Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948-1952
1948
26 Az iskolák könyvtárai a legtöbb helyen elég hiányosak, az iskolák egynegyedében teljesen elpusztultak. Az iskolák fűtése és tisztogatása háromnegyed részben elfogadható, de a helyek egynegyed részében tarthatatlan. Az iskolák belső rendje tekintetében: az egyházhalóságilag jóváhagyott tananyagbeosztás és órarend a legtöbb helyen megvan. Ellenben a tanulók ellátottsága tankönyvekkel és taneszközökkel a legtöbb helyen nagyon fogyatékos. Sok helyen már az állami tankönyveket használták; elég sok helyen azonban még a régi egyháziakat. A rendtartási naplók kevés kivétellel rendben találtattak. A tanulók iskolába járásának pontossága majdnem kétharmad részben rendes, egyharmad részben hiányos, néhány helyen pedig kimondottan rossz. A tanítók rendszeres előkészülete (óravázlatok) az iskolák háromötödében céltudatos és rendes, egyötödében kissé hézagos, egyötödben hiányzik. A több tanerős iskoláknál az igazgató irányító pedagógiai munkája kevés kivétellel kifogástalan; a nevelőtestület belső élete az iskolák háromnegyed részében harmonikus, egynegyedében kimért, rideg. A tanítási munka és nevelő tevékenység számbavételénél a nevelők tárgyi tudása az iskolák kéthetedénéi kiváló, kéthetedénél jeles, egyhetedénél jó, kéthetedénél elégséges. A tanítás tervszerűsége szempontjából háromhetedrész kiváló, kéthetedrész jeles, egyhetedrész jó, egyhetedrész elégséges. A tanítási módszert nézve kétheted kiváló, kélheted jeles, egyhetedrész jó, majdnem kétheted elfogadható, néhány nagyon gyenge. A tanítási eredményt vizsgálva kiváló kétheted, jeles egyheted, jó kétheted, elégséges majdnem kétheted és néhány elégtelen eredményű. A tanítók nevelői tevékenysége a tanítási órákon: egynegyed rész mindenképen kiváló, egynegyed rész jeles, egynegyed rész jó és egynegyed rész elégséges; a tanítási órákon kívül a felénél kifogástalan. A gyermekek magatartása, ruházatának tisztasága néhol kifogásolható. A tanítók nevelői tevékenységének rövid jellemzése: többmint felerészben áldásos, eredményes és jópéldát mutató, egynegyed részben kifogástalan és lelkiismeretes, néhány helyen gépies, léleknélküli és hiányos. A nevelők hivatali buzgalma a többségénél dicséretes és áldozatos szeretetszolgálat, egyharmadában elfogadható, néhány helyen kifogásolható. A nevelők egyháztársadalmi tevékenysége a többségnél egyházhűségről és nagy buzgalomról tesz tanúságot, meg munkatársi felelősségtudatról, egynegyed résznél elfogadható, egynegyed rész teljesen kikapcsolódott. A nevelők továbbképzése, kötelező szaklapok járatása, szakkönyvek tanulmányozása és többféle tanfolyamon való részvétele normális. 4. Az egyházmegyei tanügyi bizottságok beérkezett 6 jegyzőkönyve — Kemenesalja, Somogy és Zala nem küldte be — beszámolva az 1947/48. iskolai év munkájáról, egybehangzóan nagy elismeréssel szól arról a hűséges és lelkes egyházépítő és nemzetnevelő munkáról, amely egyházunk veteményes kertjét, féltve szeretett iskoláinkat évszázados múltjában mindig jellemezte. Felbecsülhetetlen nagy értéknek vallják és a legnagyobb dicséret hangján emlékeznek meg kiváló tanítóságunk áldozatos fáradozással ebben a tanévben is elért szép eredményéről. Pedig most is sok nehézséggel és akadállyal kellett viaskodniok. Személyi bajok és tárgyi hiányok, fűtőanyag, felszerelés, tankönyv és tanterem-hiány, nemkülönben cipő és ruhaínség, úgyszintén járványos gyermekbetegség több helyen kisebb-nagyobb átmeneti, avagy állandó bajt s gondot jelentett. Mindez még becsesebbé teszi és kedvezőbbnek mutatja egyházi iskoláink és benne népnevelőink kiváló szolgálatát. Ezzel a nagy kinccsel sajnos most szegényebb lesz egyházunk. Mindegyik egyházmegye tanügyi bizottsági jegyzőkönyve a fájdalmas meghatottság hangián emlékezik meg az időközben bekövetkezett államosítás tényéről és vele négyévszázados iskoláink elvesztéséről. Idézem erre vonatlkozólag a tolna-baranyasomogyi tanügyi esperes szavait: „Szegényebbek lettünk. Nincsenek már veteményes kertjeink. mert az ősök szerezte örökség másra szállt. Nekem ie'entést kell adnom 400 esztendős élete utolsó évének munkájáról. Szemfedő vagy babérkoszorú legyen jelentésem? Egy könnyet hullatok alá a nagy temető hantjaira, de szemeimet az egek felé eme’em, ahol a mi segedelmünk van s hitem szól: Uram, Te tudod, mi szolgálja a Te ügyedet; cselekedj, amint jónak látod: minden mi utainkat Reád hagyjuk! Nagy évszámok százados évfordulóját írjuk: 1948-at. Büszke lendülettel visszamutat óriási elődjére: 1848-ra. A magyar lélek ősmélységeibe rejtett életformák késői kibontakozásának évszáma. Alappillérei ez életnek: szabadság, szeretet és igazság. Szabadság, mely nem kiváltságos, szeretet, melynek nincsenek korlátái és igazság, melyet nem kötnek feltételek. Ezek csendülnek ki ezeresztendős történelmünknek minden alkotmányjogi megmozdulásából^ az etelközi vezérválasztástól a mai napig. Ez eszmények magyar sorsunk determináltságát adták, s az 1848-as események is az ezek által meghatározott demokratikus lényegünknek szűkségképeni kitörései, magasztos megnyilatkozásai voltak. Ezért oly szent nekünk 1848. A világ népei előtt egy szabadnak teremtett nemzet demonstrációja volt_ és számunkra uiimutatás. Leszögezte életfeltételeinket, irányelveket fektetett elénk, s míg ezek kötelezést jelentenek nekünk: él a magyar, és ragyogó belső értékei a demokratikus fejlődés vonalán megtalálják kibontakozásukat. Ennek szolgálatában állottak mindig iskoláink s bennük azoknak avatott munkásai, derék tanítóink. Megszorítom még egyszer egyházmegyénk minden tanítójának kezét, amikor elválnak útjaink. Talán biztosabb életfeltétel,
