Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-03-17 / 5. szám

jytiszteletü szerkesztőségének \Sopron, Felsőlövőtér u_. 28- 2 lej. 1940 március 17. AutOrizat de ©etfmissaiéw. társadötmi, luíiurátis í»uiCigi>s3eU m Administratis Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov, Szerkeszti-. GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó'. MÁTYÁS BÉLA Külföldön 3 Pengő Megváltó drága vér... Szelid szemed Ur Jézus... (I. Péter 1; 8. 19.: Tudván, hogy nem veszendő hol­mi, ezüstön vagy aranyon váltottatok meg,., hanem drága véren,“ Amikor az első áldozat, az Ábel vére ki­hullt a földre, bosszúért kiálltot fel. Azóta min­den kihullott embervér bosszúért liheg. Vér vért kivám Vérontást vérontás követ. Ez a szörnyű és átkos elv uralkodik manapság is a világon. A nemzetek egymásra törnek, egymást pusztítják, hogy egymáson bosszút álljanak, hogy a hántás­ért hántással f . leljenek, hogy a kiontott vért vérontással fizessék meg. A bosszúállásnak, a a visszafizetésnek a rettenetes elve uralkodik a világ népeinek és egyes embereinek a szivében, azért folyik ma már egyes helyeken szinte pa­takokban a vér, az ember vér. Pedig minden ki­hullott embervér nyomában Ítélet, pusztulás, megsemmisülés jár s azért minden kihullott em­bervér nyomán átok is fakad, meg szomorúság és bánat. De van olyan vér hullás is, melynek minden cseppje nyomán áldás fakad, boldogság szüle­tik és békesség. Ez a vér, melynek nyomán ál­dás fakad: az Isten Fiának vére! Miért hullott a Krisztus vére s miért fakad nyomában áldás? Azért hullott, mert az Istennel örök — harcban álló emberek, — amikor Isten emberré lett, végezni akartak vele, ellene törtek vérét ontották. És kiömlött és folyt a Krisztus vére. És a Krisztus vére is felkiáltott az égbe, de nem bosszúért, hanem bocsánatért azok szá­mára, akik vérét ontottak. így kiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cse­lekszenek“. És Isten nem állott bosszút, sőt in­kább a vérért megbocsátott De másként is nézhetjük Krisztus vérének hullását. Azért hullott, mert a büntetést érdemlő ember elé, én elém és te eléd, testvérem, akik bűneinkkel magunkra vontuk Isten haragját és büntetését, mi elénk odaállott Krisztus éppen abban a pillanatban, amikor felénk röpült Isten büntető haragjának nyila. Oda állt mielénk, ki­tárta előttünk a karjat, védelmezőleg takart el testével, hogy ne belénk, hanem Ö belé fúród­jon a büntetés nyila. Az elröpitett nyíl pedig be­láthatott az Ö ártatlan szent testébe és ezek a nyilak odaszagezték Öt a keresztfára s nyomuk­ban földre hullott az Ö szent és drága vére. RADUCH GYÖRGY. Hibáinkat állandóan mentegetjük, szépítjük. Embereket bántunk meg, szüléinknek sok keserű fájdalmat okozunk, de mindig a magunk oldalán lát­juk az igazságot. Nem mi hibáztunk, hanem a mások. Mi jók vagyunk, igaz­ságosak vagyunk, bennünk nincsen hiba. Hangosan é3 bátran hirdetjük ezt. Csupán akkor, amikor meglátjuk megbántott édesanyánk szemében a kínzó fajdalom hójgtslan szomorúságát, mikor igaztalanul megbántott embertársunk szemében könnyek jelennek meg — akkor elhallgatunk s egyszerre halomra dől minden okoskodásunk, önmentségünk és fájdalmasan nyilalik szivünkbe az a felismer: s: rosszul, gonoszul szívtelenül, kegyetlenül cselekedtem! A nsgyhót a szesvídő Krisztust állítja eiibéík. Krisztust az olajfákkert- jóbe~7 •s.cfótí. titi í^úűoii', K atust ártatlanul meghurcolva, megcsúfolva, Krisztust Pilátus házának tornácán véresre korbácsolva, fején töviskorónával vállán biborp'lástosossan, kezében a királyi jogkart hszudó pálcával s Krisz­tust a Kálvária útján, amint cipeli nehéz keresztjét, s végre Krisztust odasze- gezva a keresztnek fájára, Magunk előtt látjuk s magunkon érezzük szelid szemének tekintetét, úgy ahogyan Péter érezte ezt a főpap udvarán, amikor háromszor megtagadta Mesterét s tekintete alatt megbánás könnye gyülemlet ták szemébe s egy egész élet künbánatával és alázatával felelt meg erre a tekintetre. Igen! Krisztus szemvédő arcának látása, szelid szemének fájdalma­san aggódó, szemrehányó tekintete minden másnál jobban döbbenti roá az embert bűneire. Annak a fájdalomnak láttára, melyet érettünk szenvedett, an­nak a szomorúságnak a nézésében, mely miattunk árnyékolja be arcát, lehe­tetlen mást tennünk, mint elnémulni és megtörtén vallani: Uram rosszul cse­lekedtem, bűnös vagyok, hitvány tékozló, hálátlan és érdemtelen! A középkor embere sokszor állította maga elé a néma szenvedőt, a Krisztust. Érezni akarta a szenvedéseiből és szeméből sugárzó néma vádat. Érezni és öszzetörpi alatta s bűnbánó élettel felelni meg reája. A mai em­berből hiányzik Isten ítéletének komoly mérlegelése. Krisztusban prófétát lát, eszmék élharcosát, ki mártiromságot szenvedett elveiért. De nem látja benne a megvál'ót, ki érte szenvedett, kit az ő tűae szegz tt keresztre. A mai em­berből hiányzik a bűn valóságának komoly értékelése. Nem tulajdonit neki nagy jelentőséget. Soha nem vették annyira könnyedén a bűnt, mint mostani időnkben, amikor addig nem látott mértéket öltött lep ás, sikkasztás stb. Hi­báiért különbén is rendesen másokat okol az ember. Embereket, körülménye­ket, örökölt hajlamokat. A mai embernek csupán másokkal szemben van kri­tikája, önmagával szemben nincsen. Arról egészen megfeledkezik, hogy a be- nemismerés, a banemvallás kimenekíthet emberi törvények bosszújából, de semmiképen nem ment meg Isten ítélete elől. A benemismerés nem teszi nemlétezővé a bűnt. Krisztus szenvedéseinek nézése ettől az önámiíástól foszt meg bennün­ket. Meglátjuk nyomorúságos igaz arcunkat, amikor reá tekintünk. Borzalma­san komoly és nagy dolog kell legyen a bűn, ha ekkora áldozatot követelt. Péter megtagadta Krisztust. Krisztus reátebintett Péterre s Péter szemét elhomályosította a könny. Eidig magibizó akarnok volt. Jézus szemének né­zése alatt összeroppar, letörik — bűaös vagyok. E perctől kezdve tökélete­sen megváltozik. Szelid, csendes, csak Isten kegyelmében bizó ember lesz. Jézus ma reád is tekint. Összetörsz e nézése alatt? A húsvét bitének fel­emelő bátorítása csak azu'án vállhatik boldog tulajdonoddá, amikor előbb bűntudatosan összetörtél a Krisztus tekintete alatt. GILLICH FÜLÖP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom