Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-01-14 / 1. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET \ Keresztyén misszió a pogányok között. Vizkeresztet a misszió ünnepeként tartjuk, Mint ilyen felszólítás, hogy számot vessünk: mennyire élő erő közöttünk a misz- sziói lelkesedés, amelyet parancsként kaptunk a Krisztustól. Misz- sziói hév nélkül elsatnyul a keresztyén ség. Gyümölcsnélküli fa a keresztyénség, amely nem végez missziói munkát. Az az érzésünk, hogy egyházunkban több gondot kellene fordítanunk arra, hogy híveinkkel megismertessük a misszió fontos ságát, e munkának jelenlegi helyzetét stb., hogy híveink minél jobban belekapcsolódhassanak ebbe a munkába s az ezért a munkáért könyörgő keresztyén imaközösségbe. Az alábbiakban tehát erről a kérdésről akarunk szólani olvasóinkhoz. Az afrikai négerek közt folyó missziói munka nehány tapasztalatáról Írunk röviden. Az afrikai négerek testileg, lelkileg, szellemileg alacsony nívón állanak. A műveltség egészen kezdetleges nyomát is alig fedezhetjük fel náluk. Pogány hitük tartja őket ebben a rabságban. A pogány néger egészen a szellemek hatalmában tudja magát. Ha pl. az erdőben fa üti el azt mondják, a fa szelleme ölte meg. Felfogásuk szerint a halál után a lélek elválik a. testtől s mint szellem él tovább telve, az élők iránti rosszindulattal. Azt mondják, hogy az Isten egykor itt élt a földön az emberek között, gonoszságuk miatt azonban eltávozott körükből. A kiengesztelésről, megváltásról semmi fogalmuk. Egyszerű és primitiv társadalmi életük is. A társadalom célja szerintük az, hogy megyédje az egyest a szellemek bosszújától és más törzsbeliek ellenségeskedéstől. Törzsfőnökök vezetése alatt élnek, akiknek hatalma korlátlan. Az asszonyok és leányok a törzsfőnök tulajdonai s ő határozza meg, hogy melyik, melyik férfinak lesz a felesége. Az erkölcstelenség igen nagy az afrikai négerek között. Ebben különben az európai gyarmatosok is káros hatással vannak. Helyzetük és jövőjük is teljesen bizonytalan. Az európaiak kizsarolják őket, jólehet a gyarmatosítás mindenkor a kultúra és a segítés jelszava alatt történt. Persze elvitathatatlanok a gyarmatosításnak bizonyos mértékű áldásai. Rendet teremtettek. Biztonságot. Megszüntették az állandó háborúságot és öldöklést. Emelte az egyén megbecsülést. Igaz, hogy ugyanakkor jelentkeztek mindezeknek árnyoldalai is. Felébredt a pénzvágy, kapzsiság s ennek alapján a gyűlölet a gazdag fehérek ellen. A missziói munka számára ebből természetesen egy csomó nehézség származik. A nagy nyomorban élő négerek lelkére azonban ^többnyire nagy hatással van az evangélium szeretetről szóló tanítása. Mélyen megfogja lelkűket annak felismerése, hogy Isten őket is szereti, Krisztus értük is feláldozta magát. Ez igen boldoggá teszi őket. Valami egészen gyermekes örömöt éreznek e felett. Az ige mellett a nevelés képezi a misszió egyik legfőbb törekvését. Különösen az ifjúság nevelésével kell sokat foglalkozni. Templom és iskola — ez a misszió programja is. Persze a ke- resztyénségre való nevelés mellett szükséges az életre való nevelés. A missziói iskolákban ipari foglalkozásra is tanítanak. Megtanítják őket a tisztaságra és egészségvédelemre is. Ez pedig igen fontos, mert ezelőtt a tisztálatlanság miatt állandóan ragályos betegségek pusztítottak közöttük. De megtanulják a másként számukra annyira kellemetlen fegyelmet is. Természetesen mindez sok munkát és sok szeretetet kíván azok részéről, akik ezt a munkát vállalták. A nyári szünidő alalt jutnak érintkezésbe a missziói iskola növendékei a törzs pogány tagjaival. Ez az időszak képezi számukra a legnagyobb kisértés idejét. Különösen a 15 éven felüli ifjak számára képez nagy kisértést a házasság kérdése. Itt léphet fel hatalmával a törzsfő, aki megtagadja a keresztyénné lett ifjú előtt a házasságkötés lehetőségét. Itt aztán sokan el is buknak. A másik kisértés, amely szintén sok pogányt visszariaszt a ke- resztyénségtől: az ott élő keresztyén európaiak erkölcstelen élete és zsarnoksága. Azok ellenben akik a kisértések és nehézségek ellenére is megmaradnak igazi, komoly keresztyénnek! Imádkozzunk