Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1941
8 mikor az istentelenséget képviselő bolsevizmus ellen az élet-halál harc folyik. Maradjanak meg a kipróbált eddigi egyházközigazgatási keretben és bizton hiszem, hogy kölcsönös jóakarattal, testvéri szeretettel, minden függő kérdés megoldható lesz, ha csak egyházi szempontokat vesznek a kérdések megoldásánál figyelembe és nem kevernek bele mesterségesen politikát. Higyjék el, hogy testvéri szeretet, békesség, a nyelvhez ragaszkodás mellett a magyar hazához való hűség szebb eredményre vezet, mint a minden áron való küiönválási és különállási cselekvések. Csak ezzel a magatartásukkal biztosítható a testvéri együttműködés. Ennél a kérdésnél ragadom meg az alkalmat, hogy a legmelegebben és hitrokoni szeretettel üdvözöljem a visszatért vend híveinket és gyülekezeteinket. Régi hagyományos haza- és egyházszeretetüknek fényes példáját adták, midőn boldog örömmel, feltételek és különleges kívánságok hangoztatása nélkül, örömmel tértek vissza a régi egyházközigazgatási keretbe. Élénken foglalkoztatja, egyházunk közvéleményét a lelkész utánpótlás kérdése. Aki figyelemmel kíséri egyházi életünket, szomorúan látja, hogy e téren a közeljövőben bizonyos nehézségek fognak mutatkozni. Egyházi lapjaink hasábjain is számos hozzászólás foglalkozik e kérdéssel, de foglalkoznak vele a vezető tényezők is. Én itt a dolog természete szerint csak nagy általánosságban szólok a kérdéshez. A lelkész utánpótlás nehézsége más országokban is megállapítható jelenség, sőt egyes helyeken nagyobb mérvben, mint nálunk. Másutt mélyreható, inkább lelki tényezők idézik azt elő, míg nálunk ez a körülmény — szeretném hinni, — másodsorban jöhet figyelembe. A trianoni Magyarország ifjúsága más pályákon nehezen tudott elhelyezkedni és előmenetele túl lassú volt. Ezért nagyobb számban fordult akkor, az ifjabb korban gyorsabb elhelyezkedést biztosító lelkészi pálya felé, semmint azt a lelki diszpozíció, a hivatásérzet megokolta, illetve kívánatossá tette. Ez volt az az időszak, mikor sokan azon aggódtak, hogyan tudjuk majd a sok ifjú lelkészt elhelyezni. Az örvendetes országgyarapodás azáltal, hogy könnyebb elhelyezkedést biztosít az ifjúságnak más élethivatásban is és mert a háborús helyzet következtében másutt még jobb megélhetés is érhető el, azokat az ifjakat, akiket nem hivatásérzet vezet a lelkészi pályára, más pályára vonzza. Emellett a lelkészi pályára készülők szerényebb anyagi viszonyok közt lévő részét befolyásolja elhatározásában az is, hogy a teológiai tanulmányokat a magas tandíj és az életfenntartási költségek emelkedése megnehezítette. Ezen körülmények hatásának tulajdonítom a lelkészi pályára készülők csekélyebb számát, de úgy hiszem, hogy átmeneti jelenséggel van dolgunk. Ha azt akarjuk, hogy ez így legyen, mind azt meg kell tennünk, ami a helyzet javítására vezet. Fordítsunk nagyobb gondot a gyermek és ifjú lelki nevelésére. Szülők,