Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-07 / 10. szám
6. EVANGÉLIKUS ÉLET I939~május 7.- A gazda olcsón adja el — a fogyasztó drágán veszi a mezőgazdasági termékeket. E cim alatt irt cikkében világit reá Dr, Szász Ferenc a Mezőgazdasági Szemle főszerkesztője az erdélyi magyar gazdasági élet egyik legfontosabb kérdésére. A következőket Írja: A mezőgazdasági értékesítés kérdésének egy igen sokat vitatott pontja a következő: a gazdák állandóan arról panaszolnak, hogy olcsón adják el termékeiket, a fogyasztók pedig azt hangoztatják, hogy nagyon drágán jutnak a mezőgazdasági eredetű termékekhez. A mezőgazdasági értékesítés legjelentősebb fejezetei a gabona- és álatértékesitések képviselik. E körül a két főtengely körül bonyolódnak le a gazdára nézve fontos összes kereskedelmi műveletek, amelyek végeredményében eldöntik, hogy a gazda birtoka jövedelmez-e valamit, vagy pedig a gazda ráfizet a gazdálkodásra ? Ha a gabona- és állatértékesitést kissé részletesebben megvizsgáljuk, valóban megállapíthatjuk, hogy a gazdáknak igazuk van akkor, amikor arról panaszkodnak, hogy nagyon olcsón kell, hogy értékesítsék termékeiket és sokszor a termelési költségeket sem kapják meg termékeikért. A fogyasztók pedig tényleg joggal állítják, hogy túl kell fizetniük sok esetben a gazdák termékeit. Ha közelebbről megvizsgáljuk például a gabona eladási ára és a gabonából készült élelmicikkek árát, a következő megállapítást tehetjük. A gazda a búzát 400 lej körüli áron adja el mázsánként és joggal panaszkodik, hogy ilyen árak mellett nem találja meg a számítását. A nagy városi központok fogyasztó közönsége pedig a búzából készült kenyeret 9—10 lej körüli áron veszi kilónként, pedig egy kilő kenyérnek az előállításához legfel jebb 70 -75 deka liszt szükséges Ezt az aránytalanságot megállapíthatjuk a liszt és a lisztből készült termékek árával kapcsolatban is, hogyha azokat összehasonlítjuk a búza árával. Hasonló aránytalanság tapasztalható az állatárak és a húsárak között is. Ez az aránytalanság azonban nem jelentkezik olyan törvényszerűséggel, mint azt például a búza esetében előadtuk. Az árak között fennálló aránytalanság gyökere nagyon mélyen van és világ-gazdasági okok is közrejátszanak keletkezésében. Tagadhatatlan azonban, hogy a közvetítő kereskedelemnek a magas közterheknek és illetékeknek, továbbá a gazdák szervezetlenségének nagy szerepe van abban, hogy a gazda termékeit olcsón bocsátja áruba és mire a fogyasztóhoz jut, aránytalanul megdrágul. Nem lehet feladatunk ennek a rövid cikknek keretében azzal foglalkoznunk, hogy a világgazdasági tényezők milyen befolyással vannak erre a jelenségre, a közvetítő kereskedelem és a közterhek súlyosbító kérdésével sem kívánunk részletesen foglalkozni, ellenben volna nehány szavunk ahhoz, hogy kellő szervezettséggel mind a gazdák, mind a fogyasztók javára lehelne megoldani a kérdést. Nyugaton és nálunk is pld. a szász és sváb gazdasági egye sületek legfőbb kötelességüknek tartják az értékesítés helyes megszervezését. A nyugati államokban levő gazdasági egyesületek azt tartják főfeladatuknak, hogy tagjaik számára tudják biztosítani a lehető legjobb értékesítési lehetőségeket. Nálunk is ezt a példát kellene, hogy kövessék, gazdasági egyesületek feladata közé tartozik az is, hogy tanítsanak és a haladás jelszavát valóra váltsák minden gazda munkásságában. A dolog azonban olyanformán fest, hogy a mai kor szelleme valósággal kényszerítő erővel parancsolja a gazdának a haladást és igy igyekszik is mindenki még különösebb ösztönzés nélkül is arra, hogy megtanulja azokat a legújabb gazdasági kérdéseket, amelyeknek segítségével többet termelhet. Az értékesítés kérdésének jelentősége azonban éppen ezáltal nagyin megnövekszik, mert többtermelés esetén megszaporodik az eladásra váró termékek mennyisége és megnehezül értékesítésük. Ezért látjuk ma, hogy nagyon sok termékkel kapcsolatban a gazdák csak akkor kezdenek termelői munkába, hogyha azoknak a termékeknek értékesítési lehetőségét előzőleg szerződés ereje által biztosították. Még ilyen körülmények közölt is nagyon gyakran járnak rosszul a gazdák! Szinte mindennapos jelenség, hogy a leggondosabban elkészített szerződés mellett is előfordulnak viták és peres esetek. Arra kell tehát a romániai magyar gazdatársadalomnak törekednie, hogy