Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

4

Jakab Sándor, Bácsi Sándor, Tóth Sándor, Szepesi István, Mohácsy László, Pohánka Ödön. Világiak megbízólevéllel: Dr. Zoltay Róbert, Binling Ernő, Vághy Károly. Jegyzőkönyvi kivonattal: Dr. Bélák Imre, Rab János.

9. Zalai egyházmegye: Menyhár István esperes, Dr. Roósz Adám egyházmegyei felügyelő. — Egyháziak megbízólevéllel: Kovács Lajos. Jegyzőkönyvi kivonattal: Jónás Lajos, Dr. Deák János. Világiak: jegyzőkönyvi kivonattal: Fekete Zoltán.

Távolmaradásukat kimentették:

Koritsánszky Ottó, Arató István, Purgly Ödön, Szalay Mihály, Rozsondai Károly.

Ez alkalommal:

A közgyűlést megelőzően a közgyűlés tagjai a templomban istentiszteleten vettek részt, amelyen Molitórisz János püspökhelyettes I. Péter 4, 12—19. szentírási szakasz olvasása után imádkozott.

1. A közgyűlést Mihály Sándor egyházkerületi íelügyelőhelyettes ezzel a beszéddel nyitja meg:

„Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Súlyos és gondterhes időkben jöttünk ma itt ebben a történelmi emléktől gazdag városban össze, hogy Dunántúli Egyházkerületünk egy évi munkájáról számot adva, az egybetarlozás érzésétől erőt merítve elintézzük az egyházi törvényeink által hatáskörünkbe utalt ügyeket. Súlyos és gondterhes az idő, hiszen előttünk áll igazán szívünkből szeretett püspök urunk, valamint az egyházkerület felügyelőjének lemondása és a mai történelmi időkben egyházkerületünk hajója, mint a viharvert, kormányos nélkül maradt sajka a viharos tengeren kormányosok nélkül áll. A történelem talán még sohasem zúgott olyan rohanó viharral egyházunk felett, mint a mostani időkben. Az események olyan gyorsasággal követik egymást, hogy alig marad idő az egyik fontos esemény tudomásulvételére, már az idők újabb és újabb problémákat vetnek fel, melyekkel az egyháznak foglalkozni és a maga ügyvitelét, kormányzatát annak megfelelően beállítania kell. Iskoláink államosítása és az ezzel járó feladatok elvégzése súivos teherként nehezedik a közegyház vállaira és míg egyrészről az államosítással kapcsolatban iskoláink, tanítói javadalmainkhoz tartozó ingatlanaink elvesztése súlyos anyagi károsodást okozott az egyháznak, addig tanítóink és tanáraink javadalmainak a hivek terűéről való levétele talán némiképen csökkentette a reájuk az egyház fenntartásával nehezedő terheket. Mindezek a kérdések fennálló egyházi törvényeink alapján csak a zsinat által oldhatók meg és szükségessé tették a zsinatnak összehívását, melyet az egyetemes presbitérium szeptember 29-én tartott ülése összehívni el is rendelt és a zsinati képviselők választását f. hó 10-ére a gyülekezetekben el is rendelte. — Adná a jó Isten, hogy az összeülő zsinat munkája egyházunkra nézve hasznos és az Isten dicsőségére történő legyen!

Nem mulaszthatom el, hogy a kerület nevében ezen a helyen el ne búcsúzzam egyházunk hű munkásaitól: tanítóinktól és tanárainktól, akiknek immár egyházunk nem ellenőrző hatósága, csupán szerető édesanyja és hálával ne köszönjem meg azt az odaadó, egyházszeretetből fakadó áldásos munkásságot, melyet egyházunk építése terén végeztek. Az evangélikus oskolamesterek nevét a történelem aranybetűkkel jegyezte fel nemcsak az egyház, de a nemzet történelmében is. Büszkeséggel töltheti el őket végzett munkájuk és az egyház elismerő szeretete a megérdemelt jutalom számukra. Kérve kérjük őket, hogy azt a szeretetet, melyet mint felekezeti tanítók és tanárok tanúsítottak egyházunkkal szemben, őrizzék meg a jövőben is, neveljék reájuk bízott gyermekeinket hithű, jó evangélikusokká és a magyar haza, a magyar nép hű fiaivá. Az egyház pedig mindig hálával fog reájuk gondolni és mindig meg fogja köszönni az evangélikus szellemben végzett munkát. Ez úton is hálával adózunk nekik eddigi munkásságukért és eljövendő életükre és munkájukra a jó Isten áldását és kegyelmét kérjük.

Meg kell említenünk, hogy az iskolák államosítása nemcsak a tanítók és tanárok állami státusba vételével kívánt az egyházaktól újabb intézkedéseket, hanem nagyon súlyos helyzetet teremtett a hitoktatás terén is. Az evangélikus gyermekeknek az egyes iskolákba való szétszóródása, azoknak egy-egy iskolában való csekély száma, sokszor a tanterem hiánya is, hitoktatóinkat sokszor szinte megoldhatatlan feladatok elé állítják, sőt sokszor lehetetlenné is válik a gyermekek hitoktatása és vallásos szellemben való nevelése. Itt a szülői házaknak kell átvenni az evangélikus iskolák nevelő szerepét és minden evangélikus háznak egyben evangélikus iskolának is kell lennie.

Nem térhetek napirendre egyházunk súlyos anyagi helyzetének feltárása felett sem. Meg kell állapítanunk, hogy egyházunk anyagi alátámasztottsága is erősen megingott. A hivek áldozatkészsége erősen megcsappant, az egyházi adónak hatósági úton való behajtása szinte lehetetlenné váll, az önkéntes adományokra való támaszkodás nem biztosítja az egyház fenntaitásának terheit. Ha valaha szükség volt, most van igazán szükség erős h't.ű és áldozni akaró és tudó egyháztagokra, hogy egyházunk fennmaradását biz-