Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-12-18 / 37. szám
4. EVANGÉLIKUS ÉLET 1938. december 18. ASSZONYOK ROVATA, j ^i-g-ag3i^55@5S@:[3^:^:^=sgíES5S©!tö Jegyzőkönyv.* Felvétetett a bácsfalusi evang. Nőegyesület, 1938 évi november 8-án a lelkészi irodában tartott gyűlésről. Gillich Fülöpné elnök üdvözli a megjelent tagokat és ölömmel állapítja meg, nem volt hiábavaló a fáradsága, íiogy személyesen járt el a meghívóval, meri a választmányi tagok olyan szép számmal jöttek el, mint eddig még soha. Kéri megnyitó beszédében a megjelent választmányi tagokat, hogy ezután is jöjjenek jel a gyűlésre, támogassák munkájukkal a Nőegyletet, mert csak úgy lehet eredményt elérni, ha összetartva valamennyien dolgozunk a közös célért. Mindenkinek meg kell éreznie, hogy együvé tartozunk és szent kötelességünk, egymásért, gyermekeinkért és fajunkért való munkálkodásunk. Az eddidi összejöveteleket nézete szerint helyes lenne vallásos alapon átformálni és munkakörét kibővíteni. Ezt úgy gondolja, hogy az összejövetelt egyházi ének nyissa meg, azután felolvasás és szavalat következzék. Majd rendszeresen megbeszélést tartanánk időszerű kérdésekről, édesanyai feladatainkról, gyermekeink magyar nyelvű és szellemű tanításának módozatairól, stb. Közben a tagok kézimunkáznak, a háziasszonyok teát szolgálnak fel, majd az összejövetelt egy egyháziének eléneklése zárja be. Reméli, hogy ilyen alapon több tartalmat lehet biztosítani az összejövetelnek. Isten áldását kéri a Nőegylet munkájára és agyülést megnyitja. A gyűlés nagy tetszéssel fogadta az Elnök megnyitó beszédét. A jegyzőkönyv felolvasása után az Elnök szomorúan állapiíja meg, hogy a Nőegylet a múlt évben nem fejthetett ki nagyobb tevékenységet, mert az új kormány szigorúan betiltott mindenféle összejövetelt. így a febr. ' 'ki gyűlésen tervbe vett nagyobb szabású összejövetelt l i : ngedélyezték. A Virágvasárnap délután megtartott gyermek előadásra azonban sikerült engedélyt szerezni. A jelenlevő v. tagok elhatározták, hogy ez évben is megrendezik az iskolás gyermekek részére a karácsonyfa ünnepélyt és segélyben részesítik a szegény sorsú felnőtteket és iskolásokat. Ez évben nem járnak a tagok ivekkel gyűjteni a faluban, hanem nov. 20.-án szeretet vendégséget rendez, melynek jövedelmét e célra fordítja. Az Elnök előterjesztésére megbeszélés tárgyát képezi, hogy meglehetne nálunk is honosítani a kézimunkadélutánokat, amit a tagok maguk közt rendeznének. A háziasz- szony vendégeit kávéval vagy teával és kiflivel kínálja meg — más nagyobb felválás tilos — ezért a vendégek 10 leit fizetnek, amit a háziasszony a Nőegylet pénztárába szolgáltat be, hogy ilyen módon is gyarapitsuk bevételünket. Egyes helyeken már rendszeresítették ezeket a kézimunkadélutánokat és igen szép eredményt mutatnak fel. Az indítványt örömmel fogadták el. Bácsfalu, 1938. november 8-án. Gülich Fülöpné Bálint Mihályné elnök. jegyző. * Közöljük a bácsfalusi Nőegylet választmányi közgyűlésének jegyzőkönyvét, amelyben helyes kezdeményezést látunk arra, hogy miként lehetne jelenlegi helyzetünkben is biztosítani nőagyleteink munkalehetőségét. Az itt javasolt forma előttünk fekvő minta alapján történik — különösen a brassói Nőegyletnői figyeltük meg ennek a munkának eredményességét. Eddig azonban azt hittük, hogy csak városi gyülekezetekben valósítható meg s semmiképen nem plántálható át a falvakra. Igen helyes lenne, ha lapunk hasábjain keresztül többen hozzászólnának ehhez a kérdéshez, különösen oly irányban, hogy mivel foglalkozzunk ezeken a szomszédsági alapon rendezeti, tehát szükebbkörü összejöveteleken s hogy építsük ki azok állandó programmját. S’gitőan, termékenyi’ően hatná nak általa egymás munkájára. így aztán lassan kiépülhetne a közös munkaprogram is! Egy király, aki másnak készíti a trónt Hogy a magyaroknak is egyáltalán van és lehet karácsonyuk s hogy a magyar nép is részesülhet a Krisztus-hozta mennyei ajándékokban, azt a mi népünk, Isten kegyelme, Krisztus áldozatos szeretete után, első és legnagyobb királyának, István királynak köszönheti. Mert István király volt a magyar vezérek között az első, aki hitének szemeivel igazán meglátta és lelke mélyéig at- érezte, hogy milyen felmérhetetlen drága ajándékot hozott a földre — úgy az egyes lelkek, mint a népek milliói szamára — az isteni Gyermek, ki ott a betlehemi istállóban szállott le a mennyből a földre. Ő volt az első a magyar vezetők közül, aki meglátta, hogy az ő népe számára is egyedül Krisztus „az út, az igazság és élet.