Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-21 / 11. szám
1939 május 21 Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 3 \ A N YÁ K-N APJÁN.-A mai napon édes jó Istenem Szivünk imája, minden szeretető «Csak az övé leoyen. «Hallgasd meg Atyánk a ml hó Imánkat -S áldd meg ezerszer az Édesanyánkat. volt, ki nekünk az életet adta : S aki egyszer rég, a bölcsőnket ringatta, • Aki ezer gonddal őrködött fölöttünk, S őrzi lépéseinket, most Is, hogy fölnőttünk... .'KI a gondosságban soha el nem fárad — S lényéből mindig csak szeretet árad, KI mindent megbocsájt és elfelejti nekünk,-Ha olykor, akaratlan, ellene Is véttünk . . . •Hallgasd meg Jó Isten, gyermeki Imánkat, S áldd, ezerszer áldd meg az Édesanyánkat! •Legyen az élete csupa napsugár, Derű, verőfény. mosoly és öröm — nA bánat árnya útját ne érje, ■Bárhova megy, mindig áldásod kísérje. Mindenható Atyánk, felejttesd el véle, Hogy az évek során már sok bánat érte, • És hogy sok, sok gondot mért reá az élet, Hogy sok szép reménye, csöndben semmivé lett.. Sok nehéz órában hullott a könnye, Jóságos szemének drága Igazgyöngye — Mindenható Isten, engedd, hogy ezután •Csak rózsák nyíljanak a lába nyomán — Rózsák, — tövis nélkül ... Oh engedd Istenem. Hogy az Édesanyánk mindig boldog legyen ! BOGDÁN EMI_ A múltkor egy fontos dologra hívtam fel a figyelmeteket a helyesírással kapcsolatban : a múlt idő ,,t‘‘ ragjára. Most az igéről még többet fogunk tanulni. Az igével nem csak azt lehet feltüntetni, hogy milyen időben végezzük a cselekvést hanem azt is, hogy melyik személy végzi a cselekvést és hogy egy valaki végzi-e, vagy többen végzik. így tehát az igén feltüntethetjük a személyt meg a s/ámot is. Pl. én iro/c, te ívsz, mi irwn&, ti utók, ö ir, ők ívnak. Itt a személyt az aláhúzott ragok fejezik ki, azért az aláhúzott ragokat: személyragoknak nevezzük. Ezek tehát egves számban k, sz, többes számban unk, ünk, tok, tek, tök és nak, nek. Figyeljük meg most az alábbi igék mellett a személyragokat: eszem, e- szel, eszik, eszünk, esztek, esznek. Látjuk, hogy ezeknél az igéknél az egyes számban mások a személyragok, még pedig m, 1, ik. Többes számban a személyragok nem változtak. Ezeket az igéket arról jegyezzük meg, hogy az egyes szám harmadik személyében ik-ben végződnek. Ezeket ikes igéknek hívjuk. Amint láttuk, tehát másképpen ragozzuk, mint az íktelen igéket. Ragozzátok: vár, áll, néz, ad, számol, jön, megy stb. igéket. Tanuljunk Jézus szelíden mosolyogva, könnyed léptekkel lebeg a virágok között. Most odaér a kanyarodóhoz: ott ahol a tüskés bozót szeli át az utat. A gonosz tüske kárörömmel, szúrásra készen várja Jézust. Ebben a pillanatban szél suhan át a réten és egy karcsú liliom, amely eddig csendesen hallgatott raegrázkodik és ráhajlik a kinyúló tüskére és egymásba fonódva keresztezik az utat. A szegény liliom vérzik, hasad a szurótövisek között, de nem érzi a fájdalmat csak attól remeg, hogy a gonosz tövisek ne érhessék az Urnák drága szent testét. Jézus odaér, látja a liliomot é3 kikerüli, hogy el ne tiporja. Azután lehajlik hozzá, felemeli, miközben kiszabadítja a szúró tövisek közül. A kis liliom boldogan simul Jézus ruhájához. A gonosz tövis mérgesen rántja vissza kinyúló, szúrós ágait. Jézus ránéz a szeretet és a gonoszság egymás mellett kihajtott ágaira és csak ennyit mond: .„Milyen jó, hogy a szeretet hatalma erősebb, mint a gonoszságé". Azután újra lehajol a liliomhoz, végigsimogatja a megtépett szirmokat és eltűnik a holdfényes •éjszakában. R. GYERKÓ ANNA. Krisztus Urunk muzsikája. Irta: BENEDEK ELEK. Egyszer volt egy szegény ember s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy fél lánc szőlőföld volt minden gazdagsága, de abban sem volt nagy öröme, mert rájártak a seregélyek s erősen pusztították. — Édesapám, — mondja a legidősebb fiú — kimegyek a szőlőbe, hogy elkergessem a seregélyeket, — Jól van, fiam, csak eredj. Kimegy a legény a szőlőbe, ott pattogtat-durrog- tat a kendercsapós ostorával, hessegteti a seregélyeket. Éppen akkor talált arra menni Krisztus Urunk, meg Szent Péter s mert hogy erősen meg- szomjuhoztak mind a ketten, vizet kertek tőle. — Majd holnap, — felelt a legény kurtán- — ott a forrás, igyanak kendtek. Krisztus Urunk egy szóval sem kérte többet a legényt, csöndesen tovább mendegélt, Péter meg utána. Da egy jó hajtásnyira sem mentek, úgy ellepték a seregélyek a szőlőt, hogy minden fürtre jutott kettő-három. Hazamegy este a legény s mondja nagy búsan az apjának, hogy ő nem tudja megőrizni a szőlőt, annyi a seregély, mint csillag az égen.
