Evangélikus Élet - Baciu, 1939 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-09-10 / 19. szám
í i j I DO MANIA A „Keresztyén Igazság m crytiszteletü szerkesztősegenek "* '*>ron, Felsőlövőter u.- 28 AutOrizat[deIMInisterul da Interne «ub. No. 1AJBBO Anul 1 ^ • 2 lej S9 szeptember 10. IV.-ÉVFOLYAM Setmissiici. tápsodLaíwiL Su* urftíis é^uitó^náieU ReUßa»jv Administratia Kiadja: Évi előfizetési dij 55 Lej. Szerkesztőség és kiadóhivatal: az Evangélikus Élet Baráti Munkaközössége. Postaiszétküldéssel 60 „ ESaciu, jud. Bra$ov. Szerkeszti: GILLICH FÜLÖP. — Felelős kiadó: MÁTYÁS BÉLA. Külföldön 3 Pengő Első az evangélium! Ő pedig felelvén a hozzá szólónak: „Kicsoda az én anyám és kik az én testvéreim ?■ És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda „Imé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei atyám akarátát. az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám!* Máté 12, 48-50. Ez az ige valóságos botrány — emberi szemmel nézve! A szokásos értelemben vett erkölcs- birák szerint a legtökéletesebb szeretet a családi. „Édesanyánkat, gyermekünket szeressük a legjobban a világon“ — babjuk a sok vallás-erkölcsi tanulságból. Áz egyinasközu szeretet a „világ megváltója“, a keresztyénség az egymás szeretjének a vallása — olvassuk az újságok frázisaiból. És akkor itt van ez az Ige! Egyenesen szemébe vágja az embernek: nem igaz ! Nem az egymás iránti szeretet és nem a rokonsági, faji kapcsolatok a legfontosabbak! A legfontosabb az evangélium, az Isten törvénye! íme: Mária kereste a fiát és beszélni akart vele. Az Ur valószinüleg tanítványait tanította és megzavarták azzal, hogy: anyád keres ! És Krisz- lus élesen utasítja a zavarót rendre: Isten ügye az első. Az Én igazi anyám az, aki az 0 akaratát cselekszi. Mekkora nyomorúsága a mi életünknek, hogy Isten ügye másod és harmadrendű tényezővé szorult az emberi érdekek és kapcsolatok között! Mekkora Isten-tagadás, amikor az egyéni, rokoni, közösségi kapcsolatainkat fontosabbnak tartjuk, mint Isten ügyét! Ez a balvány-imádás! A világ életében, népünk között a megélhet é s, az anyagia legfontosabb. Az egyházi életben a személyi vonatkozásoknak az Isten ügye e 1 é való tolódása a bűn. Pedig semmilyen emberi érdek nem versenyezhet az Isten érdekével. Isten teremtett, váltott meg, a keresztségben Ö pecsételt el engem, a konfirmációban Neki fogadtam engedelmességet, természetes tehát, hogy csak neki akarok engedelmeskedni. „ Bizonyára, ha embereknek igyekezném tetszeni, a Krisztus szolgája nem volnék.“ Tanuljuk meg ebből az igéből a magunk ügyeinak az Isten ügyei alá való rendelését. Kicsiny egyházunkban nagyon nagy az önzés bűne. Nem lehet megnyugodni addig, amig ez az evan- géliumiatlan gondolkozás el nem tűnik egyházunkból. Egy evangélikus egyházban az evangélium a döntő. Félre tehát az önző emberi érdekek keresésével és győzedelmeskedjék az Isten ügye. KISS B. SZEPTEMBER. Csodás varázsa, valami különleges romantikája, költészete van ennek a hónapnak. Nevének emlegetésekor tisztára meszelt iskolák képe jelenik meg előttünk s lázasan siető kicsi és nagy diákok, amint komoly és fontoskodó léptekkel térnek be az iskolák kapuján. Mert szeptember a kapunyitásnak, az iskolai esztendő megkezdésének hónapja s mint olyan nemcsak a gyermekek, de a szülők életében is fontos és jelentős esemény. Bizony sok gondot és nehéz tépelődést jelent ma a szülőknek, hogy hová, melyik iskolába járassák gyermeküket. Az iskola jól ismert hivatása az, hogy az élet számára neveljen. Egészen döntő befolyása van az iskolának az ott nevelt gyerme!^-fyAsdaégéj,&J..-.jövft;ém,. Johhaa. miat-rrA^feot-^egdik-. felelfasA-. get. Amikor az édesanya kiáll a kapuba s utána tekint iskolába siető gyermekének, akkor szerető tekintetével legszívesebben keresztül hatolna a jövő ködfátyolán, hogy megismerje hová vezet az az út, amelyen a tippegő gyermeklábak most indultak el. September hava ez évben nem a maga sajátos problémáival köszöntött be hozzánk. Világesemények viharának előszele zug körülöttünk és mi aggódva figyeljük, hogy vájjon sikerül-e akár utolsó percben is visszaparancsolni a pusztulás lovasát, vagy pedig feltartóztathatlanul rohan az egész világ egy újabb katasztrófa felé, amikor ismét a halál angyala tart bő aratást. Iskolába siető gyermeke után ma ezer és ezer szülő azzal a félelemmel tekint: mi lesz velük ? nem lesznek-e ők is az újabb vérözön áldozatai ? Fordítsuk el egy pillanatra tekintetünket világháborúk fenyegető veszedelmétől és gondoljunk arra, hogy mint szülőknek legelső kötelességünk gyermekeink leikével és életével törődnünk. Az életért való aggódalom pedig ne foglaljon le annyira, hogy egészen elfelejtkezünk a lélekről. Mert az egészségnél, a földi életnél és jövőnél is fontosabb kérdés kell legyen nekünk ez: mi lesz a gyermekem leikével? mi lesz gyermekem örök életével? S ennek a felelősségnek komoly tudatával készüljünk fel mi szülők is az új iskolai esztendő munkájára. Hiszen jól kell tudnunk azt, hogy kárba vész az iskola minden munkája, ha nem áll vele összhangban az otthon munkája és élete. Csak káros lehet a hatása annak, amikor a gyermek otthon és a szülei életében éppen ellenkezőjét látja mindazoknak, miket az iskolában tanítanak neki. Amit az iskola egy esztendő alatt felépített a gyermekiélekben azt a szülőknek egy adott esetben tanúsított rossz példaadása pillanatok alatt rombolja le. Hány szülő van, aki {iskolát és tanítót okol, amiért gyermekét nem találja olyannak, amilyennnek ő azt szeretné, de nem gondol reá, hogy ő az ki mindent elront, ki a maga életének hamis példaadásával legveszedelmesebb ellensége saját gyermekének. Szeptemberben a jó tanuló azzal az eltökéléssel indul el az iskolába, hogy ő fel akar használni minden időt és erőt a komoly munkára. Legyen hát bennünk szülőkben is egy ilyen komoly elhatározás. Segíteni akarunk gyermekeinknek, mellettük állni szeretettel és hasznos példamutatással. Mellettük állani imádkozó szeretettel és komoly felelősségtudattal. Őrködni életük, tanulmányi és erkölcsi előmenetelük felett. Főként pedig erősen be akarjuk vésni szivünkbe az igének tanácsát: „ Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idve- zülsz mint te, mint a te házadnépe 1“ Gondoljunk tehát arra, hogy nemcsak a gyermekek részére van iskola, hanem a Sí ülők részére is. A gyermeket megbüntetjük rossz bizonyítványáért, pedig hányszor nem őt, de szüleit illetné meg teljes joggal ez a rossz bizonyítvány amit a gyermek kapott. GILLICH FÜLÖP. T
