Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1939-12-25 / 25. szám

4. 1939 decemberf25. EVANGÉLIKUS ÉLET Hangok átéli köd­ben. Kezeled k a karácsony, Krisz­tus születésének, az Ige testté léteiének magasztos üanepe. Karáciony! Isten ígéretének napja. Mennyei hangok, hivogatás napja. Mit Isten egykor meg­ígért — a megváltás akarata valósággá vált a karácsonyban. Eí- küldötte egyszülött fiát, bűnös emberek Megváltóját, a mennyei örömhír boldog üzenethordozóját. Hallod e hangját, amely Isten szeretőiéről, kegyelméről és örökéletre szóló meghívásáról beszél. Egy öreg halász csónakját nagy viharban a szél ide-oda do­bálta a tengeren. Estefelé végre közeledett már a part felé, ami­kor hirtelen sürü köd takarta el előle a kilátást. Merre van apart Semmit sem lát. N8m tud eligazodni, irányt találni. Kétségbeesés vesz erőt rajta. Nem tud megmenekülni. Itt kell e’pusztulnia, mert? irány nélkül a hullámokra kell életét bízza. De hirtelen, tuiharsog- va a tomboló elemek zaját, kiáltást hall: „Apám! Apám!“ Mi volt ez ? Leányának hangja. Leánya ott állt a parton és várta visszatértét. Félelmében kiáltozni kezdett, és az a kiáltás jutott az apa füléhez. S ez menti m8g. A hangra uj bátorság költözik szivébe s uj erővel ragadja meg vitorláit s kezdi keresni a hang irányában a partot. A hang megmentette! Karácsony Isten szeretetónik hívogató hangja. ls en megke­res féged. S bárcsak eljutna hozzád, ki az élet v)harábsn elveszí­tetted a helyes irányt s most bűnök örvénye felett bolyongsz — bár eljutna hozzád ez a hazahívó hang 1 Figyelj fel és halld meg a bűn, hitetlenség és kétségbeesés tajtékozó vizein keresztül hozzád intézett kiáltást: ,Jőjj haza! Jöjj haza!“ Krisztus a parton áll ős hiv. Hiv és meg akar menteni. Megórted-e majd ez évben, mostani karácsony ünnep alkal­mával, hogy a karácsonynak ez a lényege, ez az igazi jelentősége, hogy te felfigyelj Isten téged kereső hívására. E nélkül semmitérő külsőség marad ünneplésed. Megtalál-e téged Isten hívása ős ha meghallod reábizott e majd magad mint az az ember, aki számára ez az egyetlen menekülési lehetőség? GILLICH FÜLÖP. f Francz Edené született Zimányi Emma. November hó 20-án hányt fi az orsovai gyülekezet lelkészé­nek élettára. Temetése november hé 21-én volt. A temetési szer­tartást Argay Gjörgy temesvári lelkész, az ar&d-bánsági egyház­megye esperese végezte. Az elhúnyt nagyasszony ezelőtt 47 esz­tendővel a messzi Felvidékről jött le ide a dunavölgyének e vad- regényes vidékére, hogy mint fgy kis magyar evangélikus szór­ványgyülekezet lelkészének neje vállalja a végvidékek munkásainak küzdelmes, áldozatos munkáját. Hosszú, sokszor lélekőrlő munka árán sikerült megépíteni Isten házát és melléje egy szerény ott­hont a papi család részére. Hogy mennyi volt a küzdelem, meny- r.yiszer okozott nagy fájdalmat a szórványsors legnehezebben vi­selhető bajs, az elhagyatottság, a magáramaradás, nehéz lenne megmondani Mikor megállunk s néma fejhajtással emlékezünk meg erről sz újabb veszteségről önkéaytelen is arra gondolunk, milyen rit­kán szoktak megemlékezni arról, hogy minden egyes gyülekezet­nek lelkésze mellett van még egy robotoló csendes, szerény munkása: a papnő. Élete csendben telik el. Á dozat. Családjának és gyüle­kezetének csendes munkása. Amíg csendben végzi feladatát ren­desen észre sem veszik, csak mikor nincs többé, áfakor eszmélünk reá, hogy ki volt s milyen sok az, amit csendben elvégzett. Mikor nap nap után tornyosulnak az elnemvégzett apró teendők, miket addig ő végzett el szerényen, kerülve a feltűnést, akkor értjük meg, hogy tulajdonképpen mennyire fontos és milyen sok az, mit a szerény kezek végez ek. Hiszen megőrződik az egész gyülekeze­ten, hogy van-e igazi keresztyén családi élet a parochián és egyetértés. Az anyák munkájának értékelése érdekében szükségessé vált az anyák-n8pjának megreedazóse. A papáénak az anyai hivatás­telj esitóshez hasonló munkájának értékelésére csak az ilyen szo­morú gyászesetek kapcsán ha sor keiül — Ott a közslbjn nem találtál békességet. Talán az Isten ott, ahonnan jöttél, nem u- gyanaz, aki itt? — Az ugyanaz, de