Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)

1940-03-03 / 4. szám

Evangélikus Élet Gyermekvilág-a

1940 március 3.

Az EVANGÉLIKUS ÉLET GYERMEK LAP MELLÉKLETE

Ti halljátok meg azért a magvelő példázatát. Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

(Máté: 13, 18-19).

Valaki hallja én tőlem e beszédeket és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső és eljött az árvíz és fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba; és összeomlott; és nagy lett annak romlása.

(Máté: 7, 26—27.)

Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.

(Máté: 7, 19)

Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen."

(János: 15, 1—2.)

A kemény szív.

Azt a példázatot, amelyet az Ur Jézus a magvetőről mondott, az emberek nem értették meg. Ezért az Ur Jézus megmagyarázta azt. Magyarázata szerint a mag az Isten igéje, a szántóföld pedig az emberek szive. Van olyan szántóföld is, melyik mellett út ha- Ud el. Amint a szántóvető hinti a magvakat, azokat közözül némelyek az útszélre esnek. Mivel a kemény földbe behatolni nem tudnak, eljönnek a madarak és felkapkodják őket.

Az Isten igéjét hallgató emberek és gyermekek között vannak olyanok, akiknek a szivük olyan kemény, mint az útszél. Az ige nem tud belehatolni az ilyen szívbe. Hallgatják az igét, de nem lesz tőle jobbá az életük. Nem termik az ige gyümölcseit. Egy iskolába járt egy fiúcska, akinek az a rossz tulajdonsága volt, hogy gyakran hazudott. Szive annyira tele volt hazugságokkal, hogy amikor valami vétke miatt kérdőre vonták — úgyszólván — gondolkozás nélkül tudott hazudni. Egy alkalommal vallásőrán arról szólott a tanítás, hogy milyen csúnya dolog a hazugság. A hazug ember egyenlő a tolvajjal, mert a közmondás azt mondja: „aki hazudik az lop is." A gyermekek mind feszülten figyeltek, a tanításra. Legtöbben közülük elhatározták magukban, hogy soha sem fognak hazudni többé! Sokan meg is tanulták könyvnélkül az igét: „azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot." (Efézus: 4, 25.) A következő órán a tanító úr leckét kérdezett a számtantól. A ha- zudozó fiúcska nem tudta a leckét. Amikor a tanitő úr megkérdezte, hogy miért nem tanulta meg, hiszen volt ideje, mert tegnap vasárnap volt, azt felelte, hogy a tegnap nagyon beteg volt. A gyermekek hangosan felkacagtak, mert mindenki látta, hogy egésznap korcsolyázott. Hasztalan hallotta az igazmondás igéjét, ö újra csak hazudott. MÁTYÁS BÉLA.