Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-02 / 14. szám
EVANGÉLIKUS ÉLEfT 1939, julius 2. r 6. Hogyan keletkeztek a szövetkezetek? Mostani életkörülményeink között egyre jobban érezzük], a gazdasági szervezkedés halaszthatatlan fontosságát. A gazdasági szervezkedésnek egyik jelentős tényezője a szövetkezetek. Lássuk hát, hogy hogyan, miért s mikor is keletkeztek a szövetkezetek? Előzmények. A középkor hűbérrendszerót új társadalmi irányzat váltotta tel. Ez az irányzat a kapitalizmus, a nagytőke. A hűbőrrendszer alatt az embereknek nem volt személyi szabadságuk, a nagytőke rendszere megfosztotta gazdasági szabadságuktól a nagy tömegeket. Az ipar fejlődik. Óriási mértékben hóad előre. A nagytőkének azonban nem érdeke a munkásság helyzetének javítása. Alapeszméje: minél kevesebb ős olcsóbb munkaerővel, a lehető legnagyobb anyagi hasznot elérni. A tőkének gyarapítására törekszik tehát, s ennek kizsarolt rabszolgáivá teszi az embert, a munkást. Természetes hogy ennek idővel ellenhatása is kellett jelentkezzék. Uj mozgalmak keletkeznek s lépnek fel vele szemben: a szociálizmus, majd pedig a szövetkezeti mozgalom. A szociálizmus azt hirdeti: nem a tőkét és a nagytőkéseket kell úrrá tenni a munkások százezrei felett, hanem ellenkezőleg, a töke legyen a dolgozó közösség szolgálatára. A szociálizmus h vei forradalmi utón akarták megvalósítani a nagytőke ellen irányuló küzdelmüket. E küzdelem kivívására hosszabb időre volt szükség s ezért keletkezett aztán az a másik mozgalom, amelynek hivei nem akarták megvárni a nagytőke forradalmi úton való megbuktatását, hanem azt érezték, hogy azonnal kell cselekedő’. Helyzetük is kényszeritette őket erre. így jött létre aztán a szövetkezeti mozgalom. Először Angliában a nagyipar révén leginkább sújtott kisiparosok körében. Történeti áttekintés. 1844 ben, Angliában, 28 takácsmester megalakítja az első szövetkezetei. A szövetkezet alapszabályában kitűzött cél szerint azért, hogy kölcsönös támogatással lehetővé tegyék műhelyeik megfelelő felszerelését, a munkához szükséges anyag beszerzését és értékesítését. Ez a szövetkezet eredményesnek bizonyult. Ma is fennáll s jelenleg 25000 tagja s kb. 500.000.000 lej tőkéje van. A legnagyobb angliai szövetkezet 1847-ben alakult. Ez fogyasztási szövetkezet. P mezőgazdasági államokra a tőkehiány kényszeritette a hi- telswv- ikretek felállítását. Anglia után Németországban talált megfelelő i. jra és megértésre a szövetkezeti eszme. Itt két formája honosult mag, a Schultze-féle, és a Raiffeisen-féle. Különösen az utóbbi terjedett el nagy mértékben. A szövetkezeti mozgalom mibenléte. A szövetkezet szellemi és erkölcsi alapon álló gazdasági rendszer. Szellemi alapja a segités. (Nem a tőkegyarapitás). Nem a töke uralkodik az emberek felett, hanem emberek egyesülnek, hogy a lehető legjobban biztosíthassák egymás munkalehetőségét. Célja nem az egyén, hanem a társadalom. A társadalmi életet akarja fellendíteni, könnyebbé tenni. Erkölcsi alapja, hogy megakadályozza a tőkének egy kézben való összpontosítását. Megőrzi az egyéni szabadságot annak ellenére, hogy benne a személyi érdekek fölé a társadalmi érdekek kerülnek. Kifejleszti az együvétartozás érzését, gondolatát. S ezért az anyagi előnyök mellett nagy erkölcsi hasznot is jelent. Hiszen a közös teherviselés, a közös munka, ameiy nem kényszer hatására történik, szükségszerűen és erőteljesen építi ki a nép életében — a népközösséget. S ezért bizonyult a szövetkezeti mozgalom annyira hathatós erőtényezőnek különösen a kisebbségi sorsban élő népek harcában. Népünk jÖ7Őtépitő útján mindinkább fogja szükségét látni a szövetkezeti mozgatom erőteljes kiépítésének. Anyagi érdekek mellett a benne rejlő erkölcsi erők teszik azt majd számára fontossá. Viszont meg keli látnunk azt is, hogy igazi szövetkezeti élet csak