Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-11-10 / 19. szám
1940. november 10. E V A N G É L I K U S ÉLET 3 Ötödik esztendeje immár annak, hogy az Egyházunk és magyar evangélikus népünk iránti rajongó szeretetből és kötelességérzet által hajtva, útnak indítottuk az Evangélikus Élet első számát. Szolgálni akartunk! Ez adta kezünkbe a tollat és ez kényszerűéit arra, hogy az elénk tornyosuló nehézségek és akadályok ellenére is meg ne hátráljunk, hanem megfeszített munkával és acélos kitartással tovább vigyük ezt a munkát. Hiszen teljes mértékben tudatában voltunk jelentőségének. Sőt. éppen a szolgálat közben akadt egyre több alkalom reá megismerni annak pótolhatatlan szükségességét. Buzdításokat kaptunk híveink részéről. Gyarlóságokat ismertünk meg és kívánalmakat, amelyek erkölcsi kényszer erejével követelték a munka folytatását. Nem volt szabad meghátrálnunk! Magunkra kellett vállalni a munkát is s az azzal járó kellemetlenségeket, félreértéseketÖtödik esztendeje szolgál az Evangélikus Élet. Megpróbáltunk mindent, mivel eredményessé tehettük szolgálatát. A szív hangján szóltunk. Isten igéjével és Isten igéjének mértékével mértünk. Az igének szócsöve akartunk lenni. Bűnt ostorozni, munkára szólítani, elesetteket, betegeket, szenvedőket vigasztalni volt a törekvésünk. Szív hangjával szivekhez akartunk utat nyitni. Hogy sikerült-e annak csak Isten a megmondhatója.. Kétségtelen: sokszor éreztük gyarlóságunkat. Nem tudtunk mindig elég melegséget és meggyőző erőt adni szavainkba. Nem egyszer félre is értették törekvéseinket. Sokaknak nem kedves az ige. Sokan meg egyéni ambíciót kerestek munkánkban s ezért szembefordultak vele. Hit és alázat hiánya volt itt is, ott is. Uj út előtt állunk. Egyházkerületünk vezetői magukévá tették az egyházi sajtó ügyét. Tették ezt pedig azért, mert tudatában vannak nagy horderejének és nem akarják, hogy egyházunk és híveink a jövőben nélkülözni legyenek kénytelenek az itt kínálkozó gazdag lehetőségeket. Eölébe akarják emelni azt a személyi érdekek szűk körén és ezért egyházunk közügyévé avatták. Örömmel vettük ezt tudomásul s hisszük, hogy mindenki meg fogja érteni e lépés fontosságát és komoly munka válók belőle! GILLICH FÜLÖP. részéről Luthert. Ha sokáig távol volt hazulról, kedvenc borából is küldött utána, hogy ura semminek hijjával ne szűkölködjék. Házaséletüket Isten hat gyermekkel áldotta meg. Három fiuk volt, a legidősebb János jogász lett, Márton teológiára iratkozott be, Pál orvosi pályára lépett. A Luther-család Pál utódaiban 1759-ig élt. „Mekkora istenáldás van a házasságon ! — kiált fel Luther, — mennyi öröme van az embernek gyermekeiben. A legnagyobb!“ Mindene volt Luthernek a gyermek. Kimondhatatlan sok elejteit mondása, Írása, maradt reánk, melyek mind a gyermekről beszélnek. „Bennük van a legnagyobb ártatlanság, ezért tanító mestereink ők, ahogy Krisztus is elénk állítja őket. Nincs bűnük, nem gyűlölködnek, nem félnek a haláltól és szívesen elcserélik aranyukat egy almáért is.“ „A gyermek együgyüen hisz, mindenféle sok disputa nélkül. Milyen boldog lehet valaki, aki ilyen korban halhat meg!“ Gyermekei körülállják egy alkalommal az asztalt és nagy, bámuló szemekkel lesik az illatozó őszibarackokat. Luther felkiált: „Ilyen lehet valaki, aki tiszta szívből, örvendező hittel tekint a jövendőre. Milyen boldogok lennénk, ha az Ítélet napjaival is ilyen örvendező tekintettel nézhetnénk szembe 1“ A 2. zsoltár 11. versével kapcsolatosan ezeket mondja: (Szolgáljátok az Urat félelemmel és örüljetek reszketéssel 1) Ezt adja össze valaki 1 Örvendezzünk és mégis reszkessünk 1 Jánoska fiam megteszi velem szemben, de én nem tudom Istennel szemben megtenni. Ha dolgozom valamin, ha irok, ha valaminek a tanulmányozásában elmerülök s ha gyermekem valamilyen dalocskát énekel talán tulhangosan, rászólok, hogy halkabban énekeljen, tovább énekel ugyan, de letompitja hangját parancsom iránti tiszteletből. Isten is ezt akarja tőlünk: Legyünk mindig vidámak, de az iránta való tiszteletről meg ne feledkezzünk!“ Utolsó életéveiben sokat betegeskedett. Sok minden bántotta, sok csalódás éri, amik még inkább felőrlik örökké tevékeny természetét. 