Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 10-11. szám
2 Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 1940 junius 2. oka a reménység. Kit Isten szeret az nem pusztulhat el. Aki Istenben hisz az a tengeren is csodálatosan biztonságban van. Ki meglátja Krisz tus Világosságát — megtalálja a helyes utat. GILLICH FÜLÖP. Világ világossága. A most folyó háború alatt igen sokat hallunk tengeri csatákról. Egészen a leg újabb időig nem is annyira a szárazföldön mint inkább a tengeren vívtak ütközeteket. Az első időben a tengeralattjárók vittek nagy ' szerepet, később a nagy bombázó repülőgépek vették át a támadási harcot. Ezen események hatása alatt a figyelmünk máskornál jobban terelődött reá a tengerre. Csodáltuk a bátor támadókat, de ugyanokkor nem tudtunk megfeledkezni azokról a szerencsétlenekről sem, akiknek hajóját elsüly- lyeztették s akik a tengerbe vesztek, vagy bizonytalan mentőcsónakra kellett reá bízzák életüket. A tengeri utazás nemcsak háború idején, de máskor is mindig sok veszélyt rejtett magában. Kétszeresen veszélyes volt ez természetesen akkor, amikor a hajóipar még nem érte volt el a mai fejlődését. Bizony nagyon is parányi volt egy—egy ilyen régi fajta vitorlás a nagy tengeren. Különösen mikor hatalmas vihar zúgott végig a tengeren. S mit jelentett olyankor a tengeren hányódó,^küzködő hajó legénysége számára amikor hirtelen*észrevették a világitó torony fényét. Bátorságukjmegújult. Van Lehel kürtje. Egy fehér csontkürtöt őriznek Jászberényben. Azt mondják, hogy ez .a kürt Lehel vezéré volt... Akár volt ez a kürt Lehelé, akár nem: kürtös Lehel emlékezete megmaradott s meg is marad, amig magyar lesz a földön. * * * Honszerző Árpád visszaszerezte a magyarnak Atilla földjét. Szvatopluktól elvet; e a Duna s a Tisza közét s aztán addig meg nem pihent, mig övé nem lett az^egész föld. Húsz nap és húsz éjjel tartott a nagy áldomás: a honszerzés áldomása. Hegyek, völgyek, erdők, pusztaságok zengettek a magyarok győzedelmi énekétől, sipognak, kobzoknak hangjától. Tüzeket fgyujtottakg hegyek tetején, puszták rónaságán s ezeknek á tüzeknek lángja felhatott az egekig, hadd tudja meg Csaba: im, beteljesedett szivednek kívánsága, a magyarok megszerezték apád örökét. Lobogó tüzek lángja, füstje átcsapott a szomszéd országokba is, hadd tudják meg: itt a magyar. Árpád halála után egyébként is megtudták a szomszéd országok népei. Mert a magyar vitézségnek szűk volt a haza földje: át-átcsapott idegen földre. Rémület szállotta meg a szomszéd népeket: pusztulás járt mindenütt a magyarok nyomán. De pusztult, fogyott a magyar is s a magyarok Istene megelégelte az idegen földön való kalandozást. Közéjük küldötte a balszerencsét, hogy észre téritse s visszaterelje őket. Német földön, Ágosta városa mellett, szörnyű pusztulás érte a magyarokat. A rettentő csatából csak hét magyar került vissza a magyar földre, azok is levágott füllel és orral. Nem is fogadta be őket senki a sátorába. Gyászvitézeknek csúfolták s szemükre vetették, hogy nem haltak a csatatéren, mint a többi. Mert vagy meghaltak a
