Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-07-16 / 15-16. szám
/ V 8. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939. iulius 16 A Szövetkezeti mozgalom az erdélyi magyarság életében. Az 1848 as törvényhozás a jobbágyság számára egyéni szabadságot eredményezett. Politikailag felszabadult a szegény nép, de földhözragadt szegény lővén nem igen volt mit kezdenie szabadságával. Gazdaságilag továbbra is függőségben maradt, sőt némileg még rosszabb is lett sorsa. Ezen akarván segíteni alakítja meg Károlyi Sándor gróf az első magyar hitelszövetkezetet, 1886 ban. Ez azonbau még igen kezdetleges volt. Később maga az állam karolja fel a szövetkezeti mozgalmat éa megalakítja az Országos Központi Hitelintézetet. Ennek támogatásával aztán hatalmas lendületet is vesz a szervezkedés. 1915 ben már 2441 hitelszövetkezet működött a volt Magyar- ország területén. Ugyancsak Károlyi Sándor Gróf kezdeményezésére alakult a „Hangya" fogyasztási szövetkezet is. Ennek 1918-ban 2140 fiók- intézete volt, tagjainak száma pedig meghaladta a 600.000-t. Ezzel «ztán a magyar szövetkezeti mozgalom annyira fejlett és tevékeny, hogy e téren nyugodtan felvehette a versenyt bármelyik nyugati országgal. A világháborút befejező határváltozással 702 magyar szövetkezet kerül Romániához kb. 221.000 taggal. Ezek a szövetkezetek az első időben minden szellemi és anyagi támogatás nélkül maradtak. A romániai szövetkezeti törvény nem volt érvényes a kisebbségi szövetkezetekre. Engedélyt kaptak ellenben az újjászervezésre. Ezt fel is használták s igy alakult meg 1920-ban Kolozsvárt a Gazdasági és hitelszövetkezetek központja (G. H. Sz.) és Nagye-- nyeden a Hangya fogyasztási szövetkezeti központ 1986.-ban a Gazdasági és Hitelszövetkezetnek 802 fiókja van 99.138 taggal. Az 1923—1933-ig tartó időben az erdélyi magyar hitelszövetkezetek húszszorosára emelik fel tőkéjüket, takarékbetét állományukat pedig hatvanszorosára a réginek. Ebben az időben egészen atőbefel- halmozásrá fektették a fősulyt. Meg kell állapítanunk, hogy a háború utáni első időben kisebbségi népünk és annak vezetői nem ismerték fel rögtön a szövetkezeti mozgalom nemzetgazdasági és lőtfentartó fontosságát. Csupán a gazdasági válság és nyomás érlelte meg bennük a gazdasági szervezkedés felismerését. Az erdélyi magyarságot csak fokozatos gazdasági lemaradása és diplomás ifjúságának munkanélkülisége tudta a szövetkezeti mozgalom felkarolására kényszeríteni, hogy ezzel anyagilag segítse magát s a lehetőség szerint tanúit fiainak is megélhetést biztosítson. Az 1934. évi konverziós törvény viszont újabb nehézségeket jelentett a szövetkezeteknek. Az állam, tudatában a szövetkezetek fontosságának, 2 milliárd lej hitelt biztosított az országban levő szövetkezeteknek, hogy újból talpra segítse őket. Ma az erdélyi magyar szövetkezetek életének egy uj korszakába jutottunk. Ennek jellemző vonásai: 1. az egyházak fokozatosabb érdeklődése a mozgalom iránt, 2. új ipari és termelő szövetkezetek alakulása. A feltokozott érdeklődés és felismert jelentőség hatására újabb és újabb szövetkezetek alakulnak és egyre inkább jelszó lesz: .gazdasági életünk, megmaradásunk elengedhetetlen feltétele a szövetkezeti mozgalom teljesen erőteljes felkarolása." Uj szövetkezetek alakulnak az őstermelők körében, de megindul a szövetkezeti szervezkedés az eddigi elhanyagolt városi iparosság körében is. A szövetkezeti mozgalom fontosságát már ma is látjuk. Pontosabban felfogjuk majd ismerni jeléntőségét akkor, amikor látni fogjuk, hogy ezek segítségével nemcsak hitelt nyújthatunk gazdáknak és iparosoknak, de állást is teremthetünk nem egy értelmiségi magyar ifjúnak. Népünket ma már egészen érezhetően az a veszély fenyegeti, hogy rövidesen nem lesz értelmiségi vezető osztálya, ha nem tudunk azok számára megélhetést biztositani. Ennek