Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-03-03 / 4. szám
1939. március 3. 3. Evangélikus Élet Gyermekvilág-a Hegyen ülök.. irta Petőli Sándor. Hegyen ülök, búsan nézek le róla, - Mint a boglya tetejéről a gólya. Lenn a völgyben lassú patak tévedez, Az én fáradt életemnek képe ez. Elárasztott engemet a szenvedés, Be sok búm volt, örömöm meg be kevés! Bánatomból egy nagy árviz lehetne, ^örömöm kis sziget lenne csak benne. Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél, Közelget az időjárás ősz felé; Ősszel szép csak a természet énnekem, A haldokló természetet szeretem. Tarka madár ne fütyöréz az ágon, Sárgapiros levél csörög a fákon, Innen-onnan lehull a fák levele... Bár csak én is lehullnék ővele! Holtom után vájjon mi lesz belőlem ? Vadfa szeretnék lenni az erdőben; Ott lenne az én számomra jó tanya, Egész világ engem ott nem bántana. Szeretném, ha vadfa lennék erdőben, Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem; Elégetném ezt az egész világot, Mely engemet mindörökké csak bántott. rólad mind a gúnyádat mind a húsodat lesorvasztotta, az azt jelenti, hogy a te eddig való bűneidet lemosta. Hogy a túlsó parton a báránykák reád fújtak, s azután még sokkal frissebb tested lett, ládd-e fiam, az azt jelenti, hogy mivel az élet vize, a szent hit, a lelked egészen átjárta, és a te bűneidből kitértél, hát egész Ielkedben ujjá- születtél; azok a báránykák pedig, akik reád fújtak, az angyalok. Azok a marhák, akik a kövér fűben is soványok voltak, azt jelenti, hogy ezen a világon a fösvények nagy bőségben vannak, de maguktól sajnálják az ételt; ezek a másvilágon is nagy bőségben lesznek; elég ételük, italuk lesz, esznek, isznak, de azért mégis örökké éhesek, szomjasak lesznek. Azok a marhák, akik kopasz földön is jól ettek és attól is kövérek voltak, azok azt jelentik, hogy akik e világon a kicsiből is adtak a szegényeknek, azok a másvilágon kicsiny eledelből is jóizű falatot esznek, soha nem éheznek, sem nem szomjaznak. A kert pádig, amelyikbe mentek, az a mennyország, akik ezen a világon bűn nélkül élnek, a másvilágon is olyan szép kertben mennek.“ Két nagyon fontos bat-, szédrészről: az igéről és a főnévről már tanultunk kedves gyermekek, de most aztán szép sorjában következnek a többiek is, mert a magyar nyelvben tiz fontos beszédrész van. Ma a harmadikról fogunk tanulni: a melléknévről, vagy milyenségszóról. A személyeknek és tárgyaknak nemcsak nevűk, hanem milyenségük, tulajdonságuk is van. Pl. az emlnr jó^zivű. (Milyen?) A gyermek szorgalmas. (Milyen?) A ló kék. (Milyen?) A jószivű, szorgalmas, kék stb. szavak tulajdonságot, milyenséget jelölnek azért milyenség- szóknak, mellékneveknek hívjuk. A mellékneveket fokozni is lehet: a tó kókf a tenger kékebb, az égbolt a legkékebb; vagy Ilona nagy. Erzsi nagyobb, Mária a legnagyobb. A- mint látjátok három fokozat van: alapfok, középfok és folsőfok. Az alapfognak nincs semmi külön jele. A középfok jele a két b (erre a helyesírásnál nagyon kell vigyázni 1). A felsőfok jele a két b és a leg szótagocska. Fokozzátok a kővetkező mellékneveket: fehér zöld, piros, hosszú, magas, jó, rossz, nsgy, kicsi hideg, meleg, szőke, barna, sovány, kövér, üde stb. A jókönyv melegszívű jóbarát. -K Olvassuk tehát az: EVANGÉLIKUS ÉLET-et! I , Támogassuk az Evangélikus Élet iralterjesztését! i Szerezzünk új barátokat mindkettőnek „De most azt kérdem, édes fiam, betudod-e bizonyítani, hogy te jártál abban a kertben?“ A fiú csakhamar kiveszi tarisznyájából a szép fehér ga- lambtollat, odaadja. „Nézze, öreg apám, ezt éppen ott lőttem egy fehér galambból.“ Az öreg elveszi a galambtollat s azt mondja neki : „Ládd-e fiam, az a fehér galamb én voltam, én mindenkor vigyáztam rád, egész utadban folyvást mentem utánad, örökké szemmel tartottam, hogy mit cselekszel. Ládd-e, az Isten igy megyen titkon az emberekkel, hogy láthassa, ki mit cselekszik. A galambnak ez a kilőtt egyik tolla az én egyik ujjam: csak nézd m?g, nincs itt.“ Nézi, hát oda van az öregnek a kisujja. Arra csak odateszi az öreg a tollat, ráfuj, hát egyszeribe odanö szépen a kisujj. ,
