Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949

1941

sében reá gyengítőleg hat s egyszersmind önmaga kiépítésének feladatait rejti magában.

1. Egyházunk életében bizonyos kétarcúság jelentkezik. Mint a Krisztus élő teste Isten Szentlelkével örök lelki munkát végez az emberek üdvösségének szolgálatában, ugyanakkor azonban, mint jogi szervezet és történeti test be van ágyazva az emberek földi életébe. Külső céljai, érdekei és feladatai munkálásánál szem elől téveszti lényegében adott tulajdonképpeni feladatát. Kétarcúság jelentkezik, ha tulajdonképpeni céljáról megfelejtkezik, de akkor is, ha állandóan növekvő belső munkájához nem idomítja külső szervezetét s nem igyekezik azt alkalmas eszközzé tenni az egyház urának a kezében.

Ez a kétarcúság mutatkozik abban, hogy a külső, szervezeti egyházban csak csekély mértékben, vagy egyáltalában nem érvényesül a lelki egyház követelése. A vezetőség megválasztásánál, a presbitérium összeállításánál, a gyülekezeti élet irányításánál érvényesül az anyagi érdek és a tekintély-elv, de kielégítetlenül marad a lelki egyház által felállított alapkövetelés. A gyülekezetek szervezeti kialakulásánál befolyást nyernek a társadalmi élet kiválóságai, a szellemi előkelők, a gazdagok, ha mindjárt lelkűket és életüket illetőleg kevés közösségük van is az egyházzal, de elfelejtett észrevétlenségben maradnak azok a hívő emberek, kiknek az élő Krisztus mindent jelent. Ugyanezen szempont érvényesül a magasabb egyházegységek vezetőségének összeállításánál. Utilitarisztikus és arisztokratikus érdek szerint osztogatják az egyházi megbízásokat s elfelejtik a legfontosabb irányító igazságot, hogy az egyház Krisztus élő teste.

Ennek következtében kialakul az egyház sok veszedelmet rejtő kétarcúsága. Elválnak egymástól az egyház külső és belső oldala, függetlenedik az egyház külső teste annak belső testétől és két táborba kerülnek a külső és belső egyház tagjai.

Az egyháznak mindenképpen harcolnia kell ezen kétarcúság ellen, hiszen ez a harcra kényszerítettség bennerejlik lényegében, így tehát az természetszerűleg állandó és veszedelmes kísértést jelent számára. De különösen fontos ez a harc a mi időnkben, mely a történelmi jelek szerint könnyen választóárkot hasít az egyház kétféle formája közé. Mindent el kell követnünk, hogy egyházunk belső ébredése, lelki irányának megerősödése magában a külső egyházban látható változásokat jelentsen s a komoly és hívő lelkek keze ne hiányozzék az egyház kormányrúdjáról.

2. Egyházunk egyetemes jellege még mindig képzeletünk színeivel megrajzolt, halovány papírkép csupán, melyből hiányzik a való élet teljessége. Egyházi életünk kimerül a gyülekezeti partikularizmusban, de hiányzik az egyetemes egyház összefogó tudata. Hiányzik a közerővel elvégzendő munka, a gyülekezeti munka határát meghaladó szeretet-tevékenység, mert hiányzik az embereknek az igazi evangélikus hitben találkozása és egyesülése.