Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 3. szám
1939 január 29. Evangélikus Élet Gyermekvilág-a 3. Adjon a jó Isten... Mjon a jó Isten eleget a jóból Soha ki ne fogyjon kamrából, pincéből Puha kalács, jó bor. Adjon a jó Isten tiz hízót az ólba Ezüst ekeszarvat, ezüst ostornyelet Csak úgy foglalóba,. Adjon a jó Isten egyebet is, mást is Ezer fehér bárányt, arany juhászbotot Arany furulyát is. ©e ha a jó Isten mást nem is ad nékünk Százszor is megáldjuk, oh csak őrizze meg friss, jó egészségünk! A múlt alkalommal a főnevekről tanultakat tovább folytatjuk, mivel ezzel kapcsolatban még egy-két dologra fel kell hívnom a figyelmeteket, hogy a főnevek helyesírásánál hibát ne kövessetek el. Ezért beszélnünk kell a főnevek szerkezetéről. Szerkezer tükre nézve a főnevek háromfélék u. m. alapfőnevek pl. kert, as/tal, vár, bér, yitéz stb. képzeUíőMeyek pl. kert-ész, asztal-os, vár-os, bér-es, vitézség stb. és vannak összetett főnevek: kertkapu, asztalfiók, várőf stb. Az összetett főnevekre nézve jegyezzük meg, hogy azokat mindig egyszőban kell leírni. Általában itt említem meg, hogy a magyarban az újabb helyesírás szerint az egy fogalmat jelentő szókat egy.be kell Írni. pl. háziállat és nem házi állat, édesanya és mem édes anya, kézikönyv és nem: kézi könyv stb A képzett főneveknél nagyon kell vigyáznunk ,a ság, ség alkalmazására. Ezek ugyanis a hangzásnál nem tűnnek ki, de leírásnál fel kell tüntetni. Hangoztasd a következő szavakat: vitézség, (igy hangzik : vitésség, igy helyes vitéz-ség). szabadság (igy hangzik szabacsáy, igy helyes szabad-ság.) Azt hiszem ti is megbotránkoztok, amikor hangzás szerint látjátok leírva, mert még a rendes szótöveket, mint: vitéz,szabad sem találjuk megahangzás szerint irt szóban. Keressétek ki a jelen számban megjelenő olvasmányból az összes főneveket alap, képzett és összetett főnevekre. beszálljanak e Isten ostorának ivadékaival ? Csupán a székelyek tudták mit kell cselekedni. Négyszáz esztendeje várták magyar testvéreiket s most, hogy valósággal eljövének, felkerekedett a székelység eleje, mentek éjjel nappal, hogy szinről-szinre lássák a testvéreket, akik után annyit sóhajtoztak. Boldogan megörvendtek egymásnak. — Induljunk! Előre! — tüzesedtek a fiatalok. — Megálljatok, várjatok! — csendesítették az Öregek, a bölcsek. Előbb meg kell tudnunk,.kis miféle nép lakja most ezt a földet. Adja-e kezünkre szép szerént Attila örökét vagy nem ? Ha lehet: ősi jusson, ha nem: karddal foglaljuk el. Fiatal volt Árpád, ám észben öreg: helyeselte az öregek tanácsát. Mindjárt szólt Kusidnak, Kund vezér fiának, aki ugyanvalost fiatal volt, de nagyeszű; akinek okos volt minden gondolatja s okos gondolatját is kétszer megrágta, mielőtt kimondta. — Hallod e, Kusid, eredj és járd be Attila földjét egymagad. Lássad, halljad miféle népek lakják. Ki most e földön az elsők elseje. Amig te vissza nem térsz, nem mozdulunk innét. Hadd pihenjen a népem bár addig, mig te visszajösz. Elment Kusid s amerre járt, jól megszemlélő mindent. Erdőt, mezőt, pusztaságot, folyót, patakot. Csakúgy dagadt a szive a nagy gyönyörűségtől s fel-felkiáltott: ez a föld az, ez, amelyről Csaba regélt! Egyszer aztán egy városba ért. Abban a városban lakott a fejedelem, akinek Szvatopluk volt a neve. Felment egyenes Szva- topluk palotájába. Nem himezett-hámozott: elé- mondta, hogy ki s mi ő, kinek az embere. — S mit akartok itt? — kérdezte Szvatopluk büszkén. Mondta Kusid.: — Nem vagyunk rossz szándékkal, én mondom azt neked, Kund fia, Kusid.. Mpg akarunk telepedni
