Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-02-04 / 2. szám
2. Evangélikus Élet Gyermekvilág- a 1939 február 4 Az áldott orvos. Olvassátok el a János evangéliuma 5, 1—17. verseit. Ez az itt látható kép az ott leirottakat ábrázolja. Jeruzsálem közelében volt a Bethesda tó, amelynek az a nevezetessége volt, hoy vizének gyógyító ereje volt. Azonban csak az a beteg talált benne gyógyulást, aki az angyal megjelenése után elsőnek lépett a tó vizébe. Az ige szerint a betegek százait lehetett állandóan ott látni, amint sóvárogva várták gyógyulásukat. Krisztus, meggyógyította azt a beteget, aki már évek óta hiába várta itt gyógyulását. Áldott orvosunknak szoktuk mondani a Krisztust. Orvos, akinek szenvedélye az, hogy gyógyítson. S mi mindnyájan betegek vagyunk. Lelkünket bűn rontotta meg. Sebünk, betegségünk gyógyíthatatlan és halálos. Mi nem adhatunk magunknak gyógyulást- Más sem. Bűneink alatt Ítélet és kárhozat kikerülhetetlen végzete fenyeget. De Krisztus ő megorvosolhat, ő meggyógyíthat. Általa uj életet nyerünk. Áldott orvosunk ő, aki meg akar és meg is tud gyógyítani. Krisztus akar és tud gyógyulást adni. Az ö hatalma végtelen. Kit meggyógyít örökéletet nyer. GILLICH FÜLÖP. A mi meséink című népmese gyűjteményéből. Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, még azon is túl, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, annak volt három legény fia, de hogy szegények voltak, hát egynek mindig el kellett menni szolgálni. Legalébb is elment a legna- gyobbik fiú s amint megy, mendegél, Hetedhétországon, még azon is túl, talál egy öreg embert. Az megszólítja: „Mi járatban vagy édes fiam?“ Azt feleli a fiú: „Én, édesapám, szolgálatot keresek.“ „Én meg éppen szolgát,“ — mondja a jószívű öregember, s mindjárt megfogadja a fiút a bárányok mellé. Reggel, mikor rábízta a nyájat, meghagyta neki az öreg, hogy a báránykákat ne hajtsa, ne terelgesse, csak menjen, mendegéljen mindenütt a nyomukban mert azok magukban is szépen ellegelésznek Megindult a fiú a báránykákkal. Legelébb is értek egy gyönyörűséges szép rétet: a fiú csak ment, mendegélt utánuk, amint meghagyta volt neki az öreg ember aztán egy sebes folyóvízhez, értek, keresztül mentek rafta a búránykák, de a fiú nem akart belemenni, hanem ott kerülgette egész estig Hogy ott kerülgette a vizet, hát a báránykák maguktól átjöttek megint, ő pedig kapta magát, estére hazahajtotta őket. Kérdezi otthon az öreg ember: „No, édes fiam, hát hol jártál a báránykákkal ?“ — „Én. édesapám, csak mentem, mendegéltem utánuk, hát azok elsőben is egy nagy síkságra mentek, onnét elérkeztek egy nagy sebes folyóvízhez, azon a nagy vizen keresztül mentek, de én innen maradtam, mert nem mertem belemenni a nagy vizbe.“ — „No, édes fiam, én téged eleresztlek, mert látom, hogy nem szolgáin} való legény vagy.“ Azzal szépen eleresztette fizetés nélkül. Elmegy a fiú, nagy szomorúan haza. Otthon azt kérdi tőle a másik két testvére: „No,
