Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-05-07 / 10. szám
-s Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülnp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Bra$ov. Riss Béla. Kiss Béláné. R. Gyerkő Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő Kereszthordozás. Anyák napja. Krisztus kereszthordozó Krisztus. Örökkévaló Föpásztorunk az Ő tulajdon vére által egyszer- s mindenkorra bement a szentélybe. Örök vakságot szerzett a bűnös embereknek. Az örökkévaló lélek által önmagát ártatlanul feláldozta. Ez az Ö egyszervaló áldozata, mely Isten végzése szerint elegendő minékünk. Kereszthordozása s keresztfái ha'ála megváltás, kegyelem és élet. A kereszthordozó Krisztusnak csak kereszthordozó egyháza lehet. Evangélikus egyházunk hordozza Krisztus megváltó-munkájának, életének, tanításának, szenvedésének és halálának egybefoglaló bizonyságjelét: Krisztus keresztjét. Ez lényegéhez tartozik. E nélkül nem lehet Krisztus egyháza. Szükséges azonban, hogy a világ avagy önmaga által egybeácsolt keresztjét ne azonosítsa Krisztus keresztjével. Csak akkor gondolhatja magát Krisztus kereszthordozójának, ha a vattaira helyezett kereszt Krisztus szolgálatával összefügg és Krisztusért való szenvedést jelent Luther az egyház ismertető jelei közé sorolja a keresztet. Ennek értelmét abban látja, hogy az egyháznak el kell szenvednie minden szerencsétlenséget és üldözést, minden megpróbáltatást és bajt az ördög, a világ és a test részéről. El kell tűrnie belső szomorúságot, félelmet, rettegést, külső szegénységet, megvettetést, betegséget, gyengeséget, hogy hasonlóvá legyen Urához, a Krisztushoz. És mindezen szenvedések indító okának egyedül annak kell lennie, hogy erősen ragaszkodik Krisztushoz és Istennek Igéjéhez és jgy Krisztusért szenved. Ezzel az üdvözítő kereszttel a Szentlélek nemcsak megszenteli, hanem boldogítja is az ö népét. Krisztus egyházának kereszthordozó embereket kell nevelnie. Krisztus azért hordozta keresztjét, bogy az emberek a lélek erejével harcba szánjanak az őket megkörnyékezö bűnnel. Ne emberi erőben bizakodjunk, hitünket is ne véljük érdemszerző csel kedetnek, hanem egyedül hitünk fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra tekintsünk, ki kereszthordozásával minket is kereszthordozásra kötelezett s keresztfái diadalával minket is győzedelmessé tesz. A nemzetnek is kereszthordozó nemzetté kell lennie! — Krisztusi egyházat, embert és nemzetet csak akkor tud nevelni, ha az egyháznak kereszthordozó lelkipásztorai vannak... (D, Kapl Béla püspök húsvéti körleveléből.) Néhány évvél ezelőtt Amerikában egy leány ünnepet szentelt az édesanyja tiszteletére. Nem sok idő múlva már az egész világ megünnepelte május második vasárnapján az anyáknapját. Ez a tény már magábanvéve is azt je- 1 nti, hogy az anyáknapja olyan érzésből fakadt, amely érzés minden igazi ember szivében fellelhető. Az édesanya iránti szeretet ez, mely a gyermek szivében legelőbb ébred és legtovább tart. Az anyáknapja azért minden embernek az ünnepe, mert minden embernek van vagy volt édesanyja, akit szeretnie is kell, ha csak ki nem vetkőzött igaz emberi mivoltából. Az anyáknapja kettős ünnep: a gyermekek és az anyák ünnepe. Ezért anyáknapján ha szólunk egyaránt kell szólanunk a gyermekekhez és anyákhoz. Anyáknapján az édesanyjukat ünneplő gyermekek serege nagyon tarka sereg. Vannak benne egészen kicsi gyermekek, akik még oda húzódnak édesanyjuk boldogító közelségébe és vannak öreg gyermekek, akik talán csak gondolatban sietnek édesanyjukat felkeresni egy levél fölé hajolva, vagy megállva egy temető sirhant mellett és felidézve a régen letűnt gyermekkor édes szép emlékeit. Gyermekek, aki édesanyjukat ünnepük, azt érzik mindnyájan, hogy neki egy soha lenemróható adóssággal tartoznak. Annyi szeretet, amennyit édesanyánktól kaptunk mi neki viszonozni soha sem tudunk, annál is kevésbbé, mert mi nem is tudjuk szeretni édesanyánkat, ahogy ő szeretet és szeret minket. Ezért kell megragadja minden ifjú vagy öreg gyermek, akinek él az édesanyja, boldogan az anyák ünnepének drága alkalmát, édesanyjához sietni, hogy köszöntse őt bocsánatot kérve sok ellene elkövetett hibájáért és pótolni sok mulasztását. ., , Azt mondottuk, hogy az anyáknapja az anyák ünnepe is Ez természetes is, hiszen nem is lehet, hogy egy ünnepelt anya maga is ne ünnepelne. Ezen a napon az édesanya szivében is külünös tűzzel lángol fel a gyermeke iránti szeretet és szemeiben könnyek jelennek meg, amikor gyermekére tekint, vagy távolbóljött levelét olvassa. Csak az a külömbség, hogy az édesanya azt a gyermekét is szeretettel könnyezi meg, aki nem gondolt reá. így ünnepli meg az anyáknapját az igazi édesanya. Ne tekintessék azonban ünneprontásnak, ha szólunk ez alkalommal az önmagából kivetkőzött anyaságról is. Mi is az anyaság ? Nem öncéluság, nem az, hogy a gyermeket önmagához és önmagának nevelje, hanem isteni elhivatás arra, hogy gyermekét elvezesse Ahhoz, aki nélkül élni értelmetlen és meghalni irrózat. Amint Ravasz László Írja: „Az anyaságot csak az tölti be, aki felsőbb világgal kapcsolja össze gyermeke lelkét“. Az anyákra is lehetne alkalmazni a Jézus tételét: aki megakarja tartani magának a gyermekét, elveszíti azt, aki pedig Istenhez vezeti gyermekét, az megtartja őt. Édesanyák, ha igy gondoltok ez ünnepen Istentől nyert hivatástokra, Akinek egykor számot is kell adjatok gyermeketek leikéről, nem vádol-e a lelketek mulasztások miatt? Az anyai hivatásra készülni is kell. Hogy készülnek a mai modern leányok, akikről Ravasz László igy ir: „Azt bevalhatjuk, hogy egy modern leánynak sok gondot okoz az, hogy van-e udvarlója, van-e kelengyéje, van-e haja, ruhája, szép termete, de ki törődik azzal: van e lelke, vagy nincs?“ Anyáknapján gyermekek és anyák együttes örömmel adjunk hálát az Istennek azért, amit a gyermekeknek édesanyjuk által s az anyáknak gyermekeikben adott. Mátyás Béla.
