Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

76

dalmazására és ez is bizonyítéka annak, hogy megértéssel és jóindulattal van az egyház iránt.

Igaz ugyan, hogy ez az anyagi támogatás, a megkötött egyezmények értelmében öt évenként csökkenni fog, és húsz év múlva meg fog szűnni.

Vannak, akiket ez súlyos aggodalommal tölt el. Pedig a néppel együtt érző, a nép javáért dolgozó és az evangélium szociális tartalmát is megértő papokat nem kell félteni. Lelkész és gyülekezet közötti eleven kapcsolat kifejleszti a kölcsönös felelősségérzetet, ahol pedig ez megvan, ott biztosítva van az egyház élete. A megtapasztalt önzetlen fáradozást megbecsüli a nép, s ez a megbecsülés sok lelki erőt kölcsönöz a lelkésznek. Az ilyen közösségben önként adja meg a nép a tizedet és ez az önkéntesen vállalt áldozat és munka lesz a jövő egyházának legjellemzőbb tulajdonsága és fennmaradásának biztosítéka.

Nem új dolgok ezek, inkább visszatérés az ősi, eredeti, egészséges formákhoz. Nem is lesz nehéz, vagy szokatlan feladat ez azoknak a lelkészeknek, akik eddig is így fogták fel hivatásukat és ilyen lélekkel végezték papi munkájukat. De ebben a munkában a lelkivezetőknek fokozott segítségre lesz szükségük.

Itt vár igen fontos szerep a felügyelőkre és a presbiterekre. Ezek a tisztségek nem csupán díszt és megtisztelést jelentenek, hanem kötelezést, újabb és további konkrét feladatokra való elhívást, buzgó szolgálatot és sok fáradságot is. Az egyház világi vezetői is csak akkor ismerik fel helyesen feladatukat, ha átérzik a felelősséget, amit a közösség bizalma a vállukra rakott, s ha ezt a bizalmat önzetlenül és jószívvel végzett munkával hálálják meg. Ez pedig népünk boldogulását fogja eredményezni és az egyház javát fogja szolgálni.

Egyházkerületi Felügyelő Ür eddigi munkásságával bizonyságot tett arról, hogy ilyen szándékkal és ilyen önzetlen lélekkel veszi fel ma új egyházi hivatalát és hiszem, hogy ilyen irányú nemes törekvésében kipróbált szociális lelkülete, melegen érző szíve és gazdag élettapasztalatai sikerekhez és eredményekhez fogják vezetni. A választásban most megnyilvánult bizalom után, munkája nyomán érezni fogja a gyülekezetek szeretetét is és ez a szeretet igen sok lelki erő forrása lesz. Isten áldása kísérje ebben a munkájában Egyházkerületi Felügyelő Urat és Isten áldása legyen az egész Dunántúli Evangélikus Egyházkerület életén.

Dr. Vélsz Aladár a kormány képviselőjének így válaszolt:

Különösen megtisztelő számomra az, hogy beiktatásom ünnepségén a magyar kormány és a kultuszminiszter úr is képviseltette magát, mert ebben az egyház munkájának a kormány részéről való megbecsülését látom. Különös öröm számomra, hogy a kultuszminiszter urat Tanácsos Ür képviseli, aki közvetlenül tanúja az egyházak működésének, aki a magyar evangélikus egyház leikéből nőtt, aki munkájában a két feladatot: az egyház és haza munkáját egyeztetni tudja. A békét kívánja szolgálni az egész kormány, és pedig a külső békét; a békét kívánja szolgálni az egyház és pedig a lelki békét. A magam részéről ebben a becsületes békeszolgálatban akarok hűséges munkás lenni. Kérem Tanácsos Urat, szíveskedjék hálás köszönetemet tolmácsolni a kultuszminiszter urnák azért, hogy ezen az ünnepségen képviseltette magát.

A soDroni evangélikus hittudományi kar nevében dr. Kiss Jenő egyetemi ny. r. tanár üdvözli az egyházkerület úi felügyelőiét:

Mélyen tisztelt Egvházkerületi Felügyelő Ür! Egyházunk jelenének egyik vezéri állásába való mostani beiktatása alkalmából egyházunk jövendőiének nevelésével foglalkozó teológiai fakultás nevében mély tisztelettel üdvözlöm. Minden intézmény azon erőknek maradék nélkül való feltárását kívánja, amelyek létrejöttekor sajátos drága kincsei voltak. Egyházunknak ilyen drága kincse, amint mélyen tisztelt Felügyelő Ür szívünkhöz szóló beiktatása utáni beszédében mondotta, egyházunknak a fundamentuma: az Ür Jézus Krisztus, akin kívül más fundamentum nem vettetett. Én boldog vagyok, hogy egyházunk jövendő vezetői számára illusztrálja azt. hogv egyházunk jelenlegi egvik vezető-embere ezen az örök fundamentumon, Jézus Krisztusnak tanításán áll és működik. És ennek alanián a iövő nemzedék látja és tudja, hogy komolyan kell dolgozni. Isten áldásának kívánásával köszöntőm.

Az egyházkerületi felügyelő válaszol a fakultás üdvözlésére:

A teológiai' fakultás munkáját talán senki sem értékeli jobban, mint én, mert át vagyok hatva annak fontosságától, hogy evangélikus egyházunk jövendője a jövendő lelkészeken fog múlni. Ha a lelkészek igazán Krisztus alapián állnak s ez a fundamentum lesz a jövő munkájuk, akkor egyházunkat semmiféle vihartól, veszélytől nem kell félteni. S én boldog vagvok. hogy a Teológián olvan szellem van, amely ezt építi és ebben a munkában a Teológiának én is segítő-munkása akarok lenni.

Jegyzőkönyvben megörökíttetnek az írásban érkezett következő üdvözlések:

Dr. Mády Zoltán egyetemes felügvelőhelyettes, a dunáninnéni egvházkerület felügyelője, Kuthy Dezső nyug. püspök, Benkóczi Dániel a bányai egyházkerület püspök