kárát viszont az egész fogja megérezni. JÓNÁS LÁSZLÓ. ■ - ' ■ CENZÚRÁT. Inserís la Tribunal«! Brayov *ub Hr. 1083/1938. Beszéljünk róla. A két egyházkerület püspöke aláírásával garantálta az egyezségnek végrehajtását, amelyben néhány jog elnyerése ellenében az evangélikus egyház nem kisebb dologról mondott le, mint mindennemű vagyonjogi követeléséről, elismerve a közösen szerzett vagyonra nézve: a református egyház kizárólagos és korlátlan tulajdon jogát. A református püspökség garanciája ellenére, még ezek után is a történetíró lelkész úr az egyezség minden pontja alá elhelyezte fondorlatos torpedóját, aminek következtében az egyezséget a református egyház, érvénybelépésének ötödik esztendejében sem hajtja végre. Biztosiíja az egyezség az evangélikus egyház részére a Stirbei Vcda-i református templom használatát tíz éven át, minden délelőtti isten iszteletre d. e. Va 12 órától Icezdödöleg, délután pedig . . . minden lelkészi funkció (esketés, keresztelés stb.) végzésére. A református lelkész úr ezt az ügyet minden püspöki garancia ellenére, — azzal dobta félre, hogy nem hajlandó megengedni, mert szerinte nem valósítható meg. És ezt Almási előadó tanácsos úr előtt jelentette ki. „így a templom ma sem nyílt meg azok számára, akik felépítésében és fenntartásában a legnagyobb részt hordozták/ A temető használatát illetőleg az LEgyezség kimondja: „az evangélikus egyházközség tagjai a református egyházközség tagjaival teljesen azonos elbánásban részesülnek úgy a jogok, mint a kötelezettségek és természetesen taxa fizetés tekintetében is/ Ez mindenki által érthető, de moat jön a lelkész úr magyarázata: az evangélikus hívek fizetik az előirt rendes taxát, mig a református hívek 50°/o kedvezményben részesülnek, vagyis felét fizetik. Ttxa fizetési azonosság pedig akárhogy csavarjuk, vagy manipulálunk a szavakkal azt jelenti, hogy .ugyanazon összeget kell fizesse egyik, mint a másik. Vagyis az evangélikus hivő, az evangélikus egyháznál történő adófizetői minőségből kifolyólag, ugyanazon illetékeket fizeti a temető igénybevételénél, mint a református hivő a református egyháznál való adófizetői minőségében. Sőt itt még tovább is elment a lelkész úr, — s ebbo jóhiszemű presby- teriumát is bele vitte — hogy t. i. azonkívül, hogy mőgegyszer annyi pénzt fizet az evangélikus hivő sírhely vásárlásánál mint a református, az evangélikus hívekre külön „temető karbantartási illeték címén" egészen jogtalanul és az egyezséggel ellentétben rendszeres évi adót fizettet a református egyháznak, amit pedig a református hívekre egyáltalán nem vetnek bi. „Ez tehát a teljesen azonos elbánás.“-Ezek a sirhelyenkinti évi 300, 200 és 100 lejes „illeték azonossági többletek csak 100 evangélikus sirhelytulajdo- nőst véve alapul gyönyörű összeget jelentenek. Jól vigyázzunk, ez nem sirgondozást jelent mert az külön fizetendő, hanem a .jövevények és bészinlettek" taxája, akik a temető kápolnáját építették s a temető bekerítését végezték. Betetőzi a sírhelyek kegyeleti présének megszorítását azzal az intézkedéssel, hogy az 1933 előtti időből származó bármely egyházi és iskolai bátrálékot sírhely hátraléknak tekint s csak annak kiegyenlítése után nyúlhat valaki gondozás céljából atyjának sírjához. Ezt a kérdést pedig a kultusz törvény világosan elrendezi a következőkben: „egy felekezet hívei sem kötelezhetők arra, hogy más felekezet fenntartásához bármely címen hozzájáruljanak" tehát még sírhely présen keresztül sem. Ezt a külső temetőt egyébként a városi tanács magyar protestánsok temetkezési helyéül adományozta. így érthető hogy a történet iró úr miért nevezi protestáns létünket .igának és bénító bilincsnek." JAKAB ISTVÁN ügyvéd irodáját Str. Mámuleanu 20 Scara II, alá költöztette. — ......- 1 ■■ .... ■■ 1 ■■■ '■ ■' -M Ti p. „ANTAL“ Bra§ov, Calea Vicioriei 36. \
