Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-06-15 / 10. szám
f Az Evangélikus Gyámintézet pályatételei. Az Evangélikus Magyar Gyámintézet ebben az évben is kiírja pályatételeit a szorgalmas evangélikus tanulók számára. A dijakat a bíráló bizottság állapítja meg a dolgozatok értéke arányában. I. Inasiskolás növendékek számára. 1. Keresztelő János élete a Lukács evangéliuma 1 :57—66, 3: 1—20, Máté ev. 3:13—17, 11: 2—19, 14 :1—12 verse alapján. 2. A kender feldolgozása (Szabad fogalmazás). Elérhető legmagasabb dij 500 Lei. II. Iskolába nem járó ifjúsági egyleti tagoknak. (15—20 év) 1. Zajzoni Rab István élete. 2. Milyen hasznát látom az egyháznak? 3. Egészségtelen szokások a nép között. Legmagasabb dij: 700 Lei. III. Középiskolások részére: a) Alsó tagozat (I—IV. osztály). 1. Arany János élete és költészete. 2. Pál apostol élete az apostolok cselekedetei könyv alapján a Szent írásból. 3. Mit tudok az 1848/49-es szabadságharcról? 4. Népszokások vagy egy népmese leírása. 5. Verspályázat. 6. Kézimunka pályázat (Beküldhető rajz, raffia, agyagmunka). Legmagasabb dij 1000 Lei. b) Felső tagozat. 1. Vörösmarty Mihály élete és költészete. 2. A székelyek eredetéről szóló feltevések ismertetése. 3. Vidékünk történelmi nevezetességű helyei (e történelmi események rövid ismertetésével). 4. Az Ágostai Hitvallás keletkezésének története, e hitvallás ismertetése. 5. Egyházközségem története. 6. Népszokások lejegyzése (babonák is!) Legmagasabb dij 1500 Lei. IV. Főiskolások részére. 1. Falum egészségügyi visszo- nyai. 2. Kodály Zoltán és Bartók Béla jelentősége. 3. Tamási Áron művészete. 5. Rajz: Népi motívumok (bútorokról, szőttesek, varottasokról). Legmagasabb dij 2000 Lei. Tudnivalók: 1. Pályázati határidő 1941. aug. 15. Beküldési hely: Ev. Lelkészí hivatal, Cernatu-Cernátfalu (Brasov). 2. A dolgozat alá jelige Írandó, melléklendő a név, hely, osztály, iskola egy lezárt borítékban, melyre kívül a dolgozat jeligéje írandó. 3. Mivel azon egyházak tanulói, melyek a gyámintézet javára nem gyűjtenek, nem vehetnek részt a pályázaton, minden növendék előzőlég jelentkezzen lelkipásztoránál és kérjen felvilágosítást. 4. A tételek közül egy növendék többet is kidolgozhat. 5. A gyámintézet a pályatételektől függetlenül jó tanuló, szegény sorsú evang. növendékeket segélyben részesít. Kérvények bizonyítvánnyal, a lelkész ajánló levelével ellátva aug. 15-ig küldendők be. A kérvényben feltárandó a szülők anyagi helyzete. Bizonyítvány nélkül beküldött kérvények nem vétetnek figyelembe. Baciu-Cernatu, 1941. junius hó. BÁLINT ANDRÁS KISS BÉLA vil. elnök. egyh. elnök. Egész estig hálálkodott vele. Mikor elment, a feleségem megszánta, összeszedett egy csomó ócska ruhát, neki, meg a feleségének, meg a gyerekeknek, még meg is dicsérte, hogy olyan hűséges volt a malachoz. Mert szép dolog a hűség, ha csak egy oktalan cigánytól származik is. Mondtam is neki, hogy: na Gyuri, te csak jól jártál, hogy beleházasodtál a familiába. Másnap reggel jön a kocsis. — Tekintetes uram! — Mit akarsz? — Nem akarok és semmit, instálom, — azt mondja — bár a rosseb akarna valamit. Beteg a disznó. — Hű, az áldását, vágjátok el fülét-farkát, mig baj nincs! Kimegyünk. A malac szomorú. Magam hasítottam be a két fülét, de akármit kezdtünk vele, nem használt. A kocsisom csak egyre hajtogatta, hogy a cigány megétette a malacot. Hát bizony, moly essen a bundájába, a cigány volt annak a doktora; de bizony, ma se tudom, mit csinált vele; a malac egy heti kornyadzás után pusztult el. Most oszt mit tegyek? A törvényen huzaV.jdjak a cigánynyal, hogy még felgyújtsa egyszer a csűrömet ? Eh, keresztet vetettem rá. Felhívtam a cigányt. — No, Gyuri, — mondtam neki — sok gazembert láttam már, hollók, varjak károgjanak el, ebadta cigánya, de még olyat nem láttam mint te vagy, akasztófára való! Malacot adtam neked, esztendeig eltartottalak vele együtt, drága pénzen megveszem tőled a tulajdon jószágomat, oszt most ráadásul kisül, hogy neked hidaltam, bitang, mer má nem eszik más belőle, ebadta, csak te! Hát mit csináljak most veled ?! A cigány áll, áll, lesunyja a fejét, mint a született ártatlanság, nem szól. Meg akartam verni a korbáccsal, de osztán csak megfordultam és otthagytam a döggel. Hót egy perc múlva utánam somfordái. — Tekintetes uram! Azt hittem könyörögni akar, engedelmet kérni, vagy bűnbánóan a bűnét beismerni. Még egyszer szóbaállottam vele. T — Tekintetes uram — nyávogott a cigány — csókolom áztat a kegyes kezeit . . . Mán csak meg von a deg azs Ünnepre, csak még egy kis borocskát tessék adni hozzá. . — Adtam neki, egye meg a frr.e í.. . . Egymásért vagyunk! Az aninai bányatelepen egy többgyermekes magyar munkás teljes anyagi leromlása miatt azzal a borzalmas gondolattal foglalkozott, hogy családját lemészárolja s utána öngyilkos lesz. Ottani lelkésztestvérünk, Lőrinez Samu, igaz szeretettel magára vállalta, hogy a magyar közösség lelkiismeretére apellálva segitsen ezen a szegény munkás családon. Ezzel az üggyel kapcsolatban jelent meg a Déli Hirlap-ban az alábbi nagyon komoly és megszívlelendő cikk: A kilencgyermekes aninai munkáscsalád megsegítése érdekében fölemelt szavunk nem talált süket fülekre. A társadalom szive, — ez a nagy terheket szívós akarással hordozó lokomotív, — ezúttal is megmozdult. Adott, aki adhatott. Kisdiák az uzsonnapénzéből, az orvos napi keresetéből, a gyári munkás heti szerény fizetéséből. Az öreg nyugdíjas a napi egytál étel költségvetésében bűvész, ügyességgel megtakaritott húsz lejét hozta. Kilenc gyermek nagy szó. Nagy felelősség volt a világra- hozásuk, még nagyobb a nevelésük, eltartásuk. Amikor Császár János proletárlakásán — és még hány proletár otthonban! — egymásután kilenc kis lakó költözött az egyszerű bölcsőbe, a két munkában edzett, kemény férfikéz szerető simogatása azt jelezte: majd csak fölnevelem őket. . . hiszen érettük élek. .. ezek az én napsugaraim . . . A természet ősi szava viszhangzott a kilencgyermekes munkásapa fülében. Nem prédikációból, nem is társadalom- tudományi müvekből meritette ezt az emberi érzést, a gyermeki élet szentségébe vetett hitét. Benne van ez a férfitermészetben épugy, mint a romlatlan nőében az anyaság titkos vágya. A kiegyensúlyozott, tiszta, egészséges és becsületes emberi élet nem idegenkedik a gyermektől s a velejáró gondoktól. Ősi természete az utódról való gondoskodás, annak nevelése. A nép, — ez az istenadta őserő, — évezredek óta követi a természet szavát s ha valahol kisiklik a közerkölcsi az mindig külső tényezők — korszellem, gazdasági helyzet, stb. — számlájára irható. Nyomortanyán mindig több bölcső ring, mint a palotákban. Régi igazság, — régi tapasztalat. így történt Császár János esetében is. S amig volt kereseti lehetőség, — volt kenyér. Kilenc éhes száj nagy tehertétel egy közepes jövedelmű család életében is, hát még egy máról-holnapra éldegélő munkáscsaládnál. Császár Jánosról azonban nem tudott senki mindaddig, amig a kétségbeesés határára nem érkezett. A társadalmi gyorssegély akkor jött, amikor valaki azt a hirt hozta, hogy a nyomorúság útvesztőjében már-már családirtó elkeseredés vesz erőt a kilencgyermekes apán. Kérdezzük: hát csak ez mozgatja meg a társadalom, a közösség lelkiismeretét? Császár János családján pillanatnyilag segítettünk, egy hivatásának élő evangélikus lelkész jóvoltából, aki kilincselt, szaladgált, közbenjárt a jobbsorsra érdemes gyermekek érdekében és eljuttatta a magyar sajtóhoz is a kínos hirt. De mi van a többi Császár Jánossal? Azokkal, akik szintoly gondokkal küzdenek, szintoly népes famíliával, csak talán szégyellő- sek, bátortalanok, elhagyatottak, vagy nincs aki ügyüket igy fölkarolná. Hol van az a társadalmi lelkiismeret, mely egyikmásik nagy nyugati nemzetnél, vagy más nemzetiségi viszonylatban nálunk is egész nemzedékeket ment meg az intézményes segítés, munkaközvetítés, családi bérpótlék, s több más nemzeti és szociális jövendő biztosító intézkedéssel. Ami elgondolkoztató, — Császár János és névtelen társai, nem tekintették megoldásnak azt, ami talán a legkézenfekvőbb lett volna sokak szerint: hogy felszedik a sátorfát és tovább vándorolnak ... a mi Jánosaink ugyanis jól tudják- hogy a szegény ember a világon mindenütt csak teher. Előtte nehezen nyílnak lehetőségek. A vagyon manapság pótolja a tehetséget, a befolyást, az érdemeket, a pénz ikertestvére a protekció. Hol szerzett volna az ilyen szegény ember például protekciót, amivel többre megy sokhelyt, mint a legbokrosabb érdemekkel. Többre, mint tegyük fel: kilencgyermekes nemzet- épiíő családi élettel. Megrendítő, hogy még ily helyzetben is kötí a becsületes embert a rög, az otthon. Mily hitványaknak látszanak mellettük a minden ok nélkül visszakozók. A téma régi, a példák sem újak. Segitsünk magunkon, úgy ahogy tudunk, ott ahol lehet. Újabb alkalom ennek megállapítására Császár J. eset*. A kilencgyermekes család megsegítése tehát nem elérzékenyülési művelet, hanem kötelesség. Kötelesség ma, kötelesség holnap. Az* a kilenc segítségért könyörgő szempár, melyen most már a hála könnyei csillognak. p%& üz ti, hogy mindannyian egymásért vegyünk. Mindenki a .(közösségért s a közösség mindenkiért.
