Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-03-12 / 6. szám
:VFOLYAM, A „Keresztyén Igazság“ agytiszteletü szerkesztőségének k Sopron, Felsőlövőtér u, 28. ^ * 2"lej. t*^é^kiílgaAÍ.cfo Mlnlsterul de Interne »ub. No. i*J»8Q Anul 6. szám. 39. március 12^'í^ Sefmissjiói, tái'sadötmv 6uítv.»átis éíViCig^éídi ^eUCajv. Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Járosi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 55 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Brafov. Riss Béla. Kiss Béláné. B. GyerM Anna. Baduch György. Külföldön 3 Pengő H kereszt. .Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.* János 15, 13. A böjti időszak evangéliumi hitünknek ezt a legmélységesebb titkát tárja fel számunkra. Minél közelebb tudunk lélekben kerülni a Golgotha keresztjéhez, annál világosabbá válik előttünk a Krisztus életének, kereszthalálának az az igazsága is, amelyről a fenti ige szól. A golgotha keresztje egy állandó figyelmeztető jel a mi számunkra. Figyelmeztetés bűneinkre, amelyeknek ilyen súlyos volt az ára s figyelmeztetés Krisztus szere- tetére, aki ezt az árat helyettünk kifizette. A mai modern kor embere nem igen akar tudni a bűn valóságáról. Kigunyolja, kikacagja azt, aki bűnbocsánatra inti. S mivel nem hisz a bűn valóságában, a bűn fertelmes gonoszságában s az ítéletben, mely bűneink miatt kárhozat haragjával van rajtunk, nem is képes mérlegelni Krisztusnak értünk hozott áldozatának jelentőségét sem. Ennek következménye aztán egyrészt az, hogy nem vesszük komolyan a bűnt, játszunk, kergetőzünk vele, másrészről meg, hogy nem tudjuk megérteni Krisztus áldozatának igazi jelentőségét sem. Krisztus keresztje pedig azt mutatja, hogy igenis az emberi bűn az emberi életnek legborzalmasabb valósága. Hogy megfertőzte a lelkedet, az életet. Hogy megtudta ölni a bűn a békét, a szeretetet, Istennek minden áldását! Nagy dolog, borzalmas dolog a bűn! Szivbe- markolóan hirdeti ezt Krisztus keresztje. Krisztus keresztje azonban ugyanakkor a legnagyobb szeretet hirdetője és bizonysága is. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ö bárdijaiért“. Hát, tényleg nincsen. O életét adta, hogy nekünk életet szerezhessen. Luther Márton mondotta, hogy midőn kétségbeeséssel kereste bűnös lelke vigasztalását, egyedül Krisztus keresztje alatt találta meg. „Aki Istennek szeretetét akarja megismerni, hajoljon le a betlehemi jászolban fekvő gyermekre, avagy nézzen fel a Golgotha keresztjére, ahol ő életét adta értünk és vérét ontotta bűneinkértA kereszt világította meg előtte,hogy Isten szerete nagyobb azemberibűnnél. Álljunk hát oda mi is lélekben Krisztus keresztje elé hadd hirdesse nekünk bűneink szörnyűségét és Isten szeretetét, hogy bűneinket megutálva, annál nagyobb bizalommal forduljunk Krisztushoz, ki az életét, Isten megbocsátó szeretetét hozta nekünk ! Molnár Rezső, Az egyháztagok fegyelmezése. Amikor az egyháztagok fegyelmezésének gondolatát felvetjük, nyomban előtérbe nyomulnak a következő kérdések: van-e szükség egyáltalán az egyháztagok fegyelmezésére, van-e jogosultsága ennek és keresztül vihető-e a fegyelmezés ? Fegyelmezésre mindenütt szükség van, ahol ember él. Még ha az ember egyedül él, ikkor is kell, hogy fegyelmezze önmagát. Különösen szükség van azonban a fegyelmezésre ott, ahol több ember él együtt valamely közösségben. A családban pl. elengedhetetlenül szükség van a rendre és fegyelemre. Nem kevésbé szükséges az az iskolában, társadalomban, egyesületekben és igy a keresztyén gyülekezetekben is. Igaz, hogy egy keresztyén gyülekezet egészen más ken legyen, mint a természeti vagy világi közösségek. Mássá teszi az az alap, amelyen felépül, a viszony mely a tagok között fenn áll és a cél mely a keresztyén gyülekezeti élet előtt lebeg. Ezek azonban nem zárják ki, sőt megkívánják a gyülekezeti fegyelmet. Hogy erre a fegyelemre szükség van és hogy az indokolt, azt elsősorban a szentirás bizonyítja. Amint az Ur Jézus nem tudta elnézni azt, hogy az Isten házát meggyalázzák és másra használják, mint amire rendeltetett, úgy mi sem szabad megengedjük azt, hogy a gyülekezet élete lecsússzék arról az alapról, amelyen épült és eltérjen attól a céltól, amely felé haladnia kell. Nem nézhetjük el, hogy a gyülekezet életét egyes tagok szemétdombnak tekintsék, ahol a saját családi peres ügyeiket tárgyalják és egyéni irigységüket, vagy bosszújukat élik ki. Nem nézhetjük el, hogy a gyülekezet egyes tagjai kerüljék, megvessék, vagy épenséggel megcsufolják az Igét és a szentségeket. Nem tűrhetjük, hogy legyenek egyháztagok, akik nyíltan arra törekedjenek, hogy a gyülekezet életét felforgassák, megrontsák és bűnbe vezessék. Szükséges a gyülekezeti fegyelem azért is, hogy az ilyen tévelygő tagokat jó útra térítse, de meg azért is, hogy másokra jó hatást gyakoroljon. Milyen legyen az egyháztag fegyelmezése ? Ezt egyedül a szentirás szabja meg. A keresztyén gyülekezetben a törvény a szeretet parancsa. A fegyelmezés is szerétéiből kell fakadjon és a szeretet jegyében kell végbemenjen. A keresztyén gyülekezeti életnek a célja a lelkeknek üdvösségre vezetése. A fegyelmezés is ezt a célt kell, hogy szolgálja, mint segítő eszköz. Nem azt akarjuk elérni a gyülekezeti fegyelmezéssel, hogy elkülönítsük a megtért és hivő egyháztagokat a csak névleges egyháztagoktól, mert ezt a határt mi tisztán megvonni nem is tudnók. A cél nem a büntetés, bosszú- állás, nem is a tisztogatás, elkülönítés, hanem a megtérésre vezetés, a nevelés, a javítás. Ugyanezt a célt szolgálják a szentségek és az igehirdetés is. A fegyelmezésnek tehát ezeknek a színvonalára kell felemelkednie. Keresztül vihető-e ez ? Lehet-e fegyelmezéssel jóra, sőt épen az üdvösség útjára vezetni az ember ? Nézzük csak, mit tesz a mi mennyei Atyánk. Előbb talán megáld, megajándékoz, mindennel elhalmoz, hogy az Ő akaratának útjára vezessen. Legtöbbször hasztalan. Ezt látva, kezébe veszi a fegyelmező eszközt, a korbácsot; reánksujt, a fájdalom ekéjével mélyen a szivünkbe szánt, elveszi az ajándékai közül azt, amelyről látja, hogy nekünk a legkedvesebb. És mi hányszor megérezzük a szenvedésben azt a szeretetet, amelyet nem vettünk észre a boldogság idején, hányszor megcsókolnók azt a korbácsot, amellyel végig ver rajtunk. Tehát maga az Isten fegyelmez. Ennek a fegyelemnek kell helyet adni a gyülekezet életében is. Mátyás Béla,
