megejtéséhez Isten kegyelmére van szükségem. Magam ereje kevés hozzá. Krisztus parancsolja, magam érzem: nem járhatunk tovább azon az utón, amelyen vagyunk. Felemás keresztyénségünkkel nem állhatunk meg az élet feszülő gátján. Felemás keresztyénségünk alkalmatlanná tesz Isten szolgálatára. Isten egész embereket, egész keresztyéneket akar, hogy diadalra vigye áldott munkáját. Nem szabad késlekedni, nem szabad tovább halogatni megtérésünket, kimondani a döntő szót: Uram tied akarok lenni. Egészen és egyedül csak a tied ! Isten ügye, egyházunk és népünk szolgálata igaz keresztyén szivekre és kezekre vár. Ott az én és a te helyed is. Nos ne állj félre. Állj Krisztusod mellé, mert csakis Ő benne van a világ üdvössége, a mi életünk és népünk élete! Ne félj a küzdelemtől, a harctól, a nehézségektől. A katona, ki hazáját védi életét is kész odaadni ebben a szolgálatban. Krisztust is csak igy lehet szolgálni. De aki életét feláldozzn a Krisztusért, uj életet kap. Vele avagy ellene ? . . Mondd azt, hogy boldogan akadsz a Krisztusé lenni és akarata szerint szolgálni. GillicH Fülöj>.
