Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-11-10 / 19. szám
2 E V A N G É L I K U S ÉLE T 1940. november 10 BÁLVÁNYROMBOLÓ. Luther Mártonra, egyházunk reformátorára, azt fogták rá a pápás egyház hajdani vezetői s azzal vádolják még ma is, hogy támadásai által réseket vágott az egyházon és a római egyháztói való elszakadása által megbontotta az egyház egységét, az ^ egyház összefogó erejét, s hogy ezáltal egyházromboló volt. Va- ~ lóban, Luther Márton romboló volt, de csak a bálványokat rombolta le, és az ő ténykedése, egész élete, maga a reformé- , ció nem is egyéb, mint bálványrombolás. — Előbb akaratlanul, később pedig mikor látta, hogy mennyi álnok, hamis és hazug hatalom lett úrrá, mely mind-mind Isten helyét akarta elfoglalni, mindmind az Isten szerepét akarta betölteni a világ és az emberek életében, mikor látta, hogy menynyi ilyen bálvány került az egyházba, akkor készakarva rombolt. Amikor Isten Igéjéből meggyőződött, hogy a bűnöket egyedül Isten bocsátja meg s hogy bünbocsánatban csupán Isten ingyen kegyelméből részesül az ember s csupán a Krisztus érdeme által nyerhet üdvösséget, a mikor Isten Igéjének erről az áldott üzenetéről drága tapasztalatot szerezhetett — az üdvösségért folytatott sok-sok keserves, eredménytelen csatája és próbálkozása után, -- csak nem nézhette el, hogy a római egyház feje az Isten bün- bocsátóhatalmát elbitorolja! Le kellett döntenie azt a hatalmas bálványt: a pápaságot és meg kellett törnie a lelkek feletti zsarnoki uralmát és hatalmát! Amikor tehát 1517, október 31-én 95 tételének a wittenbergi templomkapujára való kiszegezése által Luther nyíltan kiállott a római egyház Szent- irás ellenes tanításai ellen, az ő tiszta bibliai tételei, evangéliumi igazságai által letaszította a pápát és minden seregét a világuralmi trónról, mely egyedül Istent illeti meg. S amikor azon a nevezetes október 31-én azáltal a nevezetes 95 tétel által megfujta Isten Igéjének messzezengő harsonáját, úgy dőlt össze a pápa s egyházának tekintélye, a Szentirás-ellenes tanítások és sötét babonák-falai, mit annak idején Jerikó város falai a kürtök megszólalására. De a reformáció hozta átalakulás, megújulás, az egyháznak igaz útra való visszatérése, újjászületése természetesen nem egy embernek, nem Luther Mártonnak a műve. Megújulás, megvilágosodás az igaz útra való visszatérés, egyszóval reformáció úgy lett, hogy Isten Igéje állal lángragyujtott egy szivet s ezt az égő szivet, mely az Ige tüzétől gyúlt fel és az Ige lángját lobogtatta, beledobta a sötét világba, hogy gyújtson és világítson egyszerre. Ez a szív a Lutheré volt! Isten az Igéje által fölragadott egy lelket, s mint ébresztő harsonába, ebbe a lélekbe beleharsogta az ébredés, a megújulás szózatát s ez a lélek a Luther lelke, tovább zengte, világgá kürtölte ezt a szózatot. A reformációban nem történt más, csak az, hogy Krisztus, akit az Istenházához való féltő szeretet emésztett, mikor látta, hogy Isten egyházában újból mással foglalkoznak, mint Isten dolgaival, s a maguk érdekét nézik és szolgálják, hogy Isten trónjára bálványokat ültettek, akkor újra megsuhogtatta az ő ostorát, hogy kiűzze Isten templomát rablók barlangjává tevő kufárokat és összetörje a bálványokat. Megsuhogtatta ostorát s ezt a templomtisztitó ostort, ezt a bálványromboló kezet úgy hívták, hogy Luther Márton A reformáció akkor lesz a miénk is, ha jelszavunk ez : le a bálványokkal 1 Le . a bálványokkal, melyek a mi életünkben is Isten helyét foglalják el, és melyek Isten szerepét akarják betölteni 1 S mennyi ilyen van az életünkben 1 Hisz bálvány minden, amin csüng a szivünk, a miben bízunk és amitől segítségünket reméljük, amelyekről azt gondoljuk, hogy boldogítani tudnak, mint amilyen a vagyon, a pénz, — a magunk ereje, az emberi tudás és mások. Bálvány minden, ami minekünk boldogságot, üdvösséget igér, de kárhozatnál egyebet adni nem tud 1 A reformáció akkor lesz a a mienk is, ha Isten Igéjét életünk irányítójává téve le romboljuk a bálványainkat, hogy szivünk egyedül a Krisztus királyi trónja legyen 1 RADUCH GYÖRGY — Nagy erősség és vigasztalás, ha valaki a legjobb ügyért fáradva őrlődik fel, különösen akkor, ha Isten ügyéért, mert ebben az esetben nem lehet kétsége afelől, hogy tetszik az Istennek. De az 0 ügye magasabb mint a te tudásod és az a te aggódásod nélkül is fog haladni. LUTHER MÁRTON. Luther Márton családi élete. Luther 1524-ben hagyta el az ágoston- rendi kolostort. 