mikor nem ösmerem, nem tudom úgy megragadni, hogy részem legyen benne. — Nem ösmered. nem találod meg, sem­mit sem kapsz tőle, mert nem keresed igaz lélekkel, nem közeledel az élet Ura felé. A békétlenség és a félelem azoknak az ismer­tető jele, akik csak félig ébredtek föl a bűn álmából. S ezzel a kovácsmester olyat ütött kala­pácsával az üllőre, mintha bele akarná verni a vasba azt, amit mondott. Majd egy dara­big szótlanul állt s közben hol a munkáját, hol Pált nézte, aki sápadtan ült a küszöbön s akin látszott a fáradság. Bejárhatod a föld kerekségét s nem találod meg Isten kegyelmét, ha nem keresed úgy, ahogy keresned kell. Jön ide is sok féle ke­reső ember, aki kérdezősködik a mennyor­szágba vezető út felöl, de a szivük mélye mégis érintetlen. A kovács bevezette vendégét lakásába, elő­hívta kislányát s felszólította, hogy hozzon számára valami ennivalót. S mig a vendég csendesen vacsorázott, a kovács maga is le­ült az asztal mellé s odainivén a kis’ánykát azt mondotta: — Énekelj nekünk valamit, kis lányom! A leányka pedig csengő gyerms kbangon énekelni kezdett: Látom ott a célt, Bizton, hogy elérjem Egyenest azért Föl a meredé yen Török fölfelé Föl a csúcs felé. Az meg nem restül Kinek szeme látja, Felhőn keresztül Élet koronája Amint biztat, hiv Mindenkit, ki hiv. — Maídrsra^r gye:rűe?re is elkövetkez­nek azok a szenvedések, amelyeket az ének- szerző is megizlelt s amelyekből mi időseb­bek is kivettük a magunk részét. Milyen jó, hogy akfeór tudni fogja azokat az énekeket, amelyekre szükség lesz, — sióit a kovács s odaállította a gyermeket a két térde közé­Aztán ott ültek a szoba félhomályában s elbeszélgettek. Pál utazásáról s otthoni kö­rülményeiről. A kovács hangja lágy, részt­vevő színezetet kapott, mint mondotta: — Tehát bibliát kaptál nagybátyádtól s te is olvastad a bibliádat, sőt már többször is végigolvastad... Titokzatos szó a b'blia szava amint titokzatos az élet is, amelyet általa pyerünk. Fönn északon gyermekkoromban szorgalmasan olvasgatták az öregek a bibliát, de itt senkisem olvassa. Itt a sötétség és a halál, hétköznapiság és nemtörődömség tartja fogva az embereket. S ha megkísérti is oly­kor-olykor valaki, hogy felébredjen álmából, hamarosan visszaroskad előbbi állapotába. Mindenki azt reméli, hogy eljut a mennyor­szágba, de seDkisem ismeri az odavezető utat. Pál gondolkodva hallgatta a kovács sza­vait, majd ismét elkezdett beszélni lelke SCHERG ¥.«st-saiRt T. Brassói posztó- és divatárugyár Női és férfi szövetek versenynélküli kivitelben B R A $ O V győzelmes, szomorú állapotáról, sötétségéről és bűneinek terűéről, amelyet évek óta re- tegve hord. Elmondta, miként vívta a harcot bűnei ellen, miként szenvedett újra meg újra vereséget. — Föl kellett kerekednem ! Magam sem tudom, hogyan jött rám ez a lelki kényszer .... Ha a szív megnehezedik s a lelkiis- meretnek nincsen békessége, az ember arra felé indul, ahol segítséget remél. A kovács fölkelt. Mintha valami tennivaló­ja akadt volna a szoba másik telében, aztán visszatért előbbi helyére. — Mindez az Ur műve, noha a tapaszta­latlan ember nehezen látja meg az ilyesmi­ben az Ur munkáját, — kezdte újra a ko­vács, amikor Pál mcgcsőndssedelt. — Meg­hallottad az Ur hivő szavát, el is vetted a kegyelmet arra, hogy fölébredj a bűa álmá­ból, de még nem jutottál el Krisztusnak i- gaz, szivedben való megösmerésére. S mivel az hiányzik az életedből, hiányzik belőle minden egyéb is : a békesség, a világosság ős a Szentlélek bizonyságtétele. Tudni tudott ugyan, ki az, aki segíthet rajtad, de a lel­ked még nem tapasztalta az ő segítségét. Ne­ked ebben a megpróbáltatásban mindent le kellett vetkőznöd, minden elvétetted tőled, ami a megádé, hogy ellud venni az Ur ajándékát. .— De míképen nyerjem el ezelet, Iogyan jussak el oda, ahová el kell jutnom, Krisz­tusnak erre & szivemben való megösmerésére? kérdezte Pál gyámoltalan gyermeki hangon. — A magad erejével nem jutsz el s nem is szükséges, hogy azzal juss el. Állj meg csöndesen a Mirdeniudó előtt s panaszold el az Urnák keserves állapotodat, (folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom