Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-06-18 / 13. szám
2. EVANGÉLIKUS ÉLET 1939 junius Krisztus láthatatlan egyházának győzelme Oroszországbar Láthatatlanná lett az egyház a mai Szovjetoroszországban. Láthatatlan és vértanú egyházzá. Láthatatlan, mert templomait elvették, bezáríák, lerombolták, mozivá, színházzá, egyleti helyiségekké vagy raktárrá alakították át. A hívek állandó üldözésnek, a papok vértanuságnak és börtönsorsnak vannak kitéve. A figyelőnek úgy tűnik, mintha ma Szovjetoroszországban a sötétség hatalma utolsó döntő viadalra feszítené meg erejét Éppen az elmúlt esztendőben volt 950 éve, hogy szent Vladimir megnyitotta országát és népének szivét a keresztyén hit előtt. 950 éven át volt keresztyén Oroszország, ez a hatalmas birodalom, a „szent Oroszország*. Ma úgy látszik, hogy a hitetlenség bástyája. A bolsevizmus istentelen uralma az 1917.-iki véres októberi forradalom bűnös virága. Az a példátlan kegyetlenség, amelynek alig van párja az emberiség sok ezer esztendős történetében, egyrészt abból a nagy társadalmi nyomorból magyarázható, amely a cárizmus alatt a szegény födnélküli parasztságra reánehezedett. Az egyházat érintő ítéletnek is némileg itt van a magyarázata. Szerves összefüggésben állott a régi rendszerrel, amely önző s emberi céljai számára kihasználta. Egészében ellenben a vad gyűlölet és hitetlenség gyümölcsének kell látnunk azt, ami ma Oroszországban történik. Az új oroszországi alkotmány, amelyről annak idején világszerte sokat írtak s amely némi életlehetőséget látszott adni az egyházaknak, csak porhintésül szolgált a külföld számára. A keresztyének üldözése nem szűnt meg. Sőt, úgy látszik, hogy egy újabb erőteljes támadás indult meg teljes kipusztitására. Alig van használatban egy-egy templom, amelyért a híveknek hatalmas bérösszeget kell fizetniük. A papságot is szinte teljesen kipusztitották. A hatalom pedig anyagilag, erkölcsileg és hatalmi erővel a hitetlenséget támogatja. Eltörölték a vasárnapot, az ünnepeket. Némák a harangok. Jaj a keresztyéneknek ha bérbe vett templomaikban olyan hangosan mernek énekelni, hogy az ének hangjai kiszürem- lenek az uccára. Ve vájjon elpusztult-e az eqgház Szovjetoroszországban? * '«W'w jiuVgViató, lehet igen. A Jáihjftatfatunem. Sőt, a láthatatlan- egyház most bizonyítja be erejét, hűségét. Dicsőségesen ragyognak át az üldözés sölét felhőin az örökkévaló evangélium dálatos fénysugarai Jézus Krisztus, az ég és föld Ura, h ezzel a kicsiny sereggel, amely azért legyőzhetetlen. Pokol 1 nem fognak erőt venni rajta 1 Az egyház nem halt meg. Az utolsó népszámlálás idej falusi lakosság 2/3-a, a városi lakosságnak meg 1/3 keresztyénné», hívőnek vallotta magát. S ezt üldözések ellenére. Az istentelenség lapjai állandóan panaszkodnak a nép babonás hite miatt. Panaszkodnak a titkos igehirdetők és a tömegesen terjesztett keresztyén könyvek miatt. Sőt kivehető e lapok jelentéséből az is, hogy még a párt emberei közt is terjed a keresztyénség. Állandóan közlik azok neveit u. i., akiket vallási babonájuk (keresztyénségük) miatt töröltek a kommunista párttagok névjegyzékéből. Amig az egyszerűbb falusi nép az ortodoxia régi, gazdag ceremóniáit keresi, a városi lakosság és a munkások inkább az evangéliumot keresik. 1937-ben titkon működő evangéliumi keresztyének keresték fel T... városkát s kezdték meg tevékenységüket. Rejtetten hirdették az evangéliumot. Rövid idő után vasárnaponként 6-7 istentiszteletet is kellett tartaniok. Különösen bátorító az a tény, hogy az ifjúság körében is megnyilatkozik az érdeklődés. Az egyik leányiskola növendéke vallásos verseket írogatott s azokat osztogatta tanulotársai körében. A dologra akkor figyeltek fel a tanárnők, amikor már nagyöh is feltűnt, hogy menynyire elhanyagolják az osztályban elhelyezett Lenin képet. Minden orosz iskolában és házban ama régi szokás szerint, hogy volt egy u. n. szent sarok - szentképekkel stb. most Lenin sarok kell legyen s ezt tiszteletben is kell tartani. Többször olvashattuk, hogy egy- egy iskolában kommunista-ellenes propagandának jöttek nyomára. A papok egyszerű munkásként, vagy koldusruhában vándorolnak és igy viszik az evangélium vigasztalását. A szovjet urai kémeket küldenek ki, akik hasonló öltözetben járnak s a nép bizalmát igyekszenek megnyerni, hogy nyomára akadhassanak a vándor prédikátoroknak, akiket aztán minden további nélkül halálra ítélnek.. Isten kezét tartja az ő hűséges nyája felett s egyszer eljön majd a győzelem ideje. MOLNÁR REZSŐ. Programbeszéd. Május lö.