Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-07-03 / 25. szám
EVA NIG ÉLPKUS ÉLET • 1938. julius 3. Gazda-rovat. Cselekedjünk! E lap hasábjain több ízben hangzott el vészkiáltás a a Bucure§ti-be szakadt fiaink elvesztése miatt. Csak nem régen emlegették, hogy majálisunkon a vendégek kedvéért csángó testvéreink románul beszéltek. A veszélyt mi magunk is látjuk, közelebbről talán mindenkinél. Véleményünk azonban az, hogy erről nem beszélni kell, hanem cselekedni a baj megszüntetése érdekében. Ne szánakodjunk tehát, hanem cselekedjünk. Először is a baj forrását kell látnunk. Hétfalu határa szűk, a barázdákból keskeny csikók jutnak egy emberre. A helyzeten már a háború előtt is úgy segített Hétfalu népe, hogy emberfeleslegét a Regátba, de különösen Bukare§ti-be árasztotta Az otthonról elvándorlók mindig a fiatalabb generációhoz tartozók voltak. Olyanok, akikben sem faji öntudat, sem hitbeli meggyőződés kialakulva nem volt. Idegen környezetbe kerültek, idegen beszédet hallottak, idegen szokásokat láttak nap-nap után. Csoda-e, ha az ilyen környezetben élő ifjú vagy leány 5—10 évi ittléte alatt fogékony leikével magába szívta a látottakat s lassan átformálódott ? Csoda-e ha könnyebben fejezi ki magát a hosszú évek alatt használt — mint saját anyanyelvén ? Mindezt nem mentségként hozom fel, mert a tényem az nem változtat. De szükségesnek tartom, hogy a dolgoknak ne felületes szemlélői legyünk, hanem lássunk a mélyére, az indító rugókig; lássuk a magyarázatát a szomorú helyzetnek. Cselekedjünk tehát! Első és legfontosabb dolog, hogy a fiatal generációt, amelyet leginkább fenyeget a veszély minden oldalról, kössük a faluhoz, mig kialakul benne az öntudatos ember. Mivel lehetne odakötni, mikor a nagyváros könnyű életmódot s jó kereseti lehetőséget kínál — mondja akárki — s mikor falun semmi kereseti lehetőség nincsen. Igaz, egy cselédlány 6 — 800 lejt és kosztot kap havonta. Ennek ellenében azonban reggel 6-tól este Tr—12-ig sőt tovább is dolgoznia kéil. Kérdem — ha valaki ugyanennyi időt otthon szülei házánál valamely háziipar üzésével töltene, nem mutathatna-e fel ugyanannyi jövedelmet ? És mindezt szülői felügyelet mellett, minden kisértés nélkül végezhetné. Milyen háziipart űzzenek tehát ifjaink s termékeiket hogyan értékesítsék ? Ezzel a két nagyon komoly kérdéssel találjuk szembe ismét magunkat. A háziiparnak minden ága hasznot hoz, ha azzal az egyén komolyan foglalkozik és szakszerűen űzi. Ehhez azonban szaktanítók kellenek. Itt nyílik tér a cselekvésre. Minden falu nőegylete, gazdaköre, ifjúsági s más egyesülete a téli hónapok alatt egy-egy szaktanítót fogadhatna, akik szövésre, kötélverésre, kosárfonásra, díszműáruk készítésére oktatnák az ifjúságot. Ha már szakképzett emberek vannak, s versenyképes árut készítenek, szövetkezetté tömörülve a termékek eladása és elhelyezése is mególdódnék. Az ipari pályára lépő ifjainkat se engedjük a nagyváros forgatagába. Otthon, ismerős mesterekhez szegődjük fel őket, akik nemcsak arra vigyáznak fel, hogy az