Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-01-18 / 1. szám
1941. január 18 EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Csodás időnek vagyunk szemtanúi. Népek emelkedését és ismét más népek váratlan bukását figyelhettük meg az utóbbi időben. Két világnézet küzd egymással. Egyik a régi> amelyet u. n. demokrata államok képviselnek. A másiknak hordozói a nemzeti szocializmus, fasiszmus stb. A jelen küzdelemben az utóbbi bizonyult erősebbnek. A régi rendszer korhadt faként dőlt össze. De miben van az új rendszer ereje ? Az öntudatban és a közösségi szellemben. Az egyes ember alárendeli saját érdekét és erejét a közösség érdekének és szolgálatának. így az új rendszer az egyestől feltétlen öntudatot és áldozatkészséget követel. Ennek a szellemnek győzedelmes ereje pedig nemcsak a harctereken művel ma csodákat, de bámulatosak alkotásai és áldozathozatala. Gondoljunk csak arra: milyen öntudatosan vállalják e rendszernek hívei az otthoni szolgálatukat és hoznak áldozatot és tűrnek el megszigorításokat és megszorításokat. Gondoljunk azokra a hatalmas összegekre, amiket pl. a német nép vállal a rendes adó. ján felül az u. n. téli segélyakció keretében. Óriási összegek ezek, amelyek szinte elérik a rendszeres állami adóból befolyó összeget. Találunk példát egészen közel is. A légionárius mozgalom karácsonyi segélyakciója a Hétfaluban 260.000 lejt eredményezett. A Négyfaluban, Derestyében és a Noá-ban lakó csekély számú német népcsoport egy-egy ilyen gyűjtése 30— 35.000 lejt jövedelmez havonként, amihez hozzá kell még számítani az u. n. egy tál étel akció jövedelmét, amely szintén havonta 20—25.000 lej. Egyházunknak, népünknek sorsa megkövetelj, hogy népünk tudatával legyen helyzetének, teendőinek. Óntudatra és áldozatkészségre van szükségünk. Csak igy tudunk megmaradni. Csak igy teljesíthetjük kötelességeinket. Az uj élet szelleme meg kell mozgassa népünk lelkét. Ismerjük meg egyházi és népi feladatainkat és vállaljuk azok fenntartását öntudattal és áldozathozatallal. Ez lesz erőnk. Ez lesz megmaradásunk! Kurta Pétert egy ügyvé I vette a kezébe s beperelte a tartozásért. Mégis nyerte, mert olyan tartozás volt. Az árverést is kitűzték. Kurta mindenfelé futott, de egy leit sem kapott. A becsület lejárt. Jámborhoz is nem szégyelte elmenni. — Adok, ha a kezemről gonosz utón elütött földet szerződésileg nekem adod. Amit adtam régebb, el is engedem, csak legyen az én gyermekeimnek is egy kis földje. Nem adta Kurta. Három hold földjét árverezték a perköltségben s az ügyvéd tartotta meg olcsó áron. * * * * A kerék gyorsabban fordult lefelé. A három hold elvesztése miatt olyan bús lett, hogy napról-napra hervadod. Orvoshoz ment, de az csak úgy vizsgálta meg, ha előre fizet. Még volt annyi pénze, de már orvosságra nem jutott. Becsület nem volt. — Ismét Jámborhoz fordult. — Látod, hogy halok meg, Adj kölcsön, ha van lelked. — Ha meghalsz, nyugodj békében, mert úgy sem vette senki hasznodat. Egy leit sem adok. Add vissza a földet s akkor kapsz. Kurta nem adta vissza. A gyengülés rohamosabb lett. — Igen, ha eljön a Tiszteletes ur 1 — Kurta sápadt arca elvörösödött. — Hát az is megtörténhetnék, hogy a pap ne jöjjön el ? — Ha én volnék a helyében nem jönnék, Te elmennél? Évek óta semmit nem fizettél. A lelkész elment az Uriszentvacsorával. Kurta megköny- nyebbült. Beszélgetés közben megtudta, hogy a harang nem szól annak, aki dolgait nem rendezte s csak egy imádság jár a temetéskor. Sietve hivatta Jámbort s rendezte a dolgát. Odaadta a földet, egy holdat eladott, hogy annak árát az egyház ládájába űzesse be Jámbor József. Még maradott 2 hold s azt azzal hagyta gyermekeire, hogy a becsületre vigyázzanak, mert ha az lejár, akkor nem ér semmit 6Z élet. Bakk József. Népünk kulturszolgálata. A legkeményebb vas is csak nehéz kalapácsütések alatt alakul át hajlithatatlan, megedzett acéllá; a legnemesebb