1546-ban, amikor a mansfeldi grófok hívására Eislebenbe utazott, éri el a halál. Ott halt meg, ahol bölcsője ringott. . ............... „ ;,T A: . ' Na^y József Reformátoraink ismeretlen emberi árra' c. könyvéből. A nagy ünnep szellemében. Egyházkerületi vezetőségünk az alábbi fontos intézkedést közölte: 635—1940 sz, Arad, 1940. okt. 24. Az Evangélikus Élet Baráti Munkaközösségének Bácsfalu. Tekintettel a mai rendkívüli, komoly időre, mely mindenkitől teljesítő képességének a maximumát követeli; szemünk előtt tartva egyházunk legszentebb érdekeit és átérezve a sajtó rendkívüli fontosságát és kivételes lehetőségeit az egyházi építő munka szolgálatában, ezen szolgálatnak minél tökéletesebbé tétele érdekében a következő intézkedéseket tesszük: 1. Egyházunk sajtó szolgálatát eddig az Evangélikus élet Baráti Közössége végezte, kiknek önzetlen és sok fáradsággal járó munkájukért s hozott áldozatokért köszönetét mondunk. Ez a baráti Munkaközösség minden hűsége és odaadása mellett sem tudta munkájával az egyházi érdekeket olyan mértékben szolgálni, mint az kívánatos lett volna, mert úgy a lelkészek egy része, mint pedig híveink egyes csoportjai ezt magán vállalkozásnak tekintették és ezért ennek a munkának nem adták meg azt az erkölcsi és anyagi támogatást, amit megérdemelt volna. A bécsi döntés által teremtett helyzet következtében, amikor a mi egyházunk is [tetemes erőveszteséget szenvedett a Baráti Munkaközösség a legjobb akarat mellett sem tudja önerejéből ellátni tovább a vállalt szolgálatot, s az a veszély fenyeget, hogy az előállott válság egyházunkat megfosztja egyetlen egyházi lapjától és a minden évben kiadott s híveink szeretetébe begyökerezett naptárától. Hogy ezt a veszedelmet megelőzzük és a sajtó szolgálatát egyházunk számára ne csak biztosítsuk, hanem lehetőleg még tökéletesebbé tegyük, elhatároztuk, hogy a meglévő sajtó orgánumaink: az Evangélikus Elet és az Evangélikus Naptár kiadását a kerület a saját kezébe veszi s ezért ez a két vállalkozás teljes mértékben a kerület tulajdonába megy át, az ezek által végzett szolgálat ellátásáról ugyancsak a kerület gondoskodik. Ennek értelmében senki sem kezdhet semmilyen sajtó vállalkozáshoz, ha arra nincs a kerület elnökségétől erre szóló külön megbízatása, nem adhat ki tehát sem egyházi evangélikus lapot, sem pedig naptárt, mert szükséges, hogy a meglévő >ket összefogjuk s eddig is meglévő_és bevált vállalkozásainkat" Tnegerősitsük és Uj 'kezdeményezéseideí ne gyöngítsük. 2. Éppen ettől £L I 1 iponttoi vezéreltetve az Evangélikus Elet Munkaközösségét és eddigi szerkesztőit megbízzuk egyházi lapunk szerkesztésével és a naptár anyagának összeállitásá- val. A két sajtótermék nyomását és kiadását a kerület ott fogja eszközölni, ahol az majd a legelőnyösebbnek fog mutatkozni. Az Evangélikus Élet és Naptár szerkesztőitől elvárjuk, hogy szolgálatukat azzal a lelkes odaadással és elismerésreméltó hűséggel fogják végezni, mint azt eddig tették, szemelőtt tartva, hogy nem embereknek, hanem az Urnák és nem emberi érdekekért, hanem az Istenországának az építésében fáradoznak s ezért épen e szent érdektől vezéreltetve, alázatos lélekkel fogadják a jóindulatú kritikát és tanácsokat, másrészt igyekezenek munkaközösségükbe bevonni mindenkit, aki ennek a szent ügynek valami módon szolgálni tud. 3. A magunk elé tűzött szent célnak az elérése érdekében szükségesnek látjuk sajtó szolgálatunk külső beszervezését is. Ezért kérjük az egyházmegyék espereseit, hívják fel az egyházközségeket és a lelkészeket, hogy egyházi lapunk és nap' tárunk elterjesztését s híveink minél szélesebb rétegeihez való eljuttatását tekintsék a legszentebb kötelességüknek. Szükség, hogy egyházi lapunk és naptárunk ne hiányozzék egyetlen egy evangélikus család asztaláról sem. Ezért az egyháztanácsok vegyék fontolóra, mi módon lehetne a legszegényebb híveinket is ezekhez a kiadványainkhoz hozzájuttatni. Miután sajtószolgálatunk többé nem magán ügy, hanem a kerület, sőt tovább menve: az Istenországa ügye, képtelenségnek tartjuk, hogy azzal szemben egyházunk hivatalos tényezői: a lelkészek, tanítók, egyházi testületek elutasító magatartást tanúsítsanak. Miután ez a szolgálat az Isten igéjének a hirdetését és az Istenországának a nyomtatott betű általi építését jelenti, az azzal szemben tanúsított bűnös közönyösséget, hanyagságot nemtörődömséget, vagy rosszindulatot épen olyan vétségnek fogjuk tekinteni, mintha valaki hivatali teendőit mulasztaná el s az ilyen mulasztóval szemben hivatalból fogjuk az eljárást elrendelni. A lelkészek kötelesek lesznek évi jelentéseikben részletesen beszámolni arról, hogy a sajtó érdekében mi történt egyházközségükben, mennyien járatják egyházi lapunkat és mennyi naptárunk fogyott el. Az esperes urak kötelességévé tesszük ennek a szolgálatnak a szorgos ellenőrzését és ahol hanyagságot, vagy nemtörődömséget tapasztalnak, ott nyomban a legnagyobb szigo’ al lépjenek közbe s a mulasztók ellen eljárást indítsanak. Fordul- janák felhívással hiveinkhez, hogy egyházi sajtónkét mindenki vegye pártfogásába s erre a lelkészek a szószékről is buzdítsák pépünket, kiemelve ; az igehirdetésben, is ennek : íend.kivüli jelentőségét.
