Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-03-12 / 6. szám
1939 március 12. Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 3. Remek egy lyuk, láncosadta! Császár uram, nézz ki rajta A fejét kidugja Görögök császára, A nagy ijedségtől Reszket a szakálla. Hebegve csak ennyit mond: „Elég volt már, jó Botond! íme fejet hajtunk, Könyörülj meg rajtunk. Az aranyat, az ezüstöt Véka számra mérem, Csak azután elmenjetek, Ezt az egyet kérem!“ „Okosan van császár uram! Ez már aztán bölcs beszéd... Megérdemli, hogy rámába Foglaltassam az eszét Csak egy kicsit szerte nézünk Odafenn a vár fokán. Méresse csak az aranyat, Haza megyünk azután. De nyelvére jól vigyázzon. Soha többé ne hibázzon I“ Hadi sarccal, vidám arccal Haza robog Botond bátya; Már messziről csillog-villog Csodatevő csatabárdja. Taksony vezér, hogy meglátja, Azt kiáltja: „No ezt aztán, Botond bátyám, Jól csinálta I“ Beszédünk legfontosabb része az ige, vagy cselekvés szó. Amint a neve is mutatja, azért cselekvés szó, mert cselekvést, történést fejez ki: pl. jár, tanul, ir, olvas, számol, varr stb. Már beszéltünk a főnév szerkezetéről most meg kell ismernünk az igék szerkezetét is. Szerkezetükre nézve az igék is háromfélék u. m. alap, képzett és összetett, vagy ikerigék. Alapigék pl. jár, áll, varr, néz, ül, ad stb. Képzett igék olyanok amelyek bármely szóból keletkezhetnek, ha igeképzöt teszünk hozzájuk pl. tan-ul, ár-ul, gyér-ül, só-z, ér-ez, ép-ít, kész-it, tan-it. (Jegyezzük meg, hogy az ul, ül képzőket mindig rövid, az ít képzőt pedig mindig hosszú magánhangzóval Írjuk). Továbbá at, et, pl. ir at, kér-et, ver-et stb. vagy tat, tét, pl. olvas-tat, számol-tat, épít-tet, készít-tet. (Vigyázzunk arra, hogy a két t-tkiirjuK, mert különben értelmetlen) Az összetett iyéket ikerigéknt-k nevezzük és ezeket mindig kötőjellel Írjuk: pl. jár-kel, szánt-vet, libeg-lobog, tesz-vesz. jön-megy, illeg-billeg stb. Keressük ki a mai olvasmányból az igéket és osztályozzuk őket. Próbáljuk meg az igeképzőt az alapszótól elválasztani. Vigyázzunk, hogy hogyan Írjuk az ul, ül meg az it képzőt, továbbá hogyan válasszuk el a tat-tet képzővel képzett igét! Téli időszakban gyermekeink a zart folyósókon sétálgatnak. Nem túlságosan szeretik ezt a komoly, nagyos sóiaigatást, szívesebben hancurozná- nak, de Kímélni kell a szép iskolaépületet s igy nem engedhetjük szabadjára őket. A leánykákkal kevesebb baj van a tétánál, nehezebben megy a dolog a fiukkal. Ezek nagyon szeretik egymás sarkát lelépni, ha tehetik a fordulónál a lányok haját is meghuzogatják s elképzelhetetlen csintevésekkel keserítik a felügyelő-tanitó szünperceit. Most mégis a leányok között történt egy nem dicséretre méltó eset. Szerencsére jól végződött. Egyik reggelen az első szünetnél tartottunk. Ilyenkor a gyermekek a legcsendesebbek, némelyek még tanulgatnak is. Amint nézegetem a rendben sétálgató sort észreveszem, hogy a kis Sütő Erzsi egyedül kullog a többiek utáu. Mindig szerettem ezt a gyereket. Kicsi, vézna testalkata miatt, bizonyos szánalmat éreztem iránta. 'Tudtam, hogy szülei igen szűkös körülmények között élnek s a családi béke sem állt a legjobban. Az ilyen tanítványaimat különösen sajnáltam. Bátortalan kis teremtés volt Erzsiké. A feleleteinél is mindig bátorítani kellett. Most is szeretettel követtem kicsi, vézna alakját, amint zsákszerűén összehúzott ruhácskájában, a többiek után árván kullogott. Ugylátszik magánykedvelő ez a kislány állapítottam meg magamban s miután az alsó-folyósóról hirtelenül felhangzó lárma ütötte meg a fülemet, lesiettem, hogy ott a rendet helyreállítsam, így aztán a kis Erzsikéről elfeledkeztem. A következő szünetben nem volt sétálás: a növendékek ilyenkor tízóraiznak. E őkerülnek a vajas és lekváros kenyerek, ügy ts jó ha semmi sincs rákenve, mert otthon azt kakastejjel sütötte az édesanyjuk. Van nálunk tizórakor még vidám tejevés is sőt az aztán az igazi tízórai, amint a mohó gyermekszájacskák szalmaszálon szürcsölgetik a finom prsztönzált fejecskét. Erzsikének is jutott egy köcsög ilyen tej, meg egy zsemlye az ingyenes tejből, meg zsemlyéből. Jólesik látni, hogy mindenik gyermek majszol valamit. Kell is az erőgyűjtés a fejlődéshez, növéshez nó, meg a komoly iskolai munkához. A harmadik óra szinte gyorsabban repül s már ismét künn vagyunk a levegősebb folyóson. Megindul a séta fel s alá. Eszembe jut megint a kis Erzsi s kiváncsién kutatom a lányok sorát. Erzsiké újból egyedül ballag most már nem a sor végéD, hanem középen. Észreveszi, hogy nézem és szégyenlősen félrenéz, mintegy palástolva egye- dülvalóságát. Most már kiváncsi vagyok egyedüliségének okára s mikor hozzám érkezik megállítom: — Mondd csak fiam, Te miért sétálsz mindig egyedül?