-kán iktatták be Turóczy Zoltánt, a tiszakerü- let új püspökét. Az alábbiakban részleteket közlünk, az új püspöknek nagyjelentőségű programbeszédjéből. „ Mélységes megrendüléssel állok meg Isten színe és a tanúbizonyságként jelenlevő egyMzkerületi közgyűlés előtt. Úrvacsorát vettem s ez evangélikus anyaszentegyházunk legmegrenditőbb cselekménye. Azután esküt tettem: föltettem egy ügyre emberek előtt a becsületemet és Isten előtt az üdvösségemet . . . Azután imádkoztam, ajkamra vettem nagy reformátorunknak, Luthernek sekrestye imádságát, amelyben benne van az egész lutheri teológia az elveszett és elkárhozott emberről és ennek szolgálatra való teljes alkalmatlanságáról..." Ezután elismeréssel adózott elődeinek, akiknek munkáját neki kell folytatnia. Megemlékezett arról a nagy szeretetröl, amely püs- pökkéválasztása alkalmából feléje áramlott s amelyben szivét megremegtető várakozást lát. Majd így folytatja: „A püspöki program nem igaret, hanem színvallás“. „Úgy érzem, hogy először is arról kell bizonyságot tennem, hogy „hogyan tekintek a püspöki tisztségre“. E kérdésben kifejti, hogy a püspöki tisztnek három sajátos arca van. Az első a bibliai. „A Biblia püspöke felvigyázó, tehát munkás ember a szó eredeti értelmében ... A biblia püspöke tehát nem kormányzó hatóság, hanem lelkipásztor s a tisztség nem méltóság, hanem szolgálat". Az emberek sokszor szinte ember kultuszt űztek és űznek belőle, pedig már Pál apostol is azt mondja: „a folfuvalkodott püspök sz ördög kárhozatába esik“. Egyházunk az elsők elsejének tekinti és vezetőnek. . . A maga szempontjából kijelenti: „Nem úgy tekintek tehát a püspöki tisztségre, mint mikor egy tisztet kineveznek a vezérkarhoz és ezzel visszaküldik a hadtápterületre, hanem úgy, mint az első vonalba való kikü'dósre ... Nem uralkodó, hanem szolgáló püspök szeretnék lenni*. „Püspöki munka-eólkitüzésem jellegzetesen egyházi. Az a célom, vágyam, munkám és imádságom, hogy az egyház legyen igazán egyház . ..“ nem vallásos célú társulat, hanem „Krisztus misztikus teste .... “ „hitet csak úgy kapunk és az csak úgy erősödik meg, ha megigazított bűnösök gyülekezetében, az egyházban élünk. Csak Krisztus testének többi tagjával együtt tartozunk Krisztushoz, a főhöz! .. .“ „Keresztyénségünknsk nem egy láthatatlan és délibábot kergető álmok megfoghatatlanságában lévő egyház fogalmon kell felépülnie, hanem határozott hitvallásos alapon*. Az egyház leglényegesebb életformájának a missziót ítéli. Ez pedig harcot jelent. Harcot a lelkek ^megnyeréséért. „Ez a harc mindenekelőtt befelé folyik. Az Ítéletnek Isten házán kell elkezdődnie*. A missziói elköte- lezésnek egyik ága a szórványmisszió, mert a misszió nemcsak evangélizálás, hanem gyűjtőmunka is. E téren észszerű ős tervszerű templomépiíési programot kíván megvalósítani. Hivatalánál fogva az új püspök őrködni kíván a2 egyház jogi hivatásának kifejtésénél ős a történelmi öntudat ébrentartására. A munka érdekében pedig össze akar fogni minden erőt. „. . . szükséges, hogy fegyelmezett csatasorba állítsuk mindazokat, akik Lu her szerint komolyan akarnak keresztyének lénni. A hitvallók frontjában ott van a helye minden hívőnek. Hordjon bár Luther- kabátot, vagy nem. Szolgáljon akár oltár előtt, akár tanítói vagy tanári katedrán, vagy íróasztal mellett, vagy az ekeszarva, vagy az üllő, vagy akár a kereskedő pult mellett*. Fokozni kívánja ezért az egyházi vezetők részére rendezett evangólizációkat és konferenciákat. Foglalkozott az új püspök a tanügyi kérdésekkel. Megemlítette egyházunknak e téren szerzett érdemeit, de kijelentette, hogy az eddiginél is jobban ki kell domborítani egyházi iskoláink felekezeti nevelő karakterét.. „tudom — mondja — az iskola evangélikus jellegének kérdését nem oldja meg a tanterv és tananyagbeosztás, csak a pedagógus személyisége...“ Az anyagi vonatkozásokról szólván, kifogásolta, hogy a gyülekezetek rendszerint csak a maguk anyagi ügyeiért éreznek felelősséget és gyakran nem veszik észre, hogy közvetlen mellettük ott nyomorog egy szegény gyülekezet. Több egymás terhét-hordo- zásra és szervezettebb jótékonyságra van szükség. Kifejezést adott a más egyházak felé irányuló szeretetének, megértésének s a Krisztus ügyéért folyó együttmunkálkodásra irányuló hajlandóságának. Tisztázta az egyház és állam viszonyának kérdését. Beszédét Snelmann finn államférfi szavaival fejezte be: „Kérjetek Istentől nagy gondolatokat és erőt azoknak megoldásához*. A prófetaság nem azt jelenti, hogy ok-mód forradalmat kell csinálni s vagy vértanúhalált kell hallni, vagy legalább is el kell csapatni magunkat a papi fejedelmek által, hanem azt, hogy benső kényszer alatt, egy isteni hajítás eleven erejével szóljuk azt ami reánk bízatott. RAVASZ LÁSZLÓ.
