Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-07-16 / 15-16. szám
3 1939 julius 16 EVANGÉLIKUS élet Kelj fel! Egy gyermek játék közben elesett az utcán. Arcával a földön feküdt és keservesen sirt. Egy ember lépett hozzá, m°gfogta a kezét és így szólt: Jöjj gyermekem, kelj fél! A gyermek azonban nem mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy megragadva a feléje nyújtott segi'ő kezet, felkeljen. Csak a fejét emelte fel és tovább sirt: »Elestem.' Hányszor vagyunk mi magunk is egészen igy. Túlságosan bízunk önmagunkban, erőnkben, hitünkben. Eyyszer aztán elbukunk. Előbbi önteltségünk helyébe félelem és fájdalom sírása torzítja el arcunkat. Ha előbb azt hittük, hogy nem kall nekünk senki segítsége, támassza, most egészen kétségbeesünk. Bíztunk jóságunkban s amikor a bűn kegyetlenül földhöz vert, akkor elveszítjük minden reménységünket, hogy lehetetlen nekünk még egyszer felemelkednünk. Isten is hiába nyújtja felénk felsegíteni akaró jobbját. Nem is tekintünk reá, hanem cssk sírunk, csak jajgatunk. Egészen elfoglaljuk magunkat panaszkodásunkkal, ahelyett, hogy hittel megragadnánk az Isten megmentő kezét. Hány embert ismerünk, kik örökké telve vannak panasszal, jajjal, arról pedig teljesen megfeledkeznek, hogy Isten rég ott áll mellettük, feléjük nyújtja kezét és szelíden, atyai mosolygással biztat: Gyermekem, kelj fél! Testvéreim nehéz a földi ember számára megismerni Isten rejtett cő'jait. Milyen sokszor van úgy, hogy fáj a szivünk, majd hogy kétségbeesünk, mert sehogysem ltudjuk megérteni terveit, melyek emberileg húsunkba és vérünkbe vágnak fájó sebet. S csak, amikor Jézusra tekintünk, akkor érezzük, hogy az Ő szeretető cselekedte azt, mivel közelebb tud vinni önmagához. Csak fogjuk meg kezét, hogy figyelmünket e világi életről az örökélet felé irányítsa s akkor máskép látunk majd mindeneket s más szint nyer az is mi addig emberileg kimondhatatlan fájdalmat jelentett nekünk. Isten keze lemetsz egy egy szálat azokból, amelyek a fö'dhöz kötöttek és szaporítja azokat, melyek az örökélet felé utalnak. GILLICH FÜLÖP. Eszméljetek fel ti keresztyén szülök! Az erdélyi magyar katolikusok a közelmúltban nagyszabású konferenciát tartottak. Gyűlésüknek kimondottan propagativ jellege volt. Krisztus és a gyermek jelszó jegyében állott. Három napon át előadásban, vitában és imában ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Foglalkoztak vele, mert érzik ennek a kérdésnek nemcsak a fontosságát, hanem időszerűségét is. Valami borzalmas bűn az, ami ma ezen a téren történik. Pedig valamennyi emberi hivatás közül ez a legszentebb: gyermeknek életet adni és gyermeket nevelni. Isten maga pedig úgy rendezte a dolgot, hogy a gyermekeken keresztül tartja meg, vagy veszi el egy nép életét. Az erdélyi magyar katolikusság vezetői komolyan foglalkoztak e kérdéssel. S itt legelőször is azt a jólismert, de sajnálatos tényt kellett megállapitaníok, hogy ma a lpgtöbb ember, legtöbb család kínlódva ős kényszerből vállalt terhet lát a gyermekben. A szülők n»m Isten áldását látják abban, hogy szülők lehetnek, hanem nyűgnek érzik a gyermeket. Legszívesebben ment i ülnének előle s legtöbbször már csak akkor vállalják, mikor másként szabadulni nem tudnak. Pedig .. . találóan mondotta sz egyik előadó: A székely népet csak a meddő asszonyok tudják kiirtsni. Nekünk nem koporsóápoló, hanem bölcsöringa*ó asszonyok kellenek! Nekünk Krisztus mellé a gyermek kell, mert e nélkül megver az Isten.“ Hasonlóan szomorúak voltak azok a megáll» pit ások, miket a gyermeknevelés kérdéseiknél kellett leszögezni. A csak kényszerűségből vállalt gyermekkel nem igen szeretnek foglalkozni a szülők. Tengernyi sok az a bűn, Bmi ezen a téren van. Nagyon megkapta figyelmemet, hogy a magyarországi evangélikus egyházban folyó népmissziói munkának egyik igen határozott megállapítása az, miszerint a legtöbb szülő nemcsak, hogy nem igán törődik gyermekének lelkiéletével, de egyenesen akadályai tudnak lenni annak, hogy gyermekeik komoly, keresztyén életet kezdjenek. Erőszakkal tartják vissza őket ettől s nem egy szü'ő jobban szereti, ha gyermeke korcsmába jár, mint a templomba. Szükséges volt odakiáltani a mai szülőknek: Eszméljetek I GILLICH FÜLÖP. Sirkóék szénát hoznak. Irta i PÁL