Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-03-20 / 12. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET március 2( Félünk az igazságtól. „Miért kell a népnek rossz szokásait a nyilvánosság elé teregetni ?“ — kérdezte egy olyan olvasónk az egyik népünk helyzetével foglalkozó cikk elolvasása után, aki némileg — találva érezte magát. Miért ? Nagyon egyszerű megfelelni erre a kérdésre. Hát Testvérem, ha testeden egy veszedelmes fekély van, amelyet te megpróbáltál minden eszközzel gyógyítani; de a seb még csúnyább lett, mit fogsz tenni ? Két eset van: vagy kiteszed magad a vérfertőzés veszélyének és ezzel a halálnak, vagy — orvoshoz mész 1 Az orvos pedig azonnal lefogja tépni róla a takarót, felfedi, kimossa és ha szükséges, késével kíméletlenül kivágja. Te , jajgatni fogsz, az operáció nem kellemes dolog, de viszont igy is sikerül megmeni az életedet. A mi népünk sok nyomorúsága onnan van, hogy nem. merünk nyíltan beszélni róluk, nem tárjuk fel őszintén őket, nem vesszük szemügyre és a nyomorúságok egyre jobban terjednek. Meg vagyok győződve róla, hogyha a mi népünk helyzetével többet foglalkoztak volna és a legkényesebb kérdéseket is feltárták, a népet figyelmeztették volna, sokkal kevesebbet kellene a bűnöktől szenvednünk. Egy városba egyszer leszakadt a magas feszültségű elektromos vezeték. A járókelők óvatosan kikerülték, mert rendőr állt a drót mellé. De hirtelen egy iskolásgyermek odakapott játékból a dróthoz és súlyos égési sebbel szállították kórházba. Kiderült, hogy a gyermeket soha senki nem figyelmeztette a villamos vezeték veszélyeire. így vagyunk valahogy mi is. Nem figyelmeztetjük egymást, magunkat és ezért sújt oly sok szerencsétlenség bennünket. Tehát ne féljünk az igazságtól. Ellenkezőleg: foglalkozzunk sebeinkkel minél többet, világosítsuk fel népünket és önmagunkat, akkor nem kell félnünk a kisértésektől: T >“ Kiss Béla Egy kis misszionárius Amikor ezt a szót halljuk egészen önkénytelenül is. ______ férf iakra és nőkre gondolunk azonnal, akik elhagyva szülőföldjüket, lemondva minden kényelemről, mit a civilizált világ adhat az embernek, elmennek primitiv pogány népekhez, hogy hirdessék nekik a Krisztus evangéliumát. S itt aztán egyformán megbecsüljük az igehirdetők, tanítók, betegápolók és szegénygondozók munkáját. Komoly a munka, mert áldozattal jár. A szó igaz értelmében ellenben ugyancsak missziói munkának kell értékelnünk minden hasonló tevékenységet bárhol végezze is azt az ember. Krisztusért történő munka — misszió 1 Végezze azt igehirdető, tanító, betegápoló, gyermeknevelő, apa vagy anya, egyháztag, újságíró, vagy könyvterjesztő stb. Missziói munka minden, ami másokat Isten igéjének megismeréséhez segít. S igy missziói szolgálat keresztyén könyvet és újságot írni vagy terjeszteni! Sok embernek juttathatunk igy vigasztalást, útmutatást és bátorítást... A missziói szolgálat lelke égett ennek a kis leánynak a szivében is, amikor arra vállalkozott, hogy összes rokonainak házába elviszi egyházunk naptárát. Sipos Baba, türkösi vasárnapi iskolás kisleány, amikor lelkészétől meghallotta, hogy milyen jó munkát végezhet az a gyermek, aki keresztyén iratterjesztést végez, azonnal vállalkozott reá, hogy árusítani fogja naptárunkat. Krisztus ügyét akarta szolgálni s bátor cselekedetével megmutatta, hogy egyháza érdekében milyen hasznos munkát végezhet akár egy gyermek is. Talán nem is tudott róla, hogy szintén egy kis leány lelkében érlelődött az a gondolat, amely a Bibliatársulat életre hívását idézte elő, azé a társulatét, amely sok embert juttat ingyen bibliához. Szolgálni akart, s ezért 40 drb. naptárt adott el. Sok ilyen öntudatos kis missziónáriusra van szüksége egyházunknak minden gyülekezetében s akkor lassan felébrednének a felnőttek ris~s. megértenénk, mit ielent-az* hogy. Isién ^gyermekek között támaszt magának áldozatkész munkásokat. Qiilich Fülöp AZ ELSŐ BARCA SÁGI MAGYAR ÚJSÁG SZÁZADFORDULÓJÁRA. Dp. Keöpe Viktor. Amint, az immár III évfolyamban meg jelenő Evangélikus Élet az egyház pártfogásában indult meg — ugyancsak evangélikus lelkipásztor volt a megalapítója az első ma gyár újságnak a Barczaságban. A XIX. század elején a barczasági tiz csángó község egyikének, Ujfalunak volt lelki- pásztora a Türkösből származott id. Köpe János. Egész küzdelmes életét népe, családja és egyháza javának szentelte. Ideális lelke meglátta az utat, amelyen át csángó testvéreit a szebb jövő felé vezetheti. A Papi Társaság megalakításával erős nemzeti irodalmi központot akart teremteni. „ A papi Társaság célja: egyházi, erkölcsi, népnevelés, jogfejlesztés, a magyar nyelv művelése, könyvtárak és olvasókörök létesítése.