Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-03-03 / 4. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET W iTOi£' ’ ® m* \ ‘ • 1940. március 3. A TEMESVÁRI EGYHÁZ ÉLETÉBŐL. Az elmúlt esztendő jelentős határkövet képez a gyülekezet történetében, amennyiben ebben az évben ülte meg az egyház templomának 100 éves évfordulóját s ebben az évben, épen a nagy évforduló emlékére, újította meg 385,000 — lej költséggel templomát. Az esztendő ennek a ritka nagy eseménynek és a velejáró lelkes áldozathozatalnak a jegyében állott, amelyből a gyülekezetnek minden egyes tagja, nemzetiségre való tekintet nélkül, bőségesen kivette a maga részét. A gyönyörű teljesítményért a temesvári egyház híveit a legnagyobb elismerés illeti meg, mert az példamutató erőfeszítés volt és hozzá épen a legkritikusabb időkben. Legyen áldott érette az Ur, hogy az sikerült. Az újköntösbe öltöztetett templom felavatása szeptember 10 én ment végbe, mig a 100 évfordulót a gyülekezet október 29 én ülte meg csendben nem külsőségekben, hanem lelki hálaadással ünnepelve. Az új templommal, új istentiszteleti rendet is honosított meg a presbyterium, a- mennyiben bevezette, hogy a reformáció napjától kezdve minden vasár és ünnepnapon úgy magyar, mint pedig német nyelvű istentisztelet legyen. Szaporította az úrvacsorái alkalmakat az által, hogy minden hónap első vasárnapján van úrvacsora osztá®. Ez az eddigi szokástól eltérően, szerves része lett az istentiszteletnek és azon nemcsak maguk az úrvacsorával élők, hanem az egész gyülekezet is részt vesz. Az intézkedés eredménye az, hogy az urvacsorázók száma a múlt évihez képest több mint kOO-zal emelkedett. Az egyház vezető és felelős embereinek a hitbeli erősítésére s az egyházhoz való szorosabb kapcsolása érdekében, októbertől májusig terjedő időben az u. n. presbyteri konferenciákat tartottuk, melyeknek ez évi egyetemes tárgya az egyház szolgálata volt. Ezek az összejövetelek nemcsak a gyülekezethez hozták közelebb a presbytereket, hanem egymáshoz is, őket mindjobban, szerető testvéri közösséggé forrasztva össze. A hitéletet igyekeztünk vendégszonoklatok és vallásos estek, társas összejövetelek által erősíteni. A kicsinyek vallásos nevelése a vasárnapi iskolákban folyt, 7 csoportban, melyeknek vezetői mind laikusok, valamint a hittanórákon. A középiskolásoknak a rendes hittanórán kívül négy bibliakörük is van. Az ifjúsági istentiszteleteket sajnos a kettős istentiszteletek bevezetése folytán el kellett ejteni. A kiterjedt és nagyon népes szórványmező lelki gondozása ebben az évben is sok gondot okozott. Erőink elégteleneknek bizonyultak az összes itt felmerülő feladatok elvégzésére. Tizenegy szórvány központot látogattunk összesen, amelyeken 58 istentiszteletet tartottunk. November hóban Baumann Immanüel besszarábiai főpásztor meglátogatta az itteni szórványban élő híveit és ez alkalommal kilátásba helyezte, hogy a némethoni Gusztáv Adolf egylet révén igyekszik egy szérvány lelkész fizetését kieszközölni, hogy igy egy harmadik munkaerőt is beállíthassunk szórványaink gondozásába. A gyülekezetnek nagy segítsége van a nőegyletben, mely példás módon igyekszik az egyház szociális feladatait a hívek körében teljesíteni. Karácsonykor 32 gyermeket ruházott fel tetőtői-talpig és 50 felnőttet látott el pénzsegéllyel és élelmi szerekkel. A ne- velönök részére otthont tart fenn és most ifjúságunknak teremt egy megfelelő helyiséget, ahol összegyülekezhetik. Mindez Anwender Henrikné elnöknő rátermettséget és agilitását dicséri. Mindenért legyen Istennek dicsőség, aki a növekedést adja. A. Gy. A fordító. Károli Gáspár emlékezetére irta: Reményik Sándor. Alkotni könnyebb: a szellem szabad. A képzelet csaponghat szerteszét, Belekaphat a felhők üstökébe, Felszánthatja a tenger fenekét, Virágmaggal eget-földet bevethet, Törvénnyé teheti a játszi kedvet, Zászlóvá a szenvedélyt, mely lengve lázad, S vakmerőén méri istenhez magát. Az alkotás, jaj, kisértetbe is visz. A fordítás, a fordítás, — alázat. Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni. Valaki mást, nagyobbat átkarolva, Félig őt vinni, félig vele menni. Az, kinek szellemét ma körülálljuk, A Legnagyobbnak fordítója volt. A kijelentés ős betűire Alázatos nagy gonddal ráhajolt. Látom: előtte türelem-szövétnek, Körül a munka nehéz árnyai: \ Az Igének keres magyar igéket. Látom, hogy küzd, az érdes szittya nyelv Megcsenditi-e Isten szép szavát ? És látom: győz, érdes beszédinek. Századok adnak patinát. Ó, be nagyon van kötve Jézushoz. Félig ő viszi, félig Jézus őt, Mígnem Vizsolyban végül megpihennek, Együtt érve el egy honi tetőt. Amig mennek, a kemény fordítónak Tán verejtéke, tán vére is hull, De türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél — magyarul. A gönci esperes. Ecsedi Báthori István protestáns nagyúr vizsolyi könyvnyomó műhelyében nagy munkát fejeznek be az Urnák 1590-ik esztendejében, 350 évvel ezelőtt. Sok évtizedes vágya teljesült végre a magyar protestánsoknak : any any élvükön olvashatják ezentúl a teljes Szentirást, mert az öreg gönci esperesnek, Károli Gáspárnak megengedte az Istsn, hogy élete nagy művét elvégezze. Eddig csak egyes könyvekbe mólyedhitett bele a magyar olvasó, ha nem ismerte a Biblia eredeti nyelvét: a hébert, meg a görögöt. Az egész egyház égető szükségét érzi a teljes magyar Bibliának, innen is onnan is támadások érik, hitét az egyetlen alapon állva kell védelmeznie. Ezért lát neki a nagy munkának a gönci esperes hajlott kora e’lenére. Pedig az akkori egyházi élet, a szervezés, zsinatok izzó hitvallásos harcai, tévelygők felvilágosítása, u- gyancsak fárasztja testét lelkét. Károli 1529-ben született Nagykárolyban. Családi neve tulajdonképen Radics, de a kor szokása szerint szülővárosa nevéről hivatja magát. Korán a nevezetes sárospat’ki kollégium diákja lesz, hol szüleinek buzgó protestáns hite úgy elmélyül lelkében, hogy az egész életét ennek a szolgálatában akarja tölteni. Tanárai fölfedezik benne a nagyra- hivatott muokást amikor külföldi tanulmányútra indul, meleg érdeklődéssel kisérik figyelemmel wittenbergi, strassburgi diikévoit. Károli, tudományokkal s tervekkel megra- kottan hazatérve, először Szatmáron telepe* d k meg. Nagy protestáns központ ez abban az időben, ahonnan az egész egyházi munkamezőt át lehet tekinteni. Hire jár az országban a nagytudományú fiatal papnak, igy hívják még 1563-ban a tekintélyes gönci ekk- lézsiába, ahol az öregedő Bencédi Székely István nem bírja immár a munkát egyedül. Most látszik, hogy mekkora szükség van itt erre a tisztán látó, hajthatatlan akaratú, képzett, lelkes fiatal papra. Egyháza ügyét nem tudja különválasztani fajtája sorsától. A magyar protestántizmu8 lankadatlan buzgoságú prófétája ő, ki Isten magyar népét akarja Urához vezetni. Károli résztvesz korának heves hitvitáiban, igy a váradin is. Az élénk szócsatákat — mint mindig — itt is szótlanul hallgatja s mig az eléje rakott héber, görög és latin bibliákból támaszpontokat keres elhallgattatott érveihez, végkép elhatározza a biblia magyar nyelvre való fordítását. 1586-ban fog hozzá müvéhez, a teljes Szentirás lefrditáshoz. Természetesen átnézi a már lefordított egyes könyveket, a latin nyelvüeket is, de alapul mégis az eredeti héber és görög szöveget veszi, mert szerinte: ,jobb a forrásból inni, mint a folyásból.“ Nagy munkájában segítő társak sürgölődnek mellette. Leghíresebb a hangyaszorgalmú Pelei János gönci tanító s az az ifjú, aki nehány évtized múlva a zsoltárokat adja magyarul népünk kezébe, Szenei Molnár Albert. Három év szakadatlan munkájával készült el a mű.. Ahogy Szenei Molnár Albert feljegyzi, mig folyt a munka, sokszor fohászkodott fel az elaggott Károli: , Csak az Isten addig éltessen, am:g ezt a Bibliát kibocsátóm, kész leszek meghalni és a Krisztushoz költözni.* Isten meghallgatta. 1589-ben ké z a ford,tás s egy évre rá ott áll kinyomatva Isten I^eje — magyarul. Ezt Írja Károli: „Egyebek vigyenek Isten házába aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, a- mit vihetek;* (Református Jövő)