fém, az arany is csak a kohók mindent megemésztő tüzében tisztul meg ragyogó szinarannyá, — éppenugy a lélek, énünknek legnemesebb része is csak nehéz megpróbáltatások, súlyos küzdelmek árán érheti el azt a lelkimegtisztulást, azt a lelkinemességet, amely magasabb hivatottságának elérésére képessé teszi. Nincsen a földkerekségén nemzet, amely több, súlyosabb megpróbáltatásokon ment volna keresztül. Nincsen nép, amely több áldozatot hozott volna, amely önön testével, vére hulla- tásával jobban, hüebben védte volna szomszédait. És nincsen nép, amely kevesebb megértésre, szeretetre, hálára talált volna, — mint a magyar! Ez mind nem volt elég. Más módon, más eszközökkel is törtek ránk. A tudományosság hazug leple alatt elénk tárták, hogy mi milyen tudatlanok, „nomádok“, értsd barbárok voltunk, amikor e honba bejöttünk. Őseink a hunok, a magyarok hatalmas, a szomszéd népek kultúráját messze felülmúló műveltséggel lépték át a Kárpátok gerincét. Rengeteg kulturális kinccsel ajándékozták meg a művelt Nyugatot (ruházkodás, műszaki vívmányok, haditudomány). A magyarok úgy, mint testvérnépünk a hunok turáni nép, az Európa keleti részét és Ázsia nagy területét birtokoló szittya törzsnek tagjai. A szittyák, vagy amint a görögök nevezték a skythák az ó- és az őskorban Kisázsiát, Palesztinát, Mezopotámiát, Belsőázsiát lakták, de huzamos ideig birtokolták Egyiptomot és Indiát is. Hatalmuk nyugaton az Atlanti-óceánig, keleten pedig a Csendes-óceán partjaiig sugárzott ki. A kínaiak évezredekre visszatekintő feljegyzései, noha alig ismerjük még őket, pedig éppen minket érdekelnének nagyonis közelről, sok mindent föltárnak. Megtudjuk belőlük, hogy a hunok több mint ezer éven át tőszomszédságukban laktak, hogy műveltségük sok tekintetben rokon. A hunok betöréseiről, pusztításairól, de szellemi erejükről is számos följegyzés, vers és ének emlékezik meg. A versek legnagyobb részét még Konfuce gyűjtötte össze Kr. e. 500-ban a Si-king versesgyüjteményben. * Óriási, rettegett hatalom lehetett a hunság. Nagyságáról olyan emlék beszél, amelyhez hasonlóval a világ egyetlen nemzete sem dicsekedhetik. Földünk leghatalmasabb építményé a hunoknak köszöni életét. Ki ne hallott volna a Kínai Nagyfalról, erről a világcsodáról! Észak és nyugat felől övezi a kínai birodalmat, hossza 3200 kilométer. Hegynek föl, völgynek le fut végig az ország határán ez a végnélküli 10—18 méter magas óriási fal. Vannak helyek, ahol két, sőt hármas sorban állanak a falak. Micsoda félelmetes nép lehetett, amely ellen ilyen müvet kellett emelni. Kegyelettel őrzöm a falnak törött szürke tégladarabját, hajdani nagyságunk emlékét. Még ma ezeréves kedvezőtlen körülmények közt is számtalan emléke van távoli rokonságunknak. Messze Mandzsúriában, Kínában még viselik a feszes, vitézkötéses magyar nadrágot, a lobogó bőujju inget, a zsinorozást. A székelykapunak sokszor az összetévesztésig tökéletes mását megtaláljuk Kínában mindenfelé. De megtaláljuk Ázsia többi, a turánsággal érintkező, vagy azok befolyása alatt álló országokban is: Indiában, Formában, Anamban. Sok dolgot megmagyaráz, ha tudjuk, hogy Kr. u. a II. század körül Kina határáról megindult hunok nyugatnak jöttükben két ágra szakadtak. Az egyik ág Balambér vezetése alatt megszállja a Duna völgyét és megveti Atilla világbirodalmának az alapját; a másik ág Toromána, Mihira-gula vezetése alatt levonul Északindiába. Uralmuk alatt 38 fejedelemséget alapítanak. Kérdem ezekután, hogy vájjon csakugyan olyan jött-ment, szedett-vedett népség lehettek a honfoglaló hunok és magyarok. A kutatások a napnál fényesebben igazoljak őseink kultúráját. Ilyenképpen csakugyan nincsen okunk szégyenkezni, büszke öntudattal hivatkozhatunk az olyan nagy fényben ragyogó őseinkre. (Folyt, köv.) dr. K. V. KÖNYVET, ÍRÓSZERT, PAPÍRT ELEKES-nél B R A § 0 V, Str, R 8gel e Mifiai I. 25 (volt Kolostop utca) TELEKOM: 3083