1525 junius 13-án nősült meg. Feleségül a cisztercita rend egyik tagját Bora Katalint veszi el. Milánóban a Poldi Pezzoli képtárban két Kranach képet fedeztem fel, amely őket ábrázolja, Luthert és Katalint. Kis szobácska falán őrzik ketten a képtár csendességét. Katalin nem lehetett szép asszony. Erélyes vonások vonulnak végig az arcán, melyet kemény csontok feszítenek szélessé. Szeme, tekintete, csupa derű, mégis. Ez a derű kiséri Luthert életében, Ezt Luther leveleiből láthatjuk, melyeket hozzá írogatott útjairól. Kedves Kata urnák szólítja. Luther „házi kereszfjé“-nek nevezi őt és az a derű, mely minden Írását jellemzi, amikor Kata uramasszonyról beszél, vele levelez, jellemzi egész házassági viszonyukat. Luther túláradó szeretettel sziporkázza feleségére dús szellemességét és Kata uram- asszony temperamentuma, bőbeszédűsége, — örök asszonyisága — sokszor tárgya Luther élcelődésének. Róla mintázza szellemes versét, melyet döcögve ugyan, de magyarul igy adhatunk vissza: Nincs oly szoknya, nincs oly ruha Asszonynak, mely rosszul állna. Mini az, ha Isten — bocsásson I — Okos akar lenni az asszony l És mennyi derű vezeti tollát, amikor ! házasságáról ir 1 „Tizennégy é vei ezelőtt, amikor megházasodtam, egy Schönfeld leányt akartam feleségül venni, aki most Basiliusnak, Albrecht herceg háziorvosának felesége. Én feleségemet sohasem szerettem, mindig nagyon büszkének tartottam, azelőtt, de Isten úgy akarta, hogy könyörüljek az elhagyatotton. És Isten kegyelméből boldog házasság is lett a mienk. Hűséges feleségem van, vagy ahogy Salamon mondja: „Bízik abban, az ő férjének lelke, jóval illeti őt és nem gonosszal.“ „A házasság, — mondja másutt — Isten ajándéka. Nincs szebb közösség, mint a házasság és nincs szomorúbb szakítás, mint a válás. Az élet legderüsebb oldala a házasság és ártatlanabb, mint a cölibátus. Ha azonban rosszul sikerül, rosszabb, mint a pokol 1 De én nem cserélném el Katámat sem Franciahonért, sem Velencéért; először azért nem, mert igen-igen sokszor tapasztaltam, hogy benne sokkal kevesebb hiba van, mint a többi asszonyban, másodszor Isten Katát adta nekem és nem Velencét és harmadszor, mert hozzá köt házassági esküm“. Én vagyok az alattvaló. — mondja másutt.— Kata pedig felettem álló. Én vagyok Áron, Kata, pedig Mózes. S bár itt Luther elfelejti, hogy Mózes nem tudott beszélni, másutt mégis csak kiderül, hogy a beszédesség tekintetében nem volt „mózesi“, de „ároni“ Kata uramasszony is. Egy angolnak, aki nem beszélt jól németül, ezt mondotta Luther; „Feleségemnek kellene téged németre tanítania 1 Olyannyira beszédes, hogy én messze maradok mögötte. Pedig, nem valami épülete? dolog ha az asszonyok sokat beszélnek. Jobban illik hozzájuk a hallgatás!“ Kata asszony hűséges élettársa volt az urának. Ha olvasgatjuk Luther leveleit, a miket feleségéhez intéz, látjuk, hogy Luther minden eseményről, a legkomolyabb theo- lógiai vitákról, gondjairól örömeiről, melyek nagy reformátori munkája közben érik, állandóan tudósításokat küld feleségének. A hires marburgi kollokvium, mellyel kapcsolatban Luther erőszakos erélyét emeli ki a história, barátságos beszélgetéssé csendesül feleségének irótt tudósitásában. „Tudatlak, hogy a marburgi barátságos beszélgetésünknek vége szakadt. Majdnem minden egyes kérdésben egyek vagyunk, csak az úrvacsorában akarják megtartani a helvétek a kenyeret és mégis Krisztusnak csak lelki, szellemi jelenlétét akarják vallani. Ma az őrgróf tárgyal velük tovább : hátha meg' egyezhetünk, de ha nem, akkor is testvérek maradunk, Krisztus tagjaiként élve egymás számára . ..“ Kata asszony hűséggel állott mindig ura oldala mellett. „Nagyon elvagyok foglalva — mondotta egyszer - Lulher. Sokféle munkám van, amelyek mindenike egész embert kíván. Hetenként négyszer kell prédikálnom, kétszer előadást kell tartanom az egyetemen, tanácskozásokon kell résztvennem, sok levelet, könyveket kell Írnom. Isten jót tett velem, amikor ilyen pompás asszony/ állított oldalam mellé, a- ki ellátja egész háztartásomat; magára veszi annak minden gondját, úgyhogy egyáltalán nem kényszerülök arra, hogy ezzel is. foglalkozzam. Ez a gondosság azonban nemcsak otthonában vette körül Kata asszony