inas a mesterséget megtanulja, de felügyelnek annak egész életére, magaviseletére, becsületességére. Mint felszabadult segédek jöjjenek, ha még is csábítja a nagy váro6, kereseti és tanulási lehetőségeivel. Az önálló mester öntudatos, helyét megállni igyekszik munkájában, a társadalomban, mig az alárendelt munkás, inas, cseléd sokszor fajisága, hite leta- gadásával igyekszik sorsát türhetőbbé tenni. Vagy legalább is ezzel a tévhittel áltatja magát. A gazdaságnál megmaradó ifjaink számára is igyekezzünk tanfolyamok tartása utján újabb és újabb jövedelmi források felé utat nyitni. Konyha és virágkertészet, méhesek, gyümölcsösök beállításával jobban jövedelmezővé tenni a kevés és sovány földet. Azokat pedig, akik semmi módon nem jutnak otthon élet- lehetőséghez, ne engedjük magukban szerencsét próbálni. Aki a nagyváros felé veszi útját, jöjjön az otthoni lelkészi hivataltól az itteni lelkészi hivatalhoz — az egyház pedig talál módot az ilyenek elhelyezésére s állandó felügyeletére. Ne legyen egy fiaink közül, aki úgy jön ide, hogy senki sem tudja hol és mi van vele. Az ilyenek vesznek el leghamarabb. A hitélet ápolása, az önművelésre buzdítás, az otthonról elszakadtaknak az egyházi életbe való újabb és folytonos bekapcsolása egy mindennapos problémája legyen a Hirdetéseinket feltétlenül vegye figyelembe bevásárlásainál! Hivatkozzon az Evangélikus Élet hirdetéseire! Hirdetési dijaink: négyzet cm2 4 lej, többszöri hirdetésnél 3 lej, félévi és egész évi hirdetésnél 2 lej. — Apróhirdetések dija: első szó 4 lej, minden további szó 2 lej. HESSHAIMER J. L. & A. Fűszer-, Gyarmat-, és Festékáru nagykereskedés za- PamutfonaFak-, Veteménymagvak-, Kávénagypörkölde B R A OH »* íj »Ide U BRASSÓI NÉPBANK RT. folyósít kellő fedezetre rövid lejáratú kölcsönöket, elfogad előnyösen takarékbetéteket. HksIs 9. Fiai utódai R.I. Parketta és Faá Telefon 187. BraSOV, Str. Dárstei 35. Telefon 187. IPSÉN M TELEFON 491 m TEMPLOMOKKaiTÜRHAZAK MŰVÉSZI FESTÉSÉT VÁLLALOM JÉZUS, LUTHER STB. OLAJFESTMÉNYEK MEGRENDELHETŐK Könyvet, ^ írószert, papirt, c* iskolai könyveket ELEKES -nél vásároljon I B r a o v, Str. Voevodul Mihai 25 . '"p ' , • -—^ Siet vnac^ijan e-üai/KjeíiH-uív &elmií>i>ziói, táztadaími ít> fi'ull'tizálib fietifa-p Szeikesztőség és kiadóhivatal; BACIU JUD. B R A $ O V. Megrendelhető, előfizetés eszközölhető : Minden lelkészi hivatalunk utján. Külföldi előfizetések cime. Rollk Lajos, Eger, Szent János ucca 12. - A lap elfogadása előfizetést Jelenti belmissziónak. Tenni és cselekedni minden téren. Otthon a falvakban és itt a nagy városban. Az elveszettekért nem egy egyház, nem egyesek, mindnyájan, egyetemesen felelősek vagyunk. Hivatalos.és nem hivatalos szolgái az egyháznak, mindazok, kiket Isten a nép közé rendelt azért, hogy a néppel együtt érezzünk, s az ő terheit könnyíteni, számára helyes utat mutatni, érette munkálkodni soha meg ne szűnjünk. Sípos András egyházsegédkezfl, Censurat Tipográfia * ANTAL“ BragOV, Calaa Vic toriéi 36. Inscris la Tribunalul Bragov subN. 1038/1898
