Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-01-14 / 1. szám

4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1940 január 14. Búcsú az ó-évtől. E földi világban természet törvényé, Hogy minden életnek, elmúlás a vége. Évszakok is múlnak, sorban váltakoznak, December végével új esztendőt hoznak. Ez év is múlóban, amiben még élünk Már csak néhány óra és egy újba lépünk. Mielőtt át lépnénk a jövendő újba Vessünk egy pillantást a távozó múltba. Vér, — könny — és szenvedés jellemzik az évet Háborús félelem gyötör minden népet. Sanyarog, háborog a föld szegény népe Uram, de messze szállt mi tőlünk a béke. Ősz elején gyűlt föl a háború réme. Egymásnak rontott a föld, két, nagy népe. Három hétig dúló szörnyű nagy csatában Elveszett a Lengyel büszke szabadsága. Nyugaton, keleten tűzvonalban állnak Milliós nagyhadak — parancsra várnak. Megindult a nagyharc tengeren és légben Borzalmas pusztítást visznek ottan végbe. Dermesztő hidegben fenn messze északon Küzd a kicsiny finn nép, a magyarral rokon, Vérével öntözi földje minden rögét, // Hogy el ne vehessék, Ősei örökét. Jó Atyánk! tekints le e kis rokon népre. Hiszen az ő hitük nem épült fövényre Állítsd meg hatalmas, tömegek rohamát Add vissza e kis nép békéjét otthonát. E súlyos időknek zúgó morajlása Néptömegeknek kinos pusztulása, összetört lelkünket elsötétítette Szivünket félelem birtokába vette. E múló esztendő végső órájában Gyülekeztünk újból Istennek házában. Elsötétült lelkünk — fájó beteg szivünk Kegyelmed könyörgi jóságos Istenünk. Bűntől roskadozó érdemtelen néped, Hogyan köszönje meg, nagy irgalmad, néked, Hogy távol tartottad háború viharát, S nem dúlta ellenség otthonunk nyugalmát. Zengjünk hála imát Istenünk Atyánknak Es Krisztus Urunknak az Ő szent Fiának. Drága Jézusunknak kegyelme van rajtunk Hogy ez — Ó-év — végén hálát zenghet ajkunk. Immáron távozik tőlünk ez esztendő Könyörögjön ajkunk — jöjjön jobb jövendő. Szenvedő világnak változzon meg képe Költözzön szivünkbe Isten békessége. Uj varsánd, 1939 dec. 31. A Gondviselés keze népünk történetében. ;mC> Nemcsak szép szólás-mondás, de igazi hivő tapasztalat KaZ, hogy Isten a bajban van a legközelebb s a bajban levőkön mu­tatja meg áldott segítő kegyelmét. Ezt bizonyítja népünk történe­tének számtalan jelenete. Isten segítő kegyelme tűnik ki egy nemzet életében, amikor bölcs, bátor, népünk javát előmozdító és boldog ágát szolgáló vezetők kerülnek az ország kormánykereke mellé a legzavarosabb, legvészesebb időkben. , Igen közel volt Isten kegyelme és segítsége a mi népünkhöz is, amikor a külső veszélyektől fenyegetett, belső bajok által fel­zavart ország királyi székébe olyan kimagasló, igazi királyi egyé­niséget ültetett, mint Szent Lászlót és Könyves Kálmánt. Szent László, nemcsak helyre állította az ország rendjét bölcs törvényei, erélyes intézkedései, bátor vitézsége által és nemcsak megnövelte az országát, Horvátországnak az országhoz való csatolása által, hanem páratlan vitézsége, hivő kegyessége, komoly keresztyénsége által örökre beírta a nevét a magyar történelembe, s daliás alakja mindenkor élni fog valamennyi nemzetét szeretni tudó magyar ember szivében. És ilyen, Szent Lászlóhoz hasonló vezéregyéniség -volt László utóda, Könyves Kálmán is, aki 1095 —1116-ig vezette az országot nagy bölcsességgel és vitézséggel. S bár külső megjele­nésében — mivel vézna, s jelentéktelen teremtü volt-, nem ha­sonlíthatott a mindenki közül kimagasodó daliás termetű László­hoz, sem vitézség dolgában, sem az ország vezetésében tanúsított bölcsesség dolgában nem maradt Szent László mögött. És bár komoly, kissé hideg és zárkózott természete miatt nem tudott be­leférkőzni népének szivébe és szeretetébe, mind rajongásig szere­tett előde, de nagytudásról, bölcsességről és felvilágoscdottságról tanúskodó törvényei és intézkedései éppen olyan áldott hatásúak voltak a nemzet fejlődésére, mint a Szent Lászlóé. A Szent László által meghódított és országhoz csato.t Hor­vátországban ismételten felújúltak olyan törekvések, hogy Horvát­országot kivonják a magyar király fennhatósága alól. Kálmán ki­rály volt az, aki ezeket a kísérletezéseket meghiúsította. Sőt a megnővekedett ország határait még tovább is terjesztette, ameny- nyiben ügyes politikai magatartás, meg családi összeköttetés révén az országhoz édesgette és az országhoz csatolta a tengerparti gaz­dag dalmát kikötői városokat, Dalmáciát. Ezáltal az országnak ki­kötőt szerzett, ami előmozdította a kereskedelem fejlődését, a for­galom megnövekedését s a más országokkal s népekkel való kap­csolatot. A kereskedelem, a forgalom megnövekedése az ország anyagi javát szolgálta, a más — különösen az olasz néppel való szorosabb kapcsolat pedig a nemzet művelődésének fejlődését hozta magával. Maga Kálmán király, kit kicsiny korában való sat­nya termete miatt papnak akartak neveltetni, megismerkedvén a tudományokkal és művelődés jótékony hatásával, — tudomány kedvelő volt s tudománya, meg nyilvánvalóan bölcsessége miatt, „Könyves“ Kálmánnak neveztek el. Páratlan felvilágosodottságáról és bölcsességéről tanúskodnak törvényei, melyek úgy világi, mint egyházi vonatkozású k rdések tisztázására és szabályozására vo­natkoznak. Világi törvényei szabályozzák a pereskedések kérdését rendezik a birtok ügyeket, melyek által állandó letelepülésre akarja késztetni a bölcs király, a még mindig sátrakban lakó és vándo­rolni szerető magyarságot. Szabályozza a törvénykezést, eltörölte a boszorkányégetést. Egyházi törvényei elsősorban a papok erkölcsi életének rendezésére vonatkoztak. Szabályozta a házasságkötések törvényszerűségét. Ha a nép szivébe nem is, de a történetébe örökre beírta áldásos uralkodása által a nevét. RADUCH GYÖRC3Y. Irta. KULINYI JÓZSEF. TEMPLOMOK,KULTÖRMZAK MŰVÉSZI FESTÉSÉT VÁLLALOM JÉZUS. LUTHER. STB. OLAJFESTMÉNYEK MeORCNDCLHeTŐK BEKE H, E,

Next

/
Oldalképek
Tartalom