Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1943

vényeket, csemetéket, a föld termőképességének fenntartásához szükséges anyagokat, és kötelesek saját költségükön gondoskodni arról, hogy a gyakorlóterület a szorgalmi időn túl is mintaszerű maradjon.

A rendelkezés szerint tehát a gyakorlóterületről az iskolafenntartó köteles gondoskodni éppúgy, mint az épületről, felszerelésről és más dologi természetű szükségletről.

Közvetlenül a népiskolai Tantervben előírt tanítási anyag szakszerű és lehetőleg teljes elvégzése, közvetve pedig még ennél is fontosabb népnevelési és nemzetgazdasági érdekek követelik, hogy az iskolának gyakorlóterülete legyen és ez szakszerűen kezeltessék. Evangélikus egyházunk különösen is kötelezve van a lehető legcélszerűbb megoldás megteremtésére, ment éppen Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész volt az, akinek az egész nemzetre kiterjedő ezirányú áldásos, úttörő munkássága 200 év távlatából is fénylő példát mutat és követésre serkent.

Az egyházkerületi közgyűlés a népnevelés és nemzetgazdaság érdekeit a mai időkben még inkább szemelőtt tartva felszólítja az espereseket, hogy minden egyes evangélikus népiskolától kérjenek be a gyakorlóterületre vonatkozólag részletes jelentéseket. E jelentéséket az esperesek tanulmányozzák át s utasítsák a helyi hatóságokat, hogy megfelelő megoldást találjanak a gyakorlóterület rendeletszerű biztosítására és kezelésére. Az iskolák helyi (elsőfokú) hatóságai szükség szerint forduljanak a politikai községekhez, — mint törvény szerint kötelezett iskolafenntartókhoz —, hogy gyakorlóterület biztosításában a község támogassa, illetőleg ennek céljából áldozatot is vállaljon. A gazdálkodás szakszerűségének és eredményességének biztosítása céljából pedig az illetékes tanítók felkérendők, hogy önműveléssel állandóan gyarapítsák és frissítsék fel gazdasági ismereteiket s minden evangélikus iskola járassa a földművelésügyi minisztérium kitűnő szakfolyóiratát a „Növényvédelem és Kertészet“-et. A helyzetről az esperesek tegyenek összefoglaló jelentést az egyházi főhatóságnak.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, az a következőkben lenne összefoglalható: A gazdasági gyakorlóterületek kérdése általában megoldatlan. Az OFB. rendezés során kaptak e célra az iskolák területet, de rendszerint messze és rossz minőségűt. Ennek árát sem törlesztették. A községek e területeket sok helyütt bérbe adták vagy házikezelésbe vették. Másútt a gazdasági gyakorlóterületet vezető tanítónak nincs tőkéje, nem kap megfelelő munkaerőt vagy pedig csak nagyon drágán. A népiskola felső tagozatának szorgalmi ideje okt. 15-től ápr. 15-ig tart, tehát éppen a keritészkedési idényben nincsenek az iskolában azok a gyermekek, akiknek az oktatására a terület kell. Oktatási időn kívül a gyermekek munkaereje nem vehető igénybe. Mégis ott, ahol a tanító gazdasági tudása és lelkesedése megfelelő szinten van s ahol látják, hogy hasznosat, újat tanulnak, várható eredmény. Mezőgazdasági üzemet berendezni és fenntartani nem lehet, hanem kis területen konyha-, gyümölcs- és esetleg virágkertészetet. Ajánlatos, hogy a távolabb fekvő nagyobb területek közelebb fekvő kisebb