Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)

1938-05-01 / 18. szám

1 III. ÉVFOLYAM 1938. Májusul. 18. szám. HUSVÉT UTÁN. „És ő mondá nékik: Oh balgatagok és rest- szivűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! Luk. 24, 25.— Az Emmaus felé vivő utón két vándor halad. Fáradtnak, levertnek látszanak. Csalódás és keseiü- ség olvasható le arcukról. Az úton hozzájuk csat­lakozó idegen is ezt látja rajtuk s résztvevő szív­vel érdeklődik szomorúságuk oka felöl. A csaló­dás még jobban kiérzik szavukból. Beszámolnak a nagypéntek szomorú ésbnrén y crorr s csaiúűutiaágb- kat e szavakban juttatják kifejezésre: „Pedig mi azt reméltük, hogy ö az aki meg fogja váltani az Izráelt.“ Együtt haladtak Azzal, akiben reményked­tek, akitől oly sokat vártak, aki már győzött a sir és a halál felett s mert nem ismerték tel Öt, az Élet fejedelmét, reménytelenül lemondással szivük­ben mentek otthonukba folytatni a régi megszo­kott életet. A mi életünkben is gyakori a lemondások sorozata. Lelkesedéssel, hévvel fogunk munkánk­hoz. Bennünket is hevit a gondolat — nagyot te­szek, olyat amiből magamnak s másoknak haszna lesz, ami a boldoguláshoz közelébb viszi az emberi­séget. Lelkesít a gondolat, hogy a hü és buzgó munkához erőt és segítséget nyerünk minden ol­dalról; — s azután itt is, ott is találkozunk rossz­akarattal, emberi kicsinyességekkel, a földi élet ezernyi nehézségével. Csüggedéssel telik meg a szi­vünk, elveszítjük a munkához való kedvünket, erőnk-meglankad, búzgőságunk alább hagy s le­mondással a szivünkben állunk félre végezni a magunk mindennapi dolgát. Keserű lemondással zúgolódunk: „Pedig mi azt reméltük .........“ Nem lát juk mellettünk azt, aki mindenen győzedelmes­kedett, a feltámadott Jézus Krisztust. Hányán ál­lottak félre csalódottan az anyaszentegyház munká­sai közül, mert nem érezték meg, hogy Ö van mellettük, akivel diadalra jutnak. A csüggedök, a kétségeskedök emeljék fel tekintetüket az Élet feje­delmére — s hittel, bizodalommal végezzék azt, amire Isten kiválasztotta őket; azzal a biztos tudat­tal, hogy mellettük van a Örökélet fejedelme, a Krisztus.­SIPOS ANDRÁS egyházsegódkező VÁLASZÚTON. A ma élő emberének legfontosabb feladata megoldani mindazokat a súlyos és könnyen végzetessé válható problémákat, melyek a jövő nemzedé­kének hitét és fajszeretetét lesznek hivatva megalapozni és rendíthetetlenné tenni. De ugyanakkor szent kötelessége kiválasztani mindazokat_a módozato­kat, lehetőségeket és irányelveket is, amelyeken keresztül az igazi és meg- ujhódott jövendőt a békességnek, szeretetnek, együttérzésnek és áldozatkész­ségnek ideális fundamentumára lehessen rögzíteni. Ennek az ügynek szolgálatában a mai világ legtehetségesebb elméi esz­méik legszel bikeit akarták átültetni a népmilliók leikébe s már-már úgy lát­szott, hogy ;redményesen. Most mégis szomorúan kell tapasztalnunk, hogy valami hiba, valami tévedés csúszott be az annyira biztosra vett “világmeg­váltásba“. t amig az úi nemzedék faiához való ragaszkodását nagyin fei- tudták ébreszteni, aadig-sanjos az annyira sóvárgott békességnek, szeretet­nek és együttérzésnek még a leghalványabb árnyalatát is lerombolták a keresztnek sárbatiprásával. Amig a testet, a fajt felemelték, addig a lelket: sírba döntötték.— így nem lehet életerős nemzedéket nevelni! így nem lehet a békessé­get megteremteni! Mert a valóság még ma is az, ami évszázadokkal ezelőtt volt, hogy a világ halad a maga utján, a kor szelleme folyvást változik, de béke mégsincs sehol! Évezredek alkotása csaknem pillanatok allatt semmisül meg: nemzetek, népek hatalma, birodalma, életerősnek látszó ifjú nemzedéke bűnnel terheve máról-holnapra szégyenletesen tűnik el emlékezetünk halvány ködében s megdöbbenve ébredünk tudatára annak, hogy ime a sok szépnek elgondolt, „világmegváltásra“ szánt faji és gazdasági teóriák nem érnek semmit. Tudatára kell ébrednünk, hogy nem a faji sajátosságok és tradíciók folytonos hangoztatásával kell ujjáteremtenünk a világ jövendő nemzedékét, de különösen a mi ifjú generációnkat, hanem a lelkének a krisztusi eszmék magaslatára való emelése által. Csak igy lehet újjászületnünk, csak igy lehet igazi életet kezdenünk !­Az utolsó évtizedek erősen rácáfoltak eddigi felületes magatartásunkra. Lélek nélkül gondolkoztunk, lélek nélkül éreztünk s csak a magunk fájdal­mára reagáltunk, mert nem voltunk álhatatosak a hitben. Erősek voltunk szóban, de gyüngék érzelemben I S ime ma válaszúthoz értünk. Válaszúthoz, melynek jelszava: Csak hitében élhet a nemzet! Igen, csak hitében. Ez az egyedüli isteni adomány, mely még meghoz­hatja a sóvárogva várt békességet és boldog jövendőt. Az egész keresztyén világ mai válságos helyzetén csak az segíthet, csak egyedül Isten- a lelke­ken keresztül. Ereznünk kell az Idő parancsoló szavát. Meg kell már érte­nünk egyszer, hogy a mi számunkra is csak az “egyház“ az az egyedüli lehetőség, mely a lelkeken keresztül még meg tudja teremteni az annyira óhaj­tott egységet és fel tudja ébreszteni bennünk az együvétartozás és helyes faj­szeretet nemes érzelmeit. A mi elárvult és meggyötört evangélikus népünk ez ősi rögökön is ki­zárólag csak egyedül hite által követelhet létjogosultságot a többi fajok, nem­zetek és felekezetek között. Ez a hit pedig nem lehet más, mint az aláza­tosság, a tűrés és megpróbáltatások krisztusi keresztjének a hordozása, de amely a szenvedések áradatában is a közeledő békességnek sugarait vetíti szét. Hordozzuk hát testvéreim vállainkon a véres keresztet, a sárbatiprott glóriát; mert nem a test, a fizikai erő tesz halhatatlanná egy nemzetet, ha­nem a lélek nemessége, jósága és mélységes hite. Azt a békességet és sze- retetet, mely után a világ évezredek óta sóvárog és eped, nem a keresztet ledöntő fajteoriák hozzák meg nekünk, hanem csak egyedül az Ur Jézus, ki ezeket mondja: „Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom nék- tek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek se ne féljen I“... Kogler Károly tanító. Administratia Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gillich Fülöp. Szerkesztőbizottság: Nikodemusz 1ár oly Mátyás Béla. Baciu, jud. Bi*a$ov. főszerkesztő. Riss Béla. Raduch György. felelős kiadó. Évi előfizetési dij 50 Lej. Postaiszétküldéssel 60 „ Külföldön 3 Pengő. 'SetmissiióC tá>*sa.sL»tmi, lufivrátis ésvifiógriéieU ftelitajv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom