Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-05-08 / 19. szám
1938. május 8. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 tr óó^ori/ijo-íl 'tO'vata. 7) J Mit akar Isten tőlem? halljuk sokszor a kérdést asszonyok között! Tőlem — személyesen tőlem — aki reggeltől estig végzem a magam háztartási dolgait, aki csak egy egyszerű, szürke, mindennapi asszony vagyok, amilyen száz és ezerszámra található a világnak bármely pontján ? Hogy a nagyoktól, erősektől, tehetségesektől, akiknek van beleszólásuk a világ dolgaiba, emberek életét irányítják, kíván, akar valamit az Isten, elhiszem, sőt természetesnek tartom. De tőlem ? Mit tehetek én ? Templomba eljárok, sőt néha a nőszövetségbe is! Van eset rá, hogy imádkozom is! Többet nem tehetek Azaz nem tudok tenni! Bizony, Asszonytestvéreim, falrengető nagy dolgokat mi nem tudunk tenni. Esetleg nem is kívánja az Isten, hogy például Te Testvérem, aki ezt a lapot most a kezedben tartod, Kínába, vagy a feketék közé menj missziónáriusnak! Még talán azt se, hogy a gyülekezetben fennhangon hirdesd az Igét! De egyet mindenesetre akar: hogy amit húsz, harminc vagy ötven esztendővel ezelőtt, a Te világba küldetésed idején reád bízott, annak érvényt szerezz, azt képviseld itt a Te szürke életedben, kicsiny körödben, családban, szomszédaid között, faludban, egyházadban! Igen, képviseljem, amit reám bízott, mondod, dehát honnan tudjam, mit bizott reám?! Ne mosolyogd meg a választ Testvérem, amiért sokszor hallott és elkoptatott. Bizony naponta hallod és mégsem teszed meg! Vedd elő a Bibliádat, keresd amig megtalálod ! Istentől kérj választ! Ő válaszolni fog, hiszen Ő maga biztat Máté 7, 7. szavaival: „Kérjetek és adatik, keressetek és találtok..." Imádkozzunk Asszonytestvéreim azért, hogy mind többen tudjuk megtalálni a mi életünk célját a Krisztusban, hogy mind többen halljuk meg Isten szavát, amint személy szerint megszólít és hiv_ magához és amint számonkéri egyen-e gyen a reánkbizottakat! Kiss Béláné Elszakadt a ruhám, Koldus, rongyos vagyok, Játszik vélem a tél, csakhogy meg nem fagyok! Táplálékom: szemem könnye. Haj, de az Í3 elfogyott és Én ismét éhezem. — Mikor szólitsz már magadhoz Én édes jó Istenem: Még kiadja Börtön dalait. 1862 tavaszán a halál megváltja örökre a súlyos szenvedéstől. Ekkor írja költőtársa, Molnár Antal: Végre a halálban leltél Csöndes nyugodalmat. Panasszal telt szegény szived Mindörökre hallgat. De a szörnyű hallgatásban Vóghetetlen vád van Ifjú költő ínség, nyomor Üldözött hazádban! Egyszer kértél egy kis földet íme meg is kaptad. Panasszal telt szegény szived Mindörökre hallgat. Da a szörnyű hallgatásban Véghetetlen gyász van Ifjú költő! Nem egyedül Szenvedtél hazádban. Maradt utána 240 vers 3 kötetben. Út emlékeit vándorleveleiben közli. Szerelmi rózsák cim alatt 8 versét adta ki. Néprajzi ismertetései a csángókról a Vasárnapi Újság ban jelentek meg. Fordított nagyon sok francia cikket, szerb dalt, 30 elbeszélő verse különböző folyóiratban található fel. Érdemes volna összegyűjteni és uj kiadásban megörökiteni. Llnglelkű költő volt. Édesapám személyesen is ismerte. Kortársak voltak. Tüzes magyar lelke keserű réggel volt tele. Lobogó láng hivítette. E miatt gyakran keresett enyhülést a borban, ami egészségének ártott. Az ő hazaszeretete, lelkesedése izzásba hozta a dermedt magyar életet. Hitat, reményt fakasztott a nép lelkében. Ez pedig nagy szó volt akkor, 1849 után, — amikor mindenki hallgatott, mert félt a titkos poroszlók hadától. Érdemeit elvitatni nem lehet. Egy szenvedő nemzőt minden fájdalmát viselte. Ezt érezzük soraiból. Ezért nem tudott nyugodtan maradni. Költőtársai szerették, megbecsülték. Reménysége volt korának. Barátai megsiratták. Csángó testvérei szivükbe zárták és el nem felejtették. Sírja fölé a Brassó-megyei magyar tanítóság fekete márványoszlopot emelt. Rajta e felírás: Nemzete s neve rab vala, De szabad lelke s dala. Szülőházán Zajzonban márvány tábla hirdeti az utókor háláját. A 10 csángó-magyar falu népe vezetői lelkesedéssel határozták el, hogy szoborban örökítik meg emlékét. Csángószobrászművész Istók János vállalta a szobor díjtalan elkészítését és felállilását. A háború megakadályozta. Reméljük minél hamarabb sor kerül rá, hogy hirdesse a csángó nép szeretetét és nagy fiának dicsőségét. Kelemen Kálmán tanító. Mi foglalkoztatja szász testvéreinket ? A szász országos egyház fontos esemény előtt áll. A nyár folyamán fog összeülni legfőbb egyházi testületé, az egyetemes közgyűlés, mely hivatva van az egyházi élet legfontosabb kérdései felett dönteni. Megválasztja 6 évi időtartamra az országos konsistoriumot, valamint az egyház összes vezető és felelős tényezőit s ezzel egy időre megszabja az egyház számára a fejlődés és a munka irányát. A jelenlegi vajúdó időkben mii den oldalról nagy jelentőséget tulajdonítanak az összeülő egyetemes gyűlésnek és annak minden bizonnyal döntő szerepe is lesz a szász országos egyház jövendő életének a kialakításában. Mindenki előtt ismeretes, hogy az utolsó években az uj idők politikai eszméi a szász egyházban is erős hullámverést idéztek elő és a vezetők számára nem egy kritikus pillanatot teremtettek. A közmondássá vált szász összetartás megtört az egyházban is s a híveket két, egymással ellenségesen álló táborra osztotta. Dr, Glondys püspök erélyes és bölcs intézkedései a nagyobb veszélyt az egyház felől elhárították, de az ellentétek máig sem simultak el egészen. Ezért a most tartandó egyetemes gyűlés egyúttal a szemben álló vélemények erőpróbája is lesz. Mi egy pillanatig sem kételkedünk, hogy ebből az összecsapásból a régi egyházi, nemes tradíciókért küzdő, józan felfogás fog győztesként kikerülni. Ezt sejteti meg velünk az a lelkes és minden szavában megkapó hitvallás is, melyet a hivatalos és elismert vezetők mögött tömörülő hatalmas csoport tett a napokban a nagy nyilvánosság előtt, ahol többek között ezeket olvashatjuk : „Mi nemzeti szocialisták mélységes meggyőződéssel ragaszkodunk a mi evangélikus egyházunkhoz. Ragaszkodunk hozzá, mert földi megkötöttségünkből kiemel és mutatja nekünk az utat teremtő Istenünk felé, akitől származik minden élet. Ragaszkodunk hozzá, mint a mi német iskoláink és német kultúránk fenntartójához. Mi tudjuk, hogy a mi népünknek az élete a mi evaiTgélikttsmép’-— egyházunk nélkül elképzelhetetlen. Azért kötelességünknek érezzük, hogy minden erőnkből elősegítsük azon életkérdések megoldását, melyek az egyetemes gyűlés előtt állanak.“ Nem érdektelen megtekinteni, hogy milyen kérdések megoldását várja a szász közvélemény a most összeülő egyetemes gyűléstől. Csak egy párat említünk belőlük: „A lelkészi és tanítói fizetések előteremtésének újból való szabályozása oly módon, hogy az egyházközségek ne legyenek kötelesek teljesen maguk gondoskodni magukról, hanem hogy egy bizonyos fokú centralizációval a teher elosztás elve érvényre jusson és a közösség gondolatát erőteljesen kidomborilsa. Intézkedés az egyházi járulékok igazságosabb módon való kivetésére, hogy a maga valódi teherbiróké- pessége szerint vegye ki minden egyháztag a maga részét a közterhek hordozásából. További kiépítése az országos egyházi gyámintézetnek oly módon, hogy az erősebb egyházak a gyengébbeket támogassák s azok terheinek egy részét magukra átvállalják. A lelkészek és tanítók oly módon való képzése, hogy azokban a nép mindenkor hivatott és megbízható vezetőket kapjon. Különösen pedig a jelenlegi lelkészi és tanítói kar odanemvaló és tehetetlen elemeinek a könyörtelen kiirtása, valamint annak az alapelvnek az érvényesítése, hogy magasabb egyházi tisztségre csak az lehessen választható, aki egy különösen veszélyeztetett ponton bebizonyította az arravaló képességét. Az egyházi alkalmazottak fizetésének olyképen való rendezése, hogy azok nyugodt és szociálisan igazságos megélhetése biztosítva legyen. A nyugdíj ellátás újbóli rendezése. A fegyelmi eljárás leegyszerűsítése és meggyorsítása. Besszará- biai és a bukovinai iskola kérdés rendezése uj evangélikus iskolák felállításával.“ Valóban mind életbevágó kérdés. Nálunk is nagyon időszerűek lennének, Talán jobban mint szász testvéreinknél, akiktől egyet mi is meg kell tanuljunk, hogy úgy viseljük egyházunk sorsát a szivünkön és úgy áldozzunk érte, mint azt ők teszik, mert ha nekik szükségük van az egyház összetartó erejére, nekünk még sokkal inkább. Munkájuk sikeréért Isten áldását kérjük. Argay György
