Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952

1948

36

végzem szolgálatomat s ennek hátrányos hatásait súlyosan érzem. Kifejezést adtam azon meggyőződésemnek is, hogy nem egészségem romlása képezi elhatározásom első indokát. Távozni kívánok szolgálatomból, mert helytelennek tartanám, hogy a kormánnyal való tárgyalásra, az egyház külső és belső reformjára vonatkozó egyházi tárgyalásokra egy búcsúzó ember vállalkozzék. Hiszem azt is, hogy az elkövetkező történelmi időben végzendő püspöki szolgálatra Isten már nem nekem adna megbízást.

A tanácskozó testület résztvevőinek mélyen megrázó megnyilatkozásai után engednem kellett azon kérelemnek, hogy egyházkerületi közgyűlésünk csak a szokott őszi időre hívassák -egybe, én pedig betegszabadságra menjek s igyekezzem egészségemet helyreállítani. Engedelmeskedtem a szerétéiből folyó felhívásnak. Lelkem mélyén azonban változatlan maradt azon meggyőződésem, hogy Isten akarata szolgálatom befejezését megengedi és kívánja. Három hónapi pihenés nem javított egészségemen. Elvi felfogásom sem változott. így azután ősszel nem vettem áit a püspöki joghatóság gyakorlását.

2. Egyházkerületünk helyzetképe az esperesi jelentés tükrében. Egyházi életünk a megszokott mederben folyt. Lelki életünket és szabad vallásgyakorlatunkat semmi sem vazarta, avagy korlátozta. Az állammal való viszonyunk feszültsége és iskoláink jövőjének bizonytalansága azonban kedvezőtlenül befolyásolta gyülekezeteink életét.

Istentiszteleti életünkben nincsen változás. A délelőtti istentiszteletek látogatottsága inkább növekvést, mint hanyatlást mutat. A bibliakörök száma és látogatottsága emelkedik. A háziáhítat régi szokása mintha új lángra lobbanna.

örvendetesen emelkedik az evangélizáló gyülekezetek száma. Ennek hatása az egész gyülekezeten meglátszik. Isten igéjének pergőtüzében megalázkodik. Összetörik a lélek. Megismeri önmagát a maga álarcos keresztyénségében. Megirtózik bűnei valóságától, hogy azután összetörve, meggyötörve, keresse nagy életkérdéseinek megoldását a Krisztus Jézusban. Evangélizáló munkánkról külön részletes jelentést is teszek. Emelkedést mutat a gyülekezetek tagjainak különböző konferenciákon való részvétele. Lelkipásztoraink tapasztalata szerint a konferenciákon résztvevőik áldott lelki hatással vannak az egész gyülekezetre.

Az egyházhoz való ragaszkodás lelki szempontból erősödött. A gyülekezeti közösség fontosságát átérzik híveink. Egyházi öntudatuk emelkedett. Súlyos nehézségek mutatkoznak anyagi téren. Híveink teherbírása megroppant. Lelkészeink közül többen esztendők óta hasztalan várják helyi javadalmuk kifizetését. Az egyházmegyei és egyházkerületi járulékok befizetése pontatlan és hézagos. Az egyház önfenntartására hívó pásztorleveleim nem jártak kellő eredménnyel. Ez a helyzet újabb bizonysága annak, hogy egyházunk anyagi életét elsősorban lelkivonalon kell megerősítenünk. Egészséges megalapozású gyülekezet csak ott fejlődik, ahol a lelki élet, a hívő vallásosság, az egyház igaz értékét meglátó evangélikus hittudat és egyházi öntudat valósággá válik.

Egyháztársadalmi életünkben azt a változást észleljük, hogy az eddig egyesületi keretben végzett munkát sok helyen maga a gyülekezet végzi.

Egyházi életünk örvendetes gazdagodását mutatja a vasárnapi iskola állandóan szélesedő szolgálata. Gazdagodása számbeli növekedésén kívül mélyülést is jelent. A vasárnapi iskolai vezető-tanfolyam felkészítő és elmélyítő hatása látszik ezen a munkán.