“ (Orbán Balázs: A Székelyföld VI. köt.l Nem rajta múlott, hogy ez a szép eszme nem valósulhatott meg. Ebben a környezetben nőtt fel nagyatyám, ifj. Köpe János. Folytatandó atyja megkezdett művét, ő is a papi pályára lép. Tanulmányait a brassói szász gimnáziumban, majd Sopronban és Bécsben a theológián végezte. Hazakerülve a brassói szász gimnáziumban megválasztják a magyar nyelv tanárának 1836 ban. Lelkesedéssel fog hozzá a munkához. De csakhamar tapasztalja, hogy nemcsak az ifjúságot kell nevelni; de a felnőttek is sok mindenben elmaradottak, tudatlanok, hiányzik a szellemi irányítás. Rövidesen elhatározza, hogy újságot létesít. Az újságon keresztül, az Írott betű hatalmával akarja megadni népének azt szellemi táplálékot, amely nemcsak leikét üdíti, gondolatait tisztázza, de a tudást s ezen keresztül a haladást is biztosítja számára. Kerek egy évszázad* ennek, 1837-et írtak akkor. Lobogó lelkesedéssel, törhetetlen hittel fog hozzá, hogy álma valóra váljék. Lelkesít, buzdít, rábeszél. Fáradságot nem ismerve dolgozik, amig megteremti az együttérzők körét. De mindez nem volt elég. Meg kellett még szerezni az engedélyt a lap megindításához. Rengeteg utánjárás után ezt is eléri. „1837. utolsó negyedében küldetett szét az első brassói magyar hírlap mutatványszáma és előfizetési fölhívása; nemcsak Brassó, hanem a szomszédos Székelyföld is lelkesen pártolta azt úgy, hogy rövid időn 200 előfizető jelentkezett (2 írtjával), ami az akkori viszonyok közt elég szép eredménynek mondható. 1838 jan. 1.-én Köpe János, későbbi újfalvi evangélikus lelkész, szerkesztésében megindult a lap Erdélyi Hírlap címen Mulattató című melléklappal, melyben a szépirodalmi dolgozatoknak volt pályatér nyitva.“ Az előfizetési pénzek alig fedezték a nyomtatási költségeket. „A szerkesztő és iró jutalmát magyar nyelvünk és nemzetüuk iránti buzgalmunk érzete tette; elég fényes jutalom vala ez, nagyobbat nem óhajtottunk“ — mondja Köpe János „Nemere“ 1871. év: folyam 7.-ik számában. Orbán Balázs az ismertetést e képpen folytatja: Ily érzelmek buzditák azokat, kik itt a haza véghatáran és a Székelyföld közelében egy magyar hírlap horderejét felfogva minden anyagi haszon nélkül, csakis hazafi-lelkesedésből dolgoztak. Az ily nemes forrásból éltetett lap igen jeles volt, főleg a „Mulattató* ban igen kitűnő történeti és irodalmi dolgozatok jelentek meg Ferenczi János, dálnoki ref. lelkésztől és másoktól; sok később hírneves Íróvá lett fiatal kezdte meg e lap hasábjain fényessé vált irói pályáját, mint Szász Károly, Medgyes Lajos, Benedek Áron stb*. „Köpe János egészen 1838. végéig szerkesztette az ikerlapot, akkor szemfájás s más gyengélkedés miatt visszavonulva, Veress Oyörqy vette át a szeráesztést; aki hasonló buzgalommal és lelkesedéssel folytatta 1839 végéig, amikor a lap részvétlenség miatt bevégezte pályáját.“ „Hogy akkor milyen bajos volt a szerkesztés, arról fogalmat adhat Köpe János azon feljegyzése, hogy a lapokat magyarul nem tudó szedők nagyon hibásan szedvén, a szerkesztőnek kellett a rémletes kefelenyomatokból élvezhető magyar nyelvet alkotni. De emellett a censura könyörtelenségével is kellett küzdeniök. Köpe írja, hogy a Níluson megindult gőzhajózás hírét azon megjegyzéssel közölte, hogy vájjon mikor indulnak meg a mi Marosunkon és Öltünkön gőzladikok ? S ezért a felsőbbség által megintetett. A székely nemzetről történeti vázlatot közölvén, bár a censor a cikket aláírta volt, mégis rendőri motozást tettek a cikk meg nem található kézirata végett.“ Köpe János a „Mulattató“-ban a lap megindu’ásakor igy nyilatkozik: .Valamely folyóirat életét, vagy halálát előre meghatározni, valamely jóra törekedő szándék’, közhasznú terv’ sikerülósét, vagy elhunytét még bölcsőjében előre megmondani nem könnyű dolog; ha lapjainknak buzgó pártolás’ hiánya miatt már előre halált Ígérnek, előre feltennék, hogy a’ honban termő virágok nem kedvesek.* 1838-ban, vagyis éppen egy évszázaddal ezelőtt két magyar lapja is volt abarca*