ANDRÁS. — Jánosi — A kiáltás, mint a kiröpitett psritíyakő szállt az erdő felé, shol egy tiz éves legényke őrizett két ökröL A hang megszakadt az erdőbeD. János két füle is elfogta, hogy aztán ő is visszarikoltson tele torokkal. — Mi az ?1 — Kerítsd ide az ökröket! János szó nélkül tesz elpget a felszólítás nak; Sirfeó gazda, mert ő volt, egyenként adogatja fel a szénával megrakott szekérre a mindenróle cók-mókot, amit a felesége rakosgat el ide oda. Az üstnek külön lukat csinál és abba illeszti, nehogy a zökögés hirtelen ledobja. — Gereblyét, villát jól beszúr, még az iszáket is a rudhoz köti. ‘ Ezelőtt három nappal jöttek fel ide a Tetőre : ő, a felesége ős a gyerek. Kőt szeke- recskére való fű volt s mert jó idő járt azt megcsinálták s megrakódva indulni akarnak hazafelé. Az ssszony leszáll a szekérről; a köröskörül levő szénahulladékot öss-zegerebli s feldobja a szekérre. Ezalatt a gazda körüljárja a szekeref; itt-ott igazgat; a lekivánkozó csomókat kezével lenyomja, a kerekekre érő szálakat is leszed», nehogy útközben hulljanak el. — No hála Istennek! !ezzel most megvolnánk, — fohászkodik fel Sirkó — csak szerencsésen leérhessünk az aljba. — Talán az laten megsegít! mondja rá asszony és leül felhúzni a papucsot. Ezalatt Sirkó cigarettát sodor, rágyújt és élvezettel szívja, amíg az ökrök a szekérhez öregéinek. Járomba kerül mind a kettő — Egy kerék már meg van kötve; mert lejtőn áll a szekér s könnyen elszaladna. No meg azt se kell elfelejteni, hogy a Tetőn vagyunk, ahol nagyon is szükséges az ilyen intézkedés. Ha jobbra tekintünk, ott látjuk Ósáoc, Hosszú falu környékét teljes szépségében; balról a a Zajzon völgye gyönyörködteti szemünket, szivünket s arra fönt, a Daragójon tú‘, mint egy össz6szoritott ököl, emelkedik ki az azurkékségbe a Csukás. — Sirkót mindezek, nem érdeklik. A Zajzonvölgyébe való léereszkedés : ez neki most minden gondja. — Hej, Binda, Sugár! A két cerán ökör nekifekszik és lassú tempóban kimozdítják a szekeret. Jobbról az asszony, balról Jánoska kiséri figyelemmel, hogy ha valahol dőlni akar, belekapaszkodjanak a szekér tetején hosszan kinyúló ba fcócb». Sirkó gazdának a fpje, a szeme jár, mint a menyéi; mert hát ha nem vigyáz, hsmar felbillen a szekér. — Gyanús hely közeledik, hátra szó1: — Fogd meg a bakócot asszony! János te is menj oda s csipekedj bele! Az ökrök elé ál); biztatja őket kedveskedve: — H j Bindácska, híj! A Bindácska hirtelen fogja a jármot, a Sugár is nekifekszik. Meg'ódul a szekér, hajtja a két ökröt; ezek meg szinte őt is leverik a lábáról. A szekér gyanúsan dől. — Fogjátok-ó te?! — Fogjuk! — Csipeszkedj rá! — Hohoho! — Hij, no hij! Tyi kutya teringatte. Csak egy hajszál! tartotta, hogy fel nem dőltünk. No de nincsen semmi baj; a kerekek biztatóan recsegnek, forognak. Két bábakalácsba botlik; leszakítja és odaadja a Bindának és a Sugárnak, amit azok jóízűen esznek meg. — Hoho! Ez az ökröknek szól, mire ezek egyszerre megállanak. — Kössétek meg a másik kereket is! — és ugyanakkor ő az egyik elfő kereket köti meg. Meredek pontocska következik, legalább hármat kell kötni, máskép Ínütik a marhát. — Biztató, bátorító hangon mondja: — No kicsikék! — Mire az ökrök lassan, előrefeszitett lábakkal ereszkednek le a meredeken. A szekér nyomja, űzi az ökröket, ezek a szarvukkal tartják a jármot s igyekeznek ellensúlyozni a nyomást. Hiába minden. A meredék vége felé már nekilódul minden : ökör, szekér megy mint a szemvilág vesztő. Asszony, gyerek ordít torkaszakadtábó): — Hohoho! hohohoho! Álljon eléjük! Jaj Istenem, mindjárt feldől. — Né, no, né! — Fogjad te! — Cs'psszkedj bé János! Sirkó gazda is szaled: eleget üti az ökrök orrát, hogat; nem lehet megállítani. Egy nagy, begyepesedett h°ngyalurásra szalad az első kerék, mire a szekér széna négyöt lódul és szépen lefekszik. Az ökrök is megállnak és olyan okosan néznek egy. másra, éppen, hogy meg nem szóla’nak. Sirkó gazda is keresi a szót; mert valósággal elhfiít bf nne a vér, mikor meglátta, hogy a szerencsétlenség elkerülhetetlen. Nem is tud szólni hirtelenében, c»ak nekiszalad a Bindának, meg a Sugárnak és püföli irgalmatlanul. SCHERG V. ést-saiR.T.j t™ -—51 ~ ~~"~1 ^ Brassói posztó- és divatárugyár ^ ($> Női és férfi szövetek & <| versenynélküli kivitelben. $