a keresztyén misszióért! MOLNÁR REZSŐ. A parasztpróféta. (Folytatás) — De hiszen én imádkoztam és térden állva kiáltottam az Úrhoz szorultságomban. — Kiáltottál, igen, kiáltottál... De micsoda imádság volt az ? Valósággal rávetetted magad az Ur ajándékaira, hogy saját kezeddel ragadd azokat magadhoz. S mikor ez nem sikerült, visszaestél előbbi reménytelenségedbe. Magadarontottad el a dolgot [a magad értelmetlen imádságával. A bűn álmából felébredt ember bolond és kapkodó, — folytatta a kovács mosolyogva. Minden erejével elszakítja magát attól, amit megutált s amit gonosznak Ítél, anélkül azonban hogy elérné azt az újat, ami felé törekszik, így születik meg lelkében a reménytelenség és a kedvtelenség. Magam is tapasztaltam ezt, cssk úgy, mint'te. S a kovácsmester belekezdett annak elbeszélésébe, mikép riadt föl bűneiből, mikép vívta nehéz harcát rettegve az Isten ítéletétől s mikép következett el számára a virradat. — Úgy van az, -- folytatta újra, — hogy ebben a dologban az ember egyáltalán nem segíthet magán semmiféle bünbánattal, erejének teljes megfeszitésével sem. Az imádság sem használ, ha az ember rá akarja vele kényszeríteni erre vagy arra az Istent. Krisztus az egyetlen, aki ebben segítségére lehet a bűnös embernek. Nem kell tehát kétségbeesned, vergődnöd: csak fogadd el azt, amit Ő ad neked s ha nem adja is most mindjárt, várd be vágyakozó lélekkel amig Olvassa és terjessze az EVANGÉLIKUS ÉLET-et. SCHEMER, T." Brassói posztó- és divatárugyár Női és férfi szövetek versenynélküli kivitelben B R A $ O V eljön az Urnák ideje és kegyelmében reád tekint. Pál lelke csak úgy szívta magába a kovács minden szavát. Minden szó új élet volt számára érezte, hogy leikébe új élet árad s hogy egész valóját valami ismeretlen, csodálatos érzés hatja át. Olyan volt, mint aki nehéz kórságból épült föl s újra kezdi az életet, vagy mint ki rossz álamból ébredt s lelkét az éjszakai borzalomnak már csak egy foszlánya ringatja. Kicsibe múlt, hogy föl nem pattant s nyakába nem borult a kovácsnak, hogy elsírja neki örömét. Elfogta a vágy, hogy menten visszasiessen, hogy elmondhassa az otthonvalókuak mindazt, amit megtudott és tapasztalt. — Emlékezzél reá, ifjú ember, vagy hogy minden áldott nap meg kell újulnia az Úrral való szövetségednek I Még sokszor fogod érezni bűneidet, nyomorúságodat, de nem kell kétségbeesned, ügy hordhatod ő- ket, mint tékozló fiú, aki hazatért bizakodva hittel, szeretettel. Még sokáig elbeszélgettek igy. S mikor lefeküdtek, akkor sem jött Ruotsalainen Pál szemére álom. Álmatlansága azonban most nem volt azonos korábbi kínos vergődéseinek álmatlanságával. Olyan könnyű volt a szive, olyan világos előtte az út, melyen járnia kell. Isten kezébe akarja helyezni ezután életét. Várta a reggelt, hogy boldog vidámsággal térhessen vissza, mint új ember, szüleinek házába. Uj ember lett, uj ember a maga számára s új ember mások szolgálatára. Nem pap, hanem több ennél próféta, parasztpróféta, egy egész népnek hivatott prófétája. Reggel útnak kerekedett. Siettében alig hogy falt valamit s csak éppen egy „Isten áldja meg“-et mondott a kovácsnak, aki a műhelyben verte a vasat. Tettek-e valami útravalót a tarisznyádba? — kérdezte az s atyai, békességgel teli pillantást vetetett reá a műhely ajtajából. — Van útravalóm átestem számára is, a lelkem számára is! — felelt Pál s ment a maga útján, vissza se tekintve. Úgy érezte, most elbírna menni akármeddig, akár a világ végéig is. Erő pezsgett a tagjaiban és békességgel volt teli a lelke, nagy csöndes békességgel. Hogyan megváltozott minden: ő maga tegnap még súlyos terhet vonszolt, hosszú évek óta szenvedett, gyötrődött; az út, amelyen most visszafelé megy: az erdő, . amely mindkét felől olyan barátságosan mosolyog reá, mintha értené boldogságát: az emberek mind, akik szembe jönnek vele, akiknek szemébe jóság és nyájasság tükröződik! Szinte szökellve sietett tova az erdei ösvényeken. Mintha valami mélységből emelték volna föl, mintha valami rettenetes veszedelemből mentették volna ki az utolsó pillanatban s csak most tért volna eszméletére. És igy is volt. Ha megmaradt volna azon a sötét i