erkölcsi alapokra építhető fel. Bizonyos, hogy egyszer majd ez lesz legfőbb és legbiztosabb erőforrásunk. Jónás László. Beszéljünk róla. (Folytatás) Adatok alapján bizonyítottuk, hogy a bukaresti ev. ref. egyházközség adófizetőinek 50—60°/0-t tettók ki a magyar evangélikus híveink. Ezek után azt kérdezzük: Mi lett volna akkor, ha ez az evangélikus „lutheránus“ többség valamelyik eqyházsközségi közgyűlésen kimondja, hogy különválás esetén arányos vagyonrészre tart igényt? S tegyük hozzá: melyik bíróság lenne az, amelyik a fentiek alapján megtagadta volna tőle ezt a jogos s indokolt követelését? Legalább a vagyon felét meg kellett volna kapniok a különvált evangélikusoknak. Most pedig olyan valamit kell mondanunk, amitől minden elfogulatlan bírálónak hajaszáia az égnek mered: mi a „lutheránusok“ a „jövevények“, akik cikkíró úr állítása szerint — „felettük a fiák kenyerét“ 1933-ban önálló egyházközséggé alakulván, heti egy órai istentisztelet tartásáért évi 10.000 lej fizetünk ma is a református egyházban visszamaradt kisebbségnek4 akiket csak egyszerűen azért nem támadtunk meg vagyonjogi per-' rel, mert magyar potestáns testvéri szeretettel érzünk irántuk. Nem akartuk sem magunkat, sem testvéreinket kitenni annak, hogy esetleg a fülemüle füttyén vitázó Póter-Pál sorsára jussunk. Másképen nézett volna ki a református egyház, úgy anyagi, mint erkölcsi értékében, ha Sükei tői Koós Ferencig, majd az egymás után következő papok az evangélikusok egyházépuő segítségét „protestáns igának“, „bénító bilincsnek.... akudt kórnak“, az egyház evangélikus vezetőit és több mint 40 éven át egyházi fő- gondnokait „jövevényeknek ... és bäszintetteknek“ nevezték volna s nem így írna róluk Koós (40 o.) „Krisztusi szeretetben éltünk együtt“. Ha ez kezdettől nem így történik, senki más, hanem a református egyház látta volna kárát, mert több mint 100 éven át az a rengeteg evangélikus adomány és adó nem folyt volna be pénztárába. Nekünk meg bizonyára legalább 80 éves evangélikus egyházunk lenne Bukarestben. Nem tartjuk sem okos, sem ildomos dolognak a történetíró részéről, ha a szükséges testvéri kézfogás helyett az alaptalan vádak úiját választja és vádjait a tények elferdítésével próbálja igazolni. Mert bár ö ezt vallja: „Az egyház soha nem lenet a nemzeti élet hátizsákja, sem paravánja, sem menedéke. . . Amit nem tud az egyház magába asszimilálni, azt idejében ki kell magából vetnie.“ Mi ezt a véleményét nem írjuk alá, kijelentjük, hogy bármilyen értéktelen a „nemzeti lét“ a cikkíró úr szemében, szerintünk mégsem volna szabad a protestáns keresztyénsóg kibékítő kulcsát egy jól hangzó mondat kedvéért profanizálni azzal, hogy „nemzeti lét likciójának és pogány bálványnak“ nevezze. Erre e- gyébként fel kell hívnunk az illetékes hatóság figyelmét. Közbe- vetően pedig feltesszük azt a kérdést is: ugyan miért is hangoztatta cikkíró ur, aki ma tehernek és bilincsnek mondja az evangélikusokat, néhány évvel ezelőtt, az evangélikusok önnalióságra való törekvései mozgalmának kezdetén „minden eszközzel meg fogjuk akadályozni a lutheránusok önnaió szervezkedéséi“? S most mar végre nyilvánosságra kell hoznunk azt is, hogy az evangélikus és református egyházkerületek között létrejött megegyezés — mely az ö-ináló pásztoroiás alá szervezkedett 4000-nyi evangélikus hivő önnauóvá szervezkezkedése után, 1934 ben köttetett — kizárólag a történetíró lelkész úr fanatikus akarnokoskodása miatt nem hajtatott végre és csak az evangélikusok részéről tartatott meg. Sexly Zoltán. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. D. J. Kispest. Az illetékes lelkészi hivatalok értesítése szerint Sz. M. sem a református, sem a katolikus egyház anyakönyveiben nem található. Üdvözlet. CENZÚRÁT. Inserts la Tnnunaiul Brajov mb Nr. J.Obd/1938, Tip. „ANTAL“ Brasov, Galea Victoria! 36.
