Evangélikus Élet - Baciu, 1941 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-15 / 7. szám
Autorität de Ministerul de Interne sub No. 14.850 Anul 1816 VI. ÉVFOLYAM. • " • ii Ä. 3 lej. 1941. április 15. 7. szám f,\ I II w(ftm*!.*,.rfffTt»•«...«un,«r , .17 Setmissiióv, társai at mi, Suftur&tis hwtf&gpftatt ÍUli£®f*. Administrajia Szerkesztőség és kiadóhivatal: B a c i u, fűd. Bra?ov. A Romániai zsinatpresbyteri ág. hitv. ev. magyar egyház lapja Kiadja: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. - Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA Évi előfizetési dij 60 Lei Külföldön 3 Pengő Külföldi előfizetések cime: s# Rolik L. Eger, Szt. János u. 12. A templom. Evangélikus véreink! .,Az én házam imádságnak háza,“ Luk. ev. 19. 46. A mai világ, bátran mondhatjuk, ahhoz a háborgó genezáreti tengerhez hasonlít, amelyen a fáradt tanítvány okút a félelmetes vihar váratlanul meglepte. — A bizonytalanság, a nehéz gondok elől egyedül a templom az a hely, ahová belép a lelkek pásztora, Krisztus és meghallgatja hozzá esdő fohászunkat: Segíts Uram, mert elmerülünkI — Még sohasem voltunk annyira ráutalva a templom nyugodalmára, mint máma. Sohasem élt át evangélikus népünk olyan megpróbáltatásokat, mint a mai időben. — Még sohasem volt nagyobb szükség az imádságban egyesülő lelkek egységére, mint ebben a háborgó időben. Mégis nincsen kiábrándítóbb alkalom egy-egy lelkipásztor számára, mint egy vasárnapi üres templom. — Nincsen nagyobb fájdalom a pásztorok számára, mint az a tudat, hogy a nyáj nem ismeri fel az idők fontosságát, nem tér meg bűneiből a lelkek Urához, nem látogatja Istennek házát, hogy azt megszentelje imájával, hogy újra felvegye azt a lelki kapcsolatot Istennel, amit az emberi bűn hatalma szakított meg. A Biblia ős pátriárkái, Ábrahám, Izsák, Jákob és a többi nagy vallásos lelkek, azért világítanak példájukkal sok ezer év után még ma is, mert ők hitükkel még élő kapcsolatban állottak Istennel. Nem csoda tehát, hogy azt olvassuk róluk, hogy Isten személyesen szólott hozzájuk; — sőt Ábrahámot meg is látogatta. Mi ezen fejcsóválva iovább haladunk, hitetlenkedve hallgatjuk az erről szóló prédikációt, pedig ha szorgalmasan látogatjuk a templomot és őszintén tárjuk fel lelkünket imádságunkban Isten előtt, rajövünk arra, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden lehetséges. A fontos az, hogy ne alkalomszerűen járjunk a templomba, hanem szorgalmasan. Imádságainkkal szüntelenül ostromoljuk az eget, mert erre( int az Apostoli Ige is: „Szüntelen imádkozzatok.“ T. Thess. 5. 7. — Mózes is, midőn az amalekiták ellen harcolt, felemelt kézzel könyörgött Istenhez a győzelemért és győzött, amikor azonban karjait fáradtan leengedte, serege vesztett! Az üres templom egy állandó vád. az ellen a nép ellen, amely a templomot kerüli. Égi figyelmeztetés, hogy az ut, amelyen a hitetlen nép halad, a pusztulás útja. Az egyedüli lelki erő a templomból árad, abból a titkos imádságból, amelyet a szentek gyülékezetéből Istenhez küldünk. Ne hajoljunk azért azoknak a táborához, akik mindenféle ürüggyel elakarnak szakítani attól a lelki köteléktói, amellyel Isten a templomban vonz minket, — mert ezek az emberek azon hitetlen zsidók utódai, akiket Krisztus vesszővel űzött ki a templom hajlékaiból, mivel azt latrok barlangjává tették. Molnár Rezső. A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Zsinat-presbiteri egyház sorsdöntő fordulóhoz érkezett. Egyházunk törvényes elismertetéséért folytatott évtizedes küzdelmünk befejeződött. De az isteni Gondviselés úgy intézkedett, szuperintendensünk, Frint Lajos aradi lelkész, aki a küzdelmet az öregek szívósságával, hitével és bölcsességével vezette és irányította, — a kivívott győzelem után itt hagyjon bennünket. Pedig a most már törvénnyel is biztosított kereteknek igazi evangéliumi tartalommal való betöltése csak most kezdődhet el. Bizonyos, hogy lelki vezetés és irányítás nélkül nem maradhatunk. Hogy a szuperintendesi állás mostanig betöltetlenül állott: abból is za- vaiuk és káiuk. háramlótok egyházunkra és intézményeinkre. Körülöttünk bősz vihar dühöng, — ha valamikor szükség volt, úgy most van igazán szükség kipróbált, — vihart és hajót: életet és egyházat ismerő kormányosra. De ki lesz a vezérünk ? Mi, lelkipásztorok, minden személyi és helyi érdeken túl, Argay György volt pürkereci, most temes/ári lelkészben, az Arad-bánsági evangélikus Egyházmegye köztiszteletben és szeretetben álló főesperesében látjuk azt az élő hittel, mélységes keresztyéni alázattal, s megértő szerető lelkülettel megáldott vezetőt, aki szuperintendenciánk építő erőit az uj idők által megkívánt lendületes munkára egyesíteni tudja, aki ezenkívül abban a szerencsés helyzetben is van, hogy mint volt pürkereci lelkész, a brassói és mint temesvári lelkész, a bánsági egyházmegyének minden kérdését ismeri; német nyelvtudása, belmissziói munkája, a sajtó felkarolása révén pedig az e téren is rá várakozó feladatnak teljes mértékben eleget tehet. Az Arad-Bánsági Evangélikus Egyházmegye egy értelemmel ő mellé állott. A Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye lelkészi karának túlnyomó nagy többsége — a múlt év őszén bekövetkezett nagy változások óta szintén ő benne látja azt az Istentől rendelt férfiút, aki a reánk váró nagy feladatok megoldására hozzánk küldetett. Mi nem korteskedünk. Üres jelszavakkal senkit sem akarunk megtéveszteni, vagy félre ve-/ zetni. — A lelkek irányításának ezt a módját méltatlannak tartjuk a szuperintendens magasztos állásához, ezért elvetjük és megvetjük azt. De Isten előtt és gyülekezeteinkkel szemben való felelősségünk teljes tudatában szeretettel kérünk minden evangélikus testvérünket: a folyó hó 27-én tartandó közgyűléseken válasszátok meg egyhangúlag megnyilatkozó bizalommal szuperintendenssé Argay György temesvári főesperes lelkészt, a jelenlegi helyettes szuperintendenst I Isten áldása legyen választásotok nyomán Zsinat-pesbiteri evangélikus egyházunkon, annak minden egyes gyülekezetén és minden egyes tagján. Ő áldja meg elméteknek és kezeteknek minden jó munkáját az Ő kifogyhatatlan nagy kegyelméből 1 Nikodemusz Károly, Biró László, Dávid Károly, Gillich Fülöp^ Mátyás Béla, Kiss Béla, Mezei István, Raduch György, Máté János, Krajcsovitz Tibor, Az Arad-bánsági egyházmegye minden lelkésze.
