Evangélikus Élet - Baciu, 1940 (5. évfolyam, 1-20. szám)
1940-01-14 / 1. szám
* 2 lej. Autorlzat de Mlnlaf rul dm Intern» aub. No. iajbbo Anul taaa 1940 január 14, "VLEVFOLYAM, ‘Betmissiiél, táTsadlatíni, 6uíiurdtis íiuiíágrvéíeti neU£a>jv Administratis Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postai szétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA. Külföldön 3 Pengő U j év. Lukács 2: 25—32 Igénk szerint élt Jeruzsálemben egy istenfélő zsidó öregember: Simeon. „Istenfélő volt, tehát becsületes „tisztességes“ szorgalmas ember lehetett, valóságos „mintakép.“ Öreg is volt, — tehát a Simeon életét körülbelül úgy jellemezhetnénk egy „szép“ temetési prédikációban, hogy Simeon mindent elért, amit elérhetett és mindent megtett, amit megtehetett: vallásos volt, jő ember volt, hűséggel végezte pályafutásál, számára enetelett az örök éiei koronája. Simeon maga azonban nem volt ezen a véleményen. Simeon az ö vallásos, becsületben megőszült életében egy borzasztó hiányosságot érzett. Már kopogtatott ajtaján a halál, de ö még mindig igy könyőrgött: Ne még Uram, ne még! Nyugtalanul sóhajtozott, gyötrődött és vívódott magában. Éjjel nappal imádkozott talán, hogy elérhesse, megérhesse. Mit? Hát nem ért el mindent? Egészség, szép öregség, jó hirnév. Mi kellett még neki? Nekünk ezek a kincsek jelentenek mindent! De Simeonnak nem! Ö egy olyas valami után sóhajtozott, ami után mi nem szoktunk: megváltás, Megváltó után. Ez az egy : a Megváltó megpillantása hiányzott még életéből és ezért az egy pillanatért oda adott volna mindent. Isten kegyelme ezt is megad a neki. És amikor az öreg Simeon a kis Jézust karjai közé vehette, nem volt nálánál boldogabb ember. Most már elbocsáthatod Uram a Te szolgádat, mert látták az én szemeim az Üdvözítőt.“ Uj évbe lépünk. Szemünk a jövő titkait kutatja. És ha valaki megkérdezné hirtelen: mit várunk az uj évtől, mennyi feleletet tudnánk rá adni. Várunk békét, jobb jövőt, jobb megélhetést, több szeretetet stb. De vájjon a leglényegesebbet várjuk-e: az Üdvözítő megpillantását? Mert az újévnek ez lehet csak a legnagyobb a- dománya. Simeon minden kincsét semminek é- rezte Krisztus meglátásához képest. Mi tudjuk-e, hogy valóban igy van a mi életünkkel is ? Nemcsak azért, mert béke. szeretet, igazság mindaddig nem lesz, mig a szivek nem pillantják meg Krisztust, hanem azért is, mert Krisztus mérhetetlen békességet jelent az emberi léleknek. Ő az életnek gyökere, központja, értelme, Nála nélkül nincs igazi élet 1 Mint a Napból a sugarak, úgy ömlenek Belőle az életadó drága érlékek, amelyek bűnt irtanak és békességet teremtenek. K.B. Ha Isten velünk... Új esztendőbe léptünk Csak a'ig induljunk el, de azért szeretnénk már is előre tudni, hogy mit fog hozni nekünk az 1940-ik esztendő. Az ismeretlen idő elé az ember mindig reménykedéssel és aggodalommal tekint Mi ma több aggodalommal kevesebb reménységgel tekintünk az ismeretlen és bizonytalan jövendő elé. Hisz elég okunk van az aggódásra. Veszély fenyegeti a Iceresztyénséget. Az igaz keresztyén szellemet. Az istentagadás szervezetten és erőszakosan folytatja küzdelmét Krisztus egyháza ellen. A modern állameszme sem kedvez a keresztyénségnek. Csak olyan ke- resztyénséget hajlandó elismerni, amelyik alárendeli magát szellemének, amelyik mege’égszik azzal, hogy megtűrt uszályhordozója legyen egy semmiképen keresztyénnek nem mondható politikai világnézetnek. A mai bonyolult politikai helyzetben pedig minden meglepetésre fel kell készülnünk. Lehet, hogy az istentelenség fog tért hódítani. Lehet, hogy mind több és több templom zárul be s életveszélyt jelent majd ha nyíltan akarjuk megvallani keresz- tyénségünket. Ott fenn északon finn testvéreink nemcsak népi és állami függetlenségükért vívnak elszánt küzdelmet, de hitükért, keresztyénségükért is, harcolnak. S ne üssük el a dolgot azzal, hogy nincs okunk a félelemre, mert Isten meg kell védelmezzen. Az üldözés is benne van Isten épitö munkaprogramjában. Sokszor igen erőteljes és hathatós eszköznek bizonyult az, Csak mi megtudjunk majd állani. Nem tudjuk azt sem, hogy politikai fordulatokban mit hoz majd nekünk ez esztendő. Mit hoz népünknek? Bele vagyunk ékelődve a más népek tengerébe. Ha háború lesz nem kerülhetjük el mi sem, hogy rajtunk is végig ne söpörjön annak vérhulláma. Eddigi tapasztalataink már megtanítottak annak az igazságnak megismerésére, hogy a háborúknak legnagyobb vesztesei a kis népek. Mi lesz ? Népünkkel, fiainkkal, gyermekeinkkel, jövőnkkel. Országunk, népünk sorsával, életével szorosan egybeforrt a mi életünk is. Mit hoz családunknak, mit nekünk. Csupa aggódó kérdés. Lehet háború lesz. Lehet milliók veszítik el életüket s megsokszorosodik az özvegyek és árvák száma. Ki tudja mi lesz ? Elveszíthetjük kenyerünket. Elveszíthetjük vagyonúnkat. Csalódhatunk reményeinkben, aztán az emberekben is. Testvéreinkben, barátainkban. Minden lehetséges. Mert mi ma közelebbnek Iájuk a bajt, mint az örömöt. De bár igy van s mi ezt mind lehetségesnek tartjuk még sem esünk kétségbe. Minden bizonytalan ezen a földön, de van egy ami felett nem szabad és nem lehet kételkednünk s ez az Isten szeretete. Aggodalommal, félelemmel és rettegéssel tekintünk a jövendő elé. Emberileg mégis van hozzá minden jogunk. Isten azonban megnyitja ajkát és ezt üzeni nekünk: „ Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tölök, mert az Ur, a te Istened maga megy veled; mert nem marad el tőled, sem el nem hagy téged." Igen, mindent elveszíthetünk, mindenben és mindenkiben csalódhatunk, mindenből kifoszthatnak, de egy megmarad nekünk s azt senki el nem rabolhatja tőlünk: megmarad nekünk az Isten és az Isten szeretete. Ezt nem vehetik el. S ez minden másnál fontosabb, drágább és értékesebb a számunkra. Ez a miénk, mert, nem emberektől függ, nem rajtunk múlik, hanem a legbiztosabb alapon nyugszik: Isten megváltói akaratán. Miénk, mert 0 akarja. Ha Isten velünk... Akkor induljunk bátran. Menjünk reménységgel. Lehet mi elpusztulunk, felőröl a szenvedés és a bizonytalan jövő valamelyik csapása, de megint biztos az is, hogy Isten ügye igy is előre fog haladni. GILLICH FÜLÖP.
