Evangélikus Élet - Baciu, 1938 (3. évfolyam, 9-37. szám)
1938-03-13 / 11. szám
1Ö38. március 13. EVANGÉLIKUS ÉLET 3 A hétfalusi csángónéphelyzeíe. Az értelmiség. II. Múlt számunkban láttuk, hogy értelmiségre minden népnek szüksége van, mert az értelmiség a nép vezetője, a kuliura előmozdítója. Amelyik népnek nincsenek vezetői az értelmiség köréből, az a nép lassú szellemi és lelki elmaradottságra van itéive. Általában azt tartják, hogy egyedül a pap kötelessége népével törődni. Olyan helyen, ahol egyedül a pap és a tanító képezi az értelmiséget, valóban az ő vállukon fekszik a nép nevelésének nagy kérdése. Ámde, ahol mások is vannak, akik az értelmiséghez tartozónak vallják magukat, ott mindenkinek legfőbb kötelessége a nép nevelése kell legyen. Hány olyan „intelligens'1 embert ismerek, akik szünetnélkül a papot kritizálják és jótanácsok halmazával látják el: igy meg igy kell tenni a néppel, ők maguk azonban nem hajlandók a népnevelő munkában részt venni, mert az — kényelmetlen /... Viszont nagy kérdés, hogy van-e az ilyen értelmiségnek — létjoga?? Jobban mondva: számithatja-e magát az ilyen ember az értelmiség közé??? A csángó népnek ma súlyos problémája, hogy megfelelő vezetőket neveljen magának. Vezetőket, akik tudnak érte önzetlenül dolgozni! Akik segítenek a szellemi és lelki elmaradottságot leküzdeni! Mert hogy a pap egymagában képtelen erre, az világos. A csángó nép meg is tette a szükséges lépéseket ifjai nevelésére, különösen a közelmúltban. Csak a Gyámintézet jegyzőkönyvéből mintegy 80-90 tanuló nevét olvashatjuk, akiknek nagyrésze azonban máshol helyezkedett el és igy a népnevelés szempontjából nem jönnek számításba. Jelenleg a tízezer lélekszámú Hátfalúban középiskolai alsó tagozatú növendék 47, felső tagozatú 19, főiskolás 14 van. Lelkész- növendék 2, tanitóképezdész: fiú 3, leány 8, bibliaiskolás 1, kereskedelmi akadémia hallgató 1, a többi egyetemi hallgató különböző szakokon. Ha valamennyi tanuló végezne és elhelyezést találna, a számarány kielégítő lenne. Nagy kérdés azonban, hogy sikerül-e ifjaink lelkében a nép iránti felelősséget felébreszteni? Sajnos, a tanuló ifjúsággal beszélgetve, az ember itt is, ott is felcsillanni látja a helytelen telfogást. A legtöbb csak magára és nem népére gondol! Mint itjaknál: ez természetes. Csak nehogy állandóvá váljon ez a gondolkozás. Az elmúlt esztendőben egyébként örvendetes esemény volt, hogy két egyetemi hallgató a hétfalusi csángó nép életét tette tanulmánya tárgyává, az egyik a legkomolyabb tudományos alapon és lelkiismeretességgel igyekszik a csángó nép történelmét feltárni é3 a legszebb reményekre jogosít. Csakhogy — brassói és — katolikus. Különös lesz mindenesetre, hogy a néhány évtized óta kikerülő mintegy 10Ü evangélikus csángó fiúval szemben egy katolikus nemcsángó fiú szenteli energiáját a csángó nép értékei feltárására! De hálát kell adnunk az Istennek, amiért legalább ilyen is akadt... Egyházi vezetőségünk minden figyelme arra kell terelődjön, hogy tanulóifjúságunknak állást és benne népéért való gondolkozást tudjon teremteni. Csak igy lehetséges egy egyházszerető és népe iránt felelősséggel viseltető értelmiséget teremteni, amelynek lőfe és irányítása fogja majd képezni legbiztosabb zálogát népünk jövőjének 1 Kiss Béla Csernátfalu és Türkös évtizedes va- gyonperének békés befejezése. Az elmúlt napokban, február 16-án az egyházmegye esperesi hivatalában csendesen, minden feltűnés nélkül nagyjelentőségű esemény játszódott le. Megjelentek a csernátfalusi egyházközség nevében: Kiss Béla lelkész, Köpe András másodfelűgyelő, Benedek Köteles János gondnok és Kanabé Gyárfás egyházsegédkező, a tür- kö3i egyházközség részéről: Antal Márton lelkész, Bálint András felügyelő, Pünkösti János gondnok és Gödri János egyházsegédkező és Sipos András esperes elnöklete alatt záró tárgyalást tartottak a már hosszabb idő óta beindított és a megegyezés reményével folytatott békéltető egyeztetésben. A tárgyalás eredménye egy egyezségi irat megszerkesztése és aláírása volt, s ezzel a két egyház közt a megegyezés teljes és végleges lett. A felek megyyugod- va és megelégedve vitték meg gyülekezetüknek a hirt, hogy a vitás ingatlanok igazságosan megosztattak s többé nincs ellentét a két egyház között. Legyen hála Istennek a sikerre vezetésért. Ifjúságunk kulturális, gazdasági és társadalmi helyzete. A marosvásárhelyi nagy ifjúsági megmozdulás óta az egész romániai magyarság érdeklődésének homlokterébe lépett az ifjúság problémája. Ennek a problémának a fontosságát esztendők óta mindenki érzi és tudja; jelentőségét legegyszerűbben és leghívebben igy határozhatjuk meg: , Az ifjúság problémája — a jövő problémája." A ma élő s a nemzeti élet terhét hordozó nemzedék kidőltével holnap ennek az ifjúságnak a vállára fog rászakadni saját életének a fenntartása mellett a kisebbségi sorsban élő magyar nép életének irányítása ős védelmezése egyházi kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai téren egyaránt. Fel van-e készülve ennek a szerepnek a vállalására a mai ifjúság? Ha hiányosságok vannak itt is, ott is, mika legsürgősebb tennivalók ? Ebben a cikkben s a folytatólagosan következő cikkekben ennek a kérdésnek a fejtegetésével szándékozunk foglalkozni, azzal a buzgó óhajtással, — bár e tanulmánysorozattal mi is téglát hordhatnánk a jobb jövő templomának megépítéséhez. I. Az ifjúság és az egyház. Az ifjúsági munka fontosságát természetszerűen elsősorban az egyházak ismerték fel, amelyeknek keretében még az összeomlást megelőző időkben igen sok helyen ifjúsági legény- ős leány- egyesületek működtek. S az egyházak vo'tak az elsők, amelyek a harcterekről hazatért fiatalabb generáció előtt kitárták az ajtót a gyülekezeti munkában való részvétel érdekében. Hogy ez az egyesületi élet a lehető legritkább esetben volt komoly előkészület annak a munkának a vállalására — amelyet pár esztendő leforgása után vállalniok kellett, vagy kellett volna, — s hogy a fiatalabb korosztálynak az egyházi életbe való bevonulása csaknem mindenütt megakadt a kormányzati tevékenységeknél — nem az ifjúságon múlt, hanem legtöbbször rajtunk, illetve azon a sajnálatos emberi erőtlenségen, hogy képtelenek voltunk máról holnapra tökéletesen megváltozott életkörülményekhez máról-holnapra alkalmazkodni. Egészen természetes, hogy a ma ifjúságának holnap el kell foglalnia — nem az őt „jogszerint megillető", hanem a „kötelességként reá váró“ helyet, nemcsak az egyházkormányzatban, hanem a gyülekezeti munka egész területén. Az ifjúsági egyesületekben a sablonos „önképzőkörösdi", vagy „mükedvelősdi“, helyett erre a munkára kell előkészíteni ifjúságunkat. Ez az előkészület, mivel a vallásos hit az embernek egész valójára igényt tart és egész életét irányítani és kormányozni akarja, — természetszerűleg nem lehet egyoldalú. Nem korlátozódhat kizárólag a szorosan vett egyházi élet területére, hanem ki kell terjednie az emberi, — vagy a mi esetünkben, — a kisebbségi élet minden ágára és vonatkozására is. Elsőrendű kötelességünk legyen épen ezért legelső sorban is, hogy az ifjúságban felébresszük az önmagukért és másokért egyházunk és népünk sorsáért, a jövendőért való felelősségnek a tudatát. És hogy ezt a tudatot megszilárdítsuk, teherbíróvá és tűzállóvá tegyük, a rajtunk levő s még küszöbön álló megpróbáltatások elhordozására. , (folytatjuk.) Nlkodemusz Károly. Hd szépet, jót és tdrtósdt akar vásárolni : Siessen azonnal Z 111 S Ü E Ü Mm üzletéibe« Bő és gazdag választékot talál: női és férfi szövetekben, mennyasszonyi kelengyékben, ágy garnitúrákban és vásznakban, ugyszitén konfirmáló gyermekek részére szükséges ruhákban. E vünk: jó minőség,olcsó áraié,kifogástalankiszolgálás! A. Zamminer Manufactur Bra?ov, PiaJa Libertáfii No. 12
