Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-12-25 / 25. szám
A „Keresztyén Igazság" Nagytiszteletü szerkesztőségének Sopron, Felsőlövőtér u. 28 r r> r ' _ IV. ÉVFOLYAM. Autorlzat de»[M!nlatTul d* Interne «ub, No, 14360 Anul leas misüji-ói, 6uíi- iíis *»vi£igi>ájeii AcHEgu»^nnE^IIIJp» Administratis Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, jud. Bra^av. Kiadja: az Evangélikus Élet Bar <ti Munkaközössége. Szerkeszti'. GILLIC1I FÜLÖP. — elelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA.- ... .. : Évi előfizetési díj 55 Lej. Postai szétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő Äszegénység gazdagsága „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa (Máté 5, 3) „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jó' téteményét hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.* (II Kor. 8, 9) Hogy lehet ezt értelmezni: boldogok a szegények ? Én ilyen formán ériem": Minél szomorúbb és nehezebb az életünk ezen a földön, annál nagyobb vággyal tudjuk a mennyi i életet ■frftftifcrd.- —sr~> földön, annál epedöbb óhajtással tudunk oda menekülni, a mennyeiekhez. Minél jobban meg- szegényit a sors a földiekben, ínnál inkább meg tudjuk látni és értékelni tudjuk, a mennyei javakat, azt az ajándékot m< Iyet Krisztus hozott a földre. Mert ugyan ki törődik igazán a Krisztussal a vigasztalást, békesség t, igaz örömet és szereltet hozó isteni gyermekkel, ha nőm az, akinek az élete szomorú, a lelke nyugtalan és szive őrömtelen ? Ugyan ki törődik olyankor az éggel, amikor a föld megad mindent ? S csak amikor megtagad mindent a föld, s amikor már- már elveszítünk mindent, mit e világ ad, akkor nyerünk igazán, meri akkor tekintünk az előttünk bezárult földről a felettük megnyílt ég felé, mely az elmúló kincsek helyébe megamaradandót kínál : a földi boldogság helyett a mennyei üdvösséget ; a földi örömök helyett, az örök élet örömét. S ebben a gazdagságban csak azok részesülhetnek, akik magukat minden más javaktól meg tudták szegényiteni. Nekünk azért lehet gazdag karácsonyunk, mert szegények vagyunk s a szegénységünk oda késztet azoknak a lelki kincseknek az átvételéhez, amelyek mellett ezelőtt talán sokszor közömbösen haladtunk el. így lesz a szegénység áldássá, dazdagsággá, hogy alkalmassá teszi a lelket a maga szegénysége meglátására és az igazi gazdagság elfogadására. Nekünk igaz, nem maradt más örömünk és ajándékunk karácsonyra, csak Krisztus. De Ő többet jelent minden örömnél és kincsnél. Ezért lehet nekünk szegény magyaroknak most gazdagabb és igazabb karácsonyunk, minden máskori karácsonynál, mindenki más karácsonyánál. RADUCH GYÖRGY. ;JMem lesz karácsonyunk, mert nem szindarabozunk“ Ez a .étségbeejtő“ „advedti“ gondolat gyötör egyes lelkeket. És mi növeljük aggodalmunkat, mondván: ne is legyen karácsonya annak, aki bitorlóként a színdarabhoz köti annak ünnepélyességét. Vessú; tel azonban Isten nevében a kérdést: minek fogsz Örülni karácsonykor - Ja gyermektől kérdezem, játékaival, karácsonyfájával, uj ruhájával stb. cl, .sekszik. Ha ifjúhoz intézem a kérdést, álmodozván vár azokra a szép alka-r ra, melyek a mulatozás és különböző örömök tárházát nyitják meg szán. v Az édesapa ajándékozó tehetségének, az édesanya ragyogó artei köréoen 'tóuheti ezt *>tjar örömteljes napot. És örül a keresztyén ember mert Krisztus született a bűnös ember megváltására. Ha az örömvárók fenti során végigtekintünk, aggodalom tölti el szivünket. Hányán lesznek, kik a nagy ünnep reggelén igy kiáltanak fel: Nincsen karácsonyom! Az ajándékok és mulatozások karácsonyát megrontotta a mai világ szegénysége és nyomasztó hangulata. Örömömet, melyet gyermekeimtől vártam, koporsóba zártam. Apai bánat gyötör, mert ajándékommal nem szerezhettem igazi karácsonyt gyermekemnek Égre kiált a nincstelenség és nyomor és én hiába várok igazi karácsonyt. Méltán tekinthetünk aggodalommal a karácsyonyt igy váró emberek örömei elé. De egy kétség távol áll tőlünk; nem félünk, hogy a keresztyén embernek ne lenne karácsonya, aki Krisztust vár és Benne örül. A szindarabozók aggodalma azonban ezzel még nem szűnt meg. Mi lesz a kultúrával ? Kérdezik. Ez a kérdés valóban felelősséggel nehezedik reánk. Ennek érdekében kétségtelenül utalhatunk arra, hogy a maga idején is kér. módján, színdarabot előadni, egyáltalán nem bűn. Egyet azonban nem szabad elfeledni: a színdarab — esetleg — lehet következménye a karácsonynak, de előfeltétele soha. Krisztusból (és csak belőle) nőhet ki igaz kultúra, de kultúrával Hozzájutni, hiú ábránd, sőt vakmerő érthetetlenség. „Keressétek először Isten országát és annak igazságát.“ Vagyis egyetlen szó van, amiért ünnepelhetek, nemzetemet kultúrámat, egyházamat szolgálom, sőt akiért élek, ez a szó: Krisztus. A közelgő karácsonyt illetőleg, aggodalom tölti el az én szivemet is. De nem azért, hogy a karácsony nem lesz méltó önmagához, hanem, hogy mi nem leszünk a bethlemi jászol üzenetének hordozói. Az tölthet el szomorúsággal, hogy megtagadjuk egyházunkkal szembeni kötelességeinket és igy ellenszegülünk Krisztus rendeléseinek „Megváltódként siratjuk a v:lág örömeit de gúnyos mosollyal, vagy ördögi fintorral nézzük az Ur Jézus vívódó egyházát. A Krisztus szeretetétől idegenül, az istentelenek erőszaka eltiprással fenyegeti a Krisztus nevében védekezőket és templombahivó harangok helyett, ágyudörgések hívják az embert a Sátán lakodalmára. Ez teszi aggódóvá a mi adventunkét. Aggódóvá, de nem reménytelenné. Mert az idegenben kalandozó és pogány karácsonyt váró világért, minden keresztyén igy imádkozik; „jövel Uram Jézus“, teremts világosságot a sötét lelkekben, hozzál igaz karácsonyt a bűnös embernek. És bizonnyal meghallgat minket az Ur. KEREKES JÁNOS.
