Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1941-06-01 / 9. szám

Autorizat de Ministerul de Interne sub No. 14.850 Anul 1936 onaeßliu; era ÍJetmissiiów, tái-sadatmi Sulturóíis (Uü£«ft. 1941. junius 1. 9. szám VI. ÉVFOLYAM.! Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, lud. Brasov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 60 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: j Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. Krisztus szolgái. Ki a jó csángó ?! „Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mind­nyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.“ A népek közötti faji és nemzeti külömbségek Isten teremtő gondolatának következménye. Az Ö akarata az, hogy sokféle nemzet legyen és mindenik sajátos tulajdonságokat, képességeket hordozzon ma­gában, hogy még ugyanazon nemzet keretein belül is árnyalati külömbségek, sajátos tájszólással, szo­kásokkal, külön népviselettel rendelkező csoportok legyenek és értékes sajátosságaikkal tegyék színe­sebbé, pompásabbá az Isten világát, mint a virágok 'színeikkelés illatukkal. Isten akaríu így, de nem azéit, hogy ebből ellenkezés támadjon a népek között. Az, hogy mennyi ellenkezés okozója lett a faji különb­ség a világ életében, nem tartozik ide. Az azonban ide tartozik, hogy ez az ellentéteket fűtő átkos szel­lem befurakodik itt-ott az egyházba is és szakadást igyekezett előidézni benne. Zsidók és görögök elkülönülten távol tartották magukat egymástól. Ez az ellentét annyira elkezdett fajulni, hogy már az igehirdetőknél is tekintetbe kez­dették venni, hogy ki melyik nemzetből származott. Talán ez is okot adott arra, hogy Korinihusban egye­sek igy szólották; „Én Pálé vagyok, én meg Apol- loszé, én meg Kéfásé.“ Hasonló tünetek jelentek meg a Galáciabeli gyülekezetben is. Ez szolgáltatott okot arra, hogy Pál apostol is foglalkozzék levelében a kérdéssel és minden idők számára megszabja az egyház és hívei számára a helyes magatartást eb­ben a kérdésben. „Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztusban.“ A keresztyén egy­ház kebelén belül nincs helye a nemzetiségi különb­ségnek, nem szabad, hogy ez szakadást okozzon, mert ott még az ur és rabszolga közötti különbség is el kell merüljön a keresztyén szeretetben. Az egy­házban Krisztus kell legyen minden mindenekben és a tagok egyek kell legyenek Ö benne. Ha tehát meg­akarjuk tudni azt, hogy egyek vagyunk-e, azt kell kérdezzük, hogy Krisztusban vagyunk-e? Mert, aki nincsen Krisztusban, aki nem él hivő életet az 0 evangéliumában, akit nem nyugtalanít a néki való szolgálat kötelezése, az képes az egyházban is önző érdekeit hajszolni. Képes felzavarni évtizedes egyet­értést a gyülekezet és vezetői között, képes idegen­nek, nem magyarnak bélyegezem olyan embereket, akik lángoló fajszeretettel munkálkodtak templom­ban és iskolában, minden lehetséges módon az evan­gélium s a nemzeti kultúra terjesztése érdekében. Sőt nemcsak munkálkodtak, de áldozatot is hoztak azért a népért, amellyel minden tekintetben egynek érezték és érzik magukat. Pál apostol nem volt görög, de a görögök kö­zött olyan odaadással, testvéri együttérzéssel mun­kálkodott, hogy távozásakor a gyülekezetek tagjai könnyek között búcsúztak tőle. Ezt a hálát és szere- tetet megérdemli ma is mindenki, aki önzetlen sze­retettel, hittel és reménységgel dolgozik az eggház- ban Isten ügyéért s a nép érdekében. Mátyás Béla. Vannak dolgok, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Megállítják, mellenragadják az embert s gondolkodásra, mérlegelésre késztetik. Egy ilyen dolog a közelmúltban lezajlott szuperintendens választá­sunk is. Mindannyiunk komoly ügye és kérdése volt ez. — Az ered­mény az lett ugyan, ahogyan általában terveztük és óhajtottuk s mégis valami keserű iz maradt utána sokunk lelkében. Miért van ez ? Nem azért, mert egyesek más véleményen voltak, hiszen a véleményét — ha az komoly okokkal indokolható, — tisztelni kell mindenkinek. Óh, nem ezért! Hanem amiatt az eljárás és módszer miatt, ahogyan emezek ke­resztül akarták erőszakolni a tervüket. Érezték gyengeségüket s ezért éles és hathatós, de nagyon vesze­delmes fegyvereket kerestek elő s ezeket szegezték a békés emberek mellének. — Önző törekvésüket ezzel akarták szép színben feltüntetni, megkedveltetni és elfogadtatni, hogy azt hitették el az emberekkel, hogy ezáltal magas csángó célokat szolgálnak. — Felkerestek mindenkit, akit megnyerhetőnek véltek érvelésük elfogadására, még az olyanokat is, akik lélek és felelősségérzetben nagyon távol állanak egyházuktól s tudatosan elfelejtkeznek azzal szembeni kötelességükről. — Egyéni hiúságuknál fogva, csángó öntudatukra és önérzetükre hivatkozva igyekeztek meg­nyerni mindenkit maguknak: jó csángó csak akkor vagy, ha velünk tar­tasz, illetve a mi szekerünket tolod, hangzott a verbuváló jelszó utón út­félen. , Az eredmény azonban nem lehetett kielégítő, mert a buzgó korte­sek az üres jelszavakon túl, még sokkal messzébb hajították a sulykot; alávaló, durva rágalmakkal halmozták el, — természetesen a hátuk mö­gött — azokat a csángókat és nem csángókat, akik önző érdekeken tul- látva, egy magasabb célkitűzés szemelőtt tartásával, nem dűltek be s az üres jelszavak mézes madzagja által nem engedték félrerángatni magukat. E sorok Íróját több más társával együtt válogatatlan kifejezésekkel bélyegezték, fenyegetésekkel rémitgették s kétségbe vonták, hogy öntu­datos, önérzetes s csángó népük javát akaró és szolgáló egyének! ? Nem akarunk védekezni, de ezek után önkéntelenül felvetődik a kérdés: ki a jó csángó?! Az a jó csángó, aki egyenesen és őszintén tud kezet nyújtani min­den fajtestvérének s nem arra törekedik, hogy összeforrott kezeket szét­vágjon, egymástól elszakítson. Az a jó csángó, aki a közösség gondolata és elhatározásai előtt képes meghajolni, azok érdekében tud szolgálni, áldozatot hozni s a közösségben rejlő erőket igyekezik még jobban összekovácsolni s nem a széthúzás, irigység és szeretetlenség csiráit szórja szét nagyképüsködő szólamok által. Lehetne ezt még igy sokáig folytatni. Vagy a mellveregető és üres jelszavakkal dobálódzó csángók az ön* tudatos és népük javát munkáló jó csángók?! Csángó testvéreim, gondolkodjatok egy kicsit ezen a dolgon és ítél­jetek ti 1 Jobb lenne, ha mellveregetés és üres jelszavakkal való veszélyes játék helyeit, ugyanilyen buzgalommal kezdenénk építő munkába. Eb­ben mutassa meg mindenki, hogy mennyire viseli a szivén népe hely­zetét s mit tud tenni az érdekében. A múlt tanulsága szolgáljon okulással a jövőre nézve. Mezei István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom