Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1950. püspöki jelentés
- 28 -likációnak és offertóriumnak pedig 59 %-a dunántúli. Rendkívül szemléletes és tanulságostha a kérdést az alábbi kimutatás tükrében nézzük: ke|^gVe Bányáker. % Dunáninnen % iBunántul % Tiszai % Ref.% Teol—ok /in cy. száma f J 7 8 26 30 6 7 1 1 'Iskff e18p79,57 22-3 11163.37 13.5j47.953*63 59 4186.56 T VS Egy theol. ra eső 384.67 1594.76 j 1.844.37 697.76 összeg Ez a kimutatás azt mutatja, hogy a bányai és a tiszai egyházkerület nem teljesiti olyan mértékben a lelkésznevelő otthon iránti fenntartási kötelezettségeit, mint amilyen mértékbe? azt igénybe veszi, a dunáninneni és dunántúli egyházkerület pedig nagyobb mértékben teljesiti. Ha a két elmaradó egyházkerület is nekifekszik a szupplikációk és offertóriumok erőteljesebb megszervezésének, ezen a vonalon lelkésznevelő otthonunk jövője felé reménységgel tekinthetünk . Itt említem meg azt is, hogy a lelkésznevelő otthon’igazgatásában változás állott be. Budaker Oszkár hűséges és maradandó értékű szolgálata után visszatért soproni lelkészi állásába. Utódja az 1950.évben Veöreös Imre, a győri diakonissza anyaház lelkésze lett. Itt számolok be arról,hogy az 1949.évben négy lelkészjelöltet szenteltem lelkésszé, még pedig szeptember 18-án Győrött Bárány Gyulát és Teleky Bélát, október 2-án Szombathelyen Hegyháti Jánost és Szakáll Árpádot. A lelkészképesitő bizottság az 1949» évben két ülést tartott. 1949.július 29-én a vizsgálat első részét letette Sokkon Lajos, Gömöry József és Mitykó Zoltán, a második részét Gosztola László. 1949.november 1-én a vizsgálat első részét letette Bánfy Béla, Medvegy Antal és Németh István. Ugyanakkor vizsgáztatta le egyházkerületi lelkészképesitő bizottságunk Rejtő iViária okleveles tanárnőt, aki a püspökök értekezletének 1949.október 10.napján tartott értekezleten megadott engedélye alapján tett a magyarországi evangélikus egyházegyetemnek a belmissziói munkások egységes képzéséről alkotott szabályzat értelmében belmissziói munkás vizsgát, mely őt egyházi munkásként való működésre az országos evangelizációs szolgálatban evangelizáló utómunka végzésére a paróhusi jog figyelemmel tartásával az ország egész területén jogosítja. Arra való tekintettel,hogy lelkészeink lelki élete és munkája számára, nemkülönben gyülekezeteink számára is rendkívül fontos a papné megszentelt egyénisége, papnőink számára képcolokon 1949 augusztus 10-12-én evangelizációt tartottam,amelyen 64-en vettek részt. A papnék részéről előterjesztett kérésre ez évben őzt a munkát kiszélesítem s két konferenciát tartok részükre,az egyiket Észak-Dunántul részére Répcelakon, a rési at Dél-Dunántúl részére Dombóvárott. Hit oktatói.munkások A hitoktatásról szóló statisztikai jelentésben már beszámoltam a hitoktatási helyzetről s utaltam arra,hogy a hitoktatás munkája az adott lehetőségek között szabályosan csak laikus munkaerők beállításával volt megoldható. Legmegfelelőbb megoldásnak az lát-
