Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-12-18 / 37. szám
V Autorlzat, de Mintatérül de interne sub. No. 14.BBO Afttil iPSfc I*. ÉVFOLYAM Egyes szám ára[2 lej. 1938 december 18 37. szám. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Oillich Fülöp. főszerkesztő. Szerkesztőbizottság: Jár ősi Andor teológiai m. tanár. elnök Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Baciu, jud. Brafov. Kiss Béla. Kiss Béláné. R. Gyerleó Anna. Raduch György. Külföldön 3 Pengő Karácsonyi fegyverszünet. Valahol a harctéren történt Az ellenséges lövészárkok közé egy tipegő kisgyermek vetődött. Az arcán és szivében békességet hozott, nem is sejtve, hogy mennyire veszedelmes most ott járni, ahol azelőtt szülei dolgoztak és ö boldogan játszadozhatott. Virágokat keresett s bizonyára csodálkozott és szomorkodott is rajta, hogy nincs virág. Letaposták a rohanó csapatok, akiknek egészen más volt a dolguk sem hogy észrevehették volna a virágokat. A katonák észrevették a gyermeket s egyszerre mindkét oldalon megszűnt a fegyverek vészes ropogása. A katonák szive pillanat alatt megtelt szeretettel. Otthoni gyermekeikre gondoltak s hálát éreztek a kisgyermek iránt, aki nekik ezt a boldog emlékezést és ezt a nem remélt fegyverszünetet hozta Karácsonykor egy kis gyermek jön az élet harcmezejére, az egymással küzdő, viaskodó emberek közé. Az arcán és a szivében békességet hoz. Valami rendkívüli, csodás, mennyei békességet. Nem véletlenül jön, idetévedve, hanem tudatosan. Virágokat, szeretetet, jóságot keres és szomorúan látja, hogy itt lábbal tiporják a szeretetet, mert az emberek egészen mással, egymás megrontásával, pusztításával vannak elfoglalva, s nem tudják észrevenni a virágokat, a szeretet és a jóságot. De amikor ránk köszönt a karácsony estéje, mintha a kis gyermek megjelenése mindenkit varázslatba ejtene: békesség száll reánk. A harc megszűnik. Még a legkeményebb szív is leteszi á harag és gyűlölet fegyvereit s még ellensége felé is, máskor nem tapasztalt megértéssel tekint. A szivek megtelnek szeretett» 1 és hálával a gyermek iránt, aki nekik ezt a karácsonyi — fegyverszünetet, ezt a karácsonyi békességet hozta. Óh, milyen szomorú, hogy nekünk embereknek csak ennyi a karácsony, hogy csak ennyit jelent a Jézus megjelenése: egy párnapos fegyver- szünetet. Mennyire nem értjük mi még meg azt a betlehemi kis Gyermeket. Milyen más az, amit Ö hozott, amit Ö adni akar. Nem múló hangulatot, hanem igaz szeretetet, amely nem fogy el soha. Megváltást, amely a bűnnek kárhozatos fegyverét kiveri kezünkből és sebeinket begyógyítja. Karácsonyt, amely nem pár napig tart, hanem magába foglalja, bearanyozza egész életünket. Azért, hogy ilyen karácsonya legyen a világnak, add át magadat bünbánatban, megalázva a karácsonyi Gyermeknek, a világ Megváltójának! Mátyás Bála. Megnyitó beszéd. Egyházkerületünk közgyűlését Purgly László egyházkerületi felügyelő az alábbi beszéddel nyitotta meg. Amikor ismét összegyűltünk, hogy Isten segítségével legjobb tudásunk és meggyőződésünk szerint intézzük, egyházkerületünk fontos közigazgatási ügyeit, első sorban azon kérelemmel fordulok ülésünk mélyen tisztelt kiküldötteihez, hogy miként a múltban, most is élénk érdeklődéssel kisérve tárgyalásainkat, a megszokott, higgadt modorban és különösen tartózkodva minden személyes élű ellentétek felidézésétől, igyekezzünk közegyházunk érdekeit híven szolgálni és hathatósan előbbre vinni. Igen sok és fontos ügy van napirendünkön kitűzve, amelyek valóban megérder J, - hogy vélük a legalaposabban és legbehatóbban foglalkozzunk. Ha visszatekintünk az utolsó kerületi ülés óta eltelt két hosszú esztendőre és kutatjuk, vájjon reményeinkből, óhajainkból és követeléseinkből mennyi és miképen valósult meg, úgy ismét azzal a lehangoló tudattal kell a számadást lezárnunk, hogy az eredmény elenyészően csekély. Törvényes elismertetésünk valamint többi közismert jogos sérelmeink kérdésével, — dacára a sok felirat és kérelmezésnek, a legutóbbi időkig ott tartottunk, ahol éveknek előtte, eltűntek és elsikkadtak azok a sűrűn változó kormányok politikai útvesztőjében. Józan megfontolással, tartózkodnunk kellett személyes audienciák és kérés előterjesztéseknek még a gondolatától is. Hiszen életbe vagóan fontos sérelmeink ügyében kedvezőtlen döntés provokálása valóban könnyelműség számba ment volna és jogosan elitélő kritika tárgyát képezhetné, viszont a későbbi kedvező döntés esélyeit lényegesen megnehezítette volna. Ezért húzódoztam az illetékes fórumok előtt való megjelenésétől és vártam kedvezőbb viszonyok és légkör bekövetkezésére. Őfelsége II Carol király bölcsesége, tapintata és erélye a folyó év tavaszán a legkritikusabb helyzet és politikai viszonyok közepette, meghozta ezt a döntő fordulatot. Őfelsége a kinevezett kormány élére a görögkeleti egyház főpásztorát hívta meg, mig a kultuszminiszteri tárca élére hasonlóképen magas egyházi méltóság került, viszont a kisebbségi minisztérium vezetését komoly, megértő, jószándéku szakember vette át. Ezt a kedvező politikai atmoszférát, ezt az egyházi szempontból is nagy előnyt jelentő személyi változásokat kihasználandó, siettünk a temesvári kormányzó ur Ő exellenciá- jának jóindulatú közbenjárása után a gyorsan kitűzött audenciákon pontosan megjelenni. Örömmel állapítottuk meg, hogy mindhárom magas fórumnál a legelőzékenyebb fogadtatásban részesültünk, s élő szóval előadott, valamint írásban is összefoglalt és átnyújtott memorandumunk megértéssel lett átvéve és mindhárom magas forum ügyünk jóindulatú kezeléséről biztosított, ügy látszik ez alkalommal nem állunk üres ígéretekkel szemben, hogy kérésünk valóban jóindulatú meghalgatásban részesültek ennek élő bizonyítéka az a kultuszminiszteri leirat, melyet a püspök ur Öméltósága lesz majd szives évi jelentésében ismertetni. Szükségesnek tartottam egyházunk e régen vajúdó és életbevágóan fontos kérdéseinek helyzet képét részletesebben ismertetni. Hiszem, hogy mindannyiunk hő fohásza kíséretében mondom: Adja az Ur Isten, hogy jogos egyházi reményeink mielőbb megvalósuljanak! De bármit hozzon reánk a sors, csüggednünk nem szabad, nem adhatjuk fel a küzdelmet azokért a jogokért, amelyek Isten és ember előtt bennünket megilletnek. A siker kilátásai ma különben is biztatóbbak, mint eleddig bármikor.
