Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-05-22 / 21. szám
>\ FOLYAM 1938. május 22. 21. szám. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baciu, Jud. Bra$ov. Gillich Fülöp. főszerkesztő. Szer Ices zt öbizottság: Nikodemusz Károly elnök Kiss Béla. Baduch György. Mátyás Béla. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő. Emberé a munka, Istené az áldás. I. Kor, 8, 9 : »Isten szántó földjei vagytok.* Olv. Márk 4, 1—20. Magvetés idején, amikor elhintitek a gabona szemeket s reménységgel, alázatos kéréssel van tele a szivetek, amikor titokban és csendben elrebegtek egy-egy forró imát, gondoljatok arra, hogy milyen szomorú lehet annak a magvetőnek a lelke, aki sohasem arathat, aki nem éri meg, hogy munkája nyomán áldás fakad. Gondoljatok arra, hogy a ti magvetéstek csak példázata az igazi magvetésnek s hogy az igazi Magvető, akiről az Igében szó van, nem a napsütéses tavaszi szántó felé indul; nem az anyalöid fölborított barázdái közé hinti megvan, fianem az élet ekéje által felszántott emberlelkek, emberszivek között lépked s azzal a hittel hinti az élet magvait, az Igét, hogy megfogannak, kinőnek, gyümölcsöt teremnek némelyek, bár tudja, hogy nagyon sok szív nem fogja befogadni sem, vagy nem engedi megnőni, gyümölcssé érlelődni az Ő magvetését. S gondoljatok arra, hogy a ti szivetek felé is közeledik — hogy belehintse az Élet magvait, hiszen — mondja az apostol — „Isten szántóföldje vagytok.“ Isten szántóföldje vagyunk. Szántóföld vagyunk és Istené! Ez azt jelenti, hogy mi nem azért vagyunk, hogy életünk parlag legyen, hogy közönyösen, tétlenül, önzőén, magunknak valóan éljük le életünket, töltsük el időnket— mint ahogy a föld sem arra való, hogy önmagának éljen, hanem hogy megművelve hasznos eszköze legyen az embernek—hanem, hogy teremjük az Istennek tetsző élet gyümölcseit. Az Isten szántóföldjei vagyunk tehát nem teremhetünk gazt, tövisét, bozótot — azaz csak Istennek tetsző, áldozatos és szolgálatteljes lehet az életünk. De miképpen a földet elő kell készíteni a mag befogadására és megtermésére, ugyanúgy elő kell készíteni a szivünket is arra, hogy képes legyen nem csak befogadni az Igét, hanem meg is teremni az Isten szerinti, igazi emberi életet. Tehát mindent de mindent ki kell irtanuk a szivünkből, ami meg akadályoz bennünket abban, hogy az Élet Magvait befogadjuk: hogy az Isten Igéjét hallgathassuk, befogadhassuk és megtarthassuk. Elő kell készíteni a szivünket az Ige befogadására, ki kell tépni belőle mindent ami megakadályoz abban, hogy az Ige hallgatására időt szakítsunk; mindent (önzést) ami nem engedi, hogy az Ige szivünkben megfoganjon és mindent (törekvést), ami meggátol Isten parancsának cselekvésében. Bár az emberé csak a munka, Istené az áldás — a lélekvilágában is (sőtl), de amit mi meg tehetünk, amit nekünk kell meg tennünk azt nem mulaszthatjuk el, mert annyi bizonyos, hogy nem várhat és nem is remélhet termést, áldást, aki a földjét, a szivét meg nem munkálja! Baduch György. Sem hideg, sem hév. Az Isten igéje kemény ítéletként suhogtatja ezt a megállapítást a Laodiceabeli gyülekezet felett. Sem hideg, sem hév! — súlyos ítélet ez Isten szemében. ítélet, amelyből az olvasható ki, hogy Isten a legnehezebb, legkilátástalanabb állapotnak a lagymatagságot tekinti. Mozdulatlanságnak, önmegelégedettségnek kétségbeejtő állapotja ez. Nincs haladás, sem jobbra, sem balra. Csupa halott mozdulatlanság. A lelket semmi sem tudja hullámzásba hozni, nem tudja cselekvésre indítani. Halál némasága, tétlensége uralkodik felette. Rettentő állapot. Mindenki érzi, mindenki látja csak ö maga nem. meg van elégedve önmagával. Semmi kívánsága nincsen. — A mélységbe zuhanó embert, ha megragadja Isten kegyelme ép olyan gyorsasággal fordulhat vissza is s haladhat felfelé. A lágymeleg ember nem akar tudni arról, mi kipróbált nyugalmi helyzetéből kimozdítja. Isten kegyelméről sem ! Olvasom elhatározásainkat, amelyek évek során vétettek jegyzőkönyvre. Számba veszem a gondolatokat és terveket, miket e lap hasábjain vetettünk fel és propagáltunk. Egyházi életünkbe uj vérkeringést hozni lett volna hivatásuk. S ahogy számba veszem őket s keresem az elért eredményeket, szomorúan állapítom meg s mondom ki az ítéletet: soha még nem sikerült egyetlen irányban is meg- mozditani egész egyházi közvéleményünket. A legszebb eszmék, a legegészségesebb tervek, a legégetőbb kérdések is mindig csak nehány ember szívügye maradt, csak kevés embernek égette lelkét. Hosszabb-rö- videbb idő után aztán letörtek azok is, mert nem tudták megmozgatni egyházi életünk lágymeleg hullámtalanságát. Olvasom más egyházak lapjait. Életük lehel belőlük felém s felismerem, hogy mennyire érzik hivatásukat, a jelen követelményeit. Látom, hogy egyházuk égető kérdései, ha nem is az egész, de széles rétegében tudják megmozgatni híveiket s munkára és áldozatvállalásra serkenteni. Kérdések tömege, amelyek nálunk pusztába kiáltott szóként hangzanak el — visszhang nélkül, ott vitákat, kísérleteket, keresést indítanak meg s ebben részt vesz az egész egyházi közösség. Mikor tudott nálunk valamely kérdés nagyobb hullámverést idézni fel? Lagymatagságunk, önelégültségünk némasága, mozdulatlansága halálfátyolt borit előbb-utóbb mindenre s eltemeti a legragyogóbb kezdeményezéseket is. „Csak beszélünk, csak tervezünk s soha nem jutunk túl ezen a tettekhez és cselekedetekhez s észre sem vesszük, hogy már is elvesztettünk egy generációt“ — állapította meg valaki, amikor egyházunk munkájáról és teendőiről beszélgettünk, Ha Isten Ítéletet akarna küldeni nekünk, úgy gondolom János apostolnak mennyei Jelenésekről való könyve 3. fejezeténél tárná fel előttünk bibliánkat, ott ahol a Laodiceabelieknek mondotta el Ítéletét: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév: vajha hideg volnál, vagy hév.11 Bár mindnyájan éreznénk ennek az ítéletnek bélyegét szivünkön, hogy megszűnne a mi halálthozó lagymatagságunk s meleg szellőként hevítene életre Isten Szentlelkének életre hivó tüze. Gillich FUlöp.