termékeinek értékesítését egyesületein keresztül úgy szervezze meg, hogy abból magának a gazdatársadalomnak közvetlen haszna származzék anélkül, hogy ez a nem őstermelő fogyasztókra nézve külön megterhelést jelentene. A kérdés tulajdonképpen nem is olyan nehéz, hiszen bőven lehet példát és mintát találni. Csak egy kis jószándék és összefogás szükséges, hogy az elgondolás megvalósuljon! Beszéljünk róla. Számadásainkban állandóan egy helytelen nevet viselő rovat szerepel: egyházi adó\ Ez az elnevezés szomorúan világit rá az egyházi állapotokra. Hát az anyaszentegyház ügyére fordított pénz: adó és teher-számba megy ? Az adó és teher elnevezés magában foglal valami kényszer-, valami erőszak kifejezést, azt a látszatot kelti, hogy híveink csak kényszer hatása alatt fizetik egyházi járulékaikat a legtöbb esetben. Ha az egyes gyülekezetek egyházi adó-rovatait nézzük, óriási hátrálékokat találunk, ami nem lenne szabad, hogy előforduljon egy élő gyülekezetben. És annak sem lenne szabad előfordulnia, hogy az egyházi illetményt adó-nak és íeAer-nek nevezzük. Önként, jó szívvel és örömmel kell fizesse azt minden evangélikus ember. Épen ezért az igazi egyházi-adórendszer nem a kiróvás, hanem a felajánlás. Egyedül ez a módszer méltó keresztyén emberhez és ez a módszer mutatja meg egyúttal a legjobban a hívek szeretetét. Természetesen ehhez a módszerhez egy előfeltétel szükséges : hogy a hívek lelkileg közel álljanak egyházukhoz és lássák munkája nélkülözhetetlen fontosságát. Ahol ez a feltétel nirlcs meg, ott ezzel a módszerrel próbálkozni sem lehet. Örömmel teszek bizonyságot arról, hogy mennyi ember van, aki igy gondolkozik. A csernátfalusi egyház ez évben kisérletképen megpróbálkozott ezzel a módszerrel és Isten iránti hálával állapították meg a vezetők, hogy a hivek nagy része várakozáson felüli megértést mutatott. Az egyházközség mintegy 600 adófizetője közül csupán egy-két ember akadt, aki nem volt hajlandó illetményét felemelni, ellenben igen sokan voltak, akik 100—150, sőt 200%-os emelést vállalták, ami végeredményben 36000 lej adóemelésre vezetett. Külön ki kell emelnünk két 1500 lej, tizenegy 1000 lejt felajánló testvérünket, de szinte névszerinti megemlítést érdemel legalább 300 olyan adófizető, aki úgyszólván kérés nélkül emelte járulékát két, vagy háromszorosára. Ki kell emelni Ifjúsági Egyletünk tagjait, akik 100—200 lej felajánlásával siettek segítségünkre. Nem a pénzt ünnepeljük! Ami hálára késztet, az az, hogy ime a mi gyülekezeteinkben is meg van a hajlandóság és az egyház iránti szeretet és hálával köszönjük meg Istennek, amiért az Ő Igéjével egyre jobban felébreszti a felelősséget az ő gyermekeiben. Mert Övé egyedül a dicsőség. Hisszük, hogy lapunk más gyülekezetekből való olvasói is követni fogják a jó példát. Híveink pedig fogadják ez utón is hálás köszönetünket. Kiss Béla. L. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. 23 dr. K. V. 8.-pest. Lapját megkaptam. Megfigyelése helyes. Sajnos akaratunk ellenére kényszerültünk reá. A lenni vagy nem lenni között kellett választani s mi átmenetileg ezt tettük, — Az említett iró esetében nem alkalmaznék i yen szigorú kritikát. Humoros elbeszélésnél nem vehetjük a dolgot annyi-a szigorúan, — írásait várjuk. Csak politikai dóig t nem hozhatunk. S. Z. Bukarest. A küldött pénzt megkaptam Légy szives megírni, kik fizettek be. Várom híreiteket. Várom a lapunk más helyén emli ett évi beszámolót. A tiéteket sürgősen kérném, mert a ti klisétek megvan. Aradi előfizető. A lapot pontosan postára adjuk. Az aradiak egy csomagban mennek. Az ottani levélkihordónál kell reklamálni! " ' • { * Evangélikus Élet Aranykönyve, dr. Abaffy Aurél Arad 80, Kiss János, Sperling- Ede Fülöpszállás 60 — 60, Németh Sándor Fülöpszállás 30, Oroszi Andrásné Hatvan 60, Paizs Endre Diósgyőr 50, dr. Taizs Károly Sopron 50, Szabó János Bukarest 40, Koszta István Bukarest 20, Komáu Jolán Marosvásárhely 80, Heymann Imréné Temesvár 40, Stix Károly 40, Bagyin Károly 40, Hajnal István 40, Kovács Pál 40, Dóczy Árpád Ev. Élet nyomdára 500. — Uj előfizetőket szereztek: Jakab P. György Lupeni, Kaden József lelkész Marosvásárhely, Sohlmann Márton Arad. Olvassa és terjessze az „Evangélikus Élet“-et! CENZÚRÁT, Inacris 1» Tribun&lul Bragov aub Nr. 1083/1938. Tip. »ANTAL“ Bragov, Galea Viotoriei 36.