“ István volt az első Krisztus-hivő magyar fejedelem. Az édesapja, a véres- és kemény kezű Géza fejedelem, pogány volt, habár élete vége felé megkereszteltette magát és habár már azelőtt is engedte és támogatta a keresztyénség terjedését a magyar nép között. Mert ő csupán politikából engedte meg országában a Krisztus Igéjének hirdetését és Krisztus országának a terjesztését, hogy ezáltal is biztosítsa a békét és jóviszonyt a szomszédos keresztyén népekkel, akik egységbe tömörülve mindegyre nagyobb és nagyobb veszélyt jelentettek a magyarság számára. István nemcsak ezért, nem politikából engedte meg a keresztyénség terjesztését a nép között, hanem elsősorban és főképpen azért, mert hittel-hitte, hogy az ő népének is egyedüli Megtartója, Szabaditója, Idvezitője a Krisztus. Meg volt győződve, hogy a magyar nép számára is az élet útja a Krisztus követése. Nemcsak a mennyei hont nem nyerheti meg a magyar nép Krisztus nélkül — világosodott meg István király előtt az igazság, — hanem Krisztus követése nélkül azt a földi hazát is elfogja veszíteni, amiért már annyit vérzett s amit Attila után örökségének tekintett. Éppen ezért nemcsak megengedte országában a Krisztus tanításának hirdetését, hanem mindent elkövetett, hogy az ő népe is megtalálja és megnyerje a Krisztust s hogy az isteni Kisded az ő népe körében és szivében is otthont találjon, szállást vegyen. A legfőbb munkája az volt, hogy az ő pogány, kemény szivü népének szivéből — minden módon és minden eszközzel (ha kellett és másként nem lehetett: hát fájdalmas, súlyos büntetésekkel és megtorlásokkal) — jászolt faragjon az isteni Gyermek számára. Egyszerű, szegényes, kemény jászolt ugyan, de olyant, amelyik, mint a betlehemi jászol — helyet adjon Neki és befogadja Őt — az igazi Királyt. Hogy igy az ő szegény, rokontalan nép is hordozója legyen a legnagyobb gazdagságnak — a mennynek s Krisztus követése által örökségül bírja a földet és megnyerje a mennyei örökséget. Mindent megtett népének kérésztyénhitre téréséért. Ö maga valóságos apostola lett népének, aki kereszttel a kezében bejárta országát s téntgette népét. Buzgó munkájáért jutalmul koronát kapott az akkori egyház fejétől, a pápától. A legenda szerint abban az időben a lengyel fejedelem kért koronát a pápától. A pápa azonban álmában arra intetett, hogy az elkészíttetett koronát egy fiatal ország buzgó vezérének, a magyarok fejedelmének adja, ki Krisztus királyságáért küzd az ö népe között s ki éppen most a magyar nép keresztyén hitre térésének öröm üzenetével küldi hozzá követeit. A pápa ezért a koronát Istvánnak ajándékozta. De buzgó munkálkodásáért a földi koronán kívül bizonyára István fejére tétetett az örökélet hervadatlan koronája is, (melyet Isten kegyelme tartogat minden őt szerető lélek számára)... amikor kilencszáz esztendővel ezelőtt e földi hont elhagyva hazatért abba az országba, amelynek terjesztéséért dolgozott egész életében e földön — hol trónt készített számára a király, akinek a számára ő is trónt készített e földön —egy nép szivében. B.Gy. D—------- ------ , 1 . 1 ; ==—-—-Q fax >a,/ncß®i\%i/\A/i> falét 'WUXC^'ljiXZ' Óíif’.U-iia vio i, tvítiCtdcÚ'VVli íilúii fittl'V fu.'p Szeikesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. BRA§OV. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető : Minden lelkészi hivatalunk utján. Külföldi előfizetések címe. Rolik Lojos, Eger, Szent Jánoa uooa 12. A lap elfogadása előfizetést jelent l
