Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941-1949
1948
Miskolc, Wêiszer Gyula nyugalmazott evang. leánygimnáziumi igazgató Nyíregyháza, Zászkaliczky Pál esperes Fót. Ezenkívül számos magánlevélben és táviratban kérték Isten áldását a beiktatott püspökre egyéb ismerősei és tisztelői is. 21. Túróczy Zoltán püspök egybefoglalóan válaszol az elhangzott üdvözlésekre: „Az üdvözlések alatt nagyon sok olyan szívbeli megmozdulás támadt lelkemben, amelynek jó.esnék hangot adni, mégis engedjék meg, hogy általánosságban mondjak csupán par szót. benne találja meg mindenki azt, ami vaiasz az ő köszöntésére. Múltkoriban elgondolkoztam azon, hogy a számtanban furcsa szerzet a törtek szerzete. Vannak kulönoozó nevezőjű törtek. Mindig bajt csinálnak. A különböző nevezőjű törtek kozott vannak olyanok, amelyek sok tejtorest okozva, vaiamiképen közős nevezőre hoznátok, de vannak oiyanok is, amelyek nem hozhatok közös nevezőre, bzerencsetlen emDerek azok, akiknek ilyenekkel kell dolgozni, mert ezekke* a legegyszerűbb alapműveleteket sem lehet elvégezni, bemmire sem valók. Élik a maguk kuion életét, tuiyülve mindenki másra a számok világában. Meg vagyok győződve arról, hogy mikor Isten a világot teremtette, az emberiséget nem kuionbozo nevezőjű törteknek, nem különállóknak teremtette, hanem harmonikus — a mostani divatos kuejezés szerint — szociális eietre. A bún azonban az embert különböző nevezojii törtekké tette. Ez az oka, hogy olyan nagyon nehezen boldogulunk egymással, — mások rmvelünk, mi pedig másokkal. A legegyszerűbb alapműveleteket is képtelen velünk a másik ember elvegezni. Hol tudunk mi közös nevezőre jutni? Ez az, amin elgondolkoztam. Azt kelleti látnom, hogy különösen mi magyarok két esetben tudunk — dacára különböző nevezőjű voltunknak — közös nevezőre jutni: ünnepeken, meg temetésen, örömünnepeken, meg gyaszunnepeken. Ilyenkor olyan szépen tud a küiönDÓző egyéniségű ember, társadalom egymassai szemben áho intézmény, egyház, állam együtt lenni. Ilyenkor tud a szív együtt doDDanni. De hol vannak a hétköznapok? Ez a kérdés lényege. Mert az nem sokat ér, hogy öröm meg gyászűnnepeken tuaunk közös nevezőre jutni. Nekünk arra van szükségünk, hogy a szürke hétköznapokban el lehessen velünk végezni az élet egyszerű alapműveleteit. Hol az a közös nevező, amit keres az ember? A régi időben a haza oltára volt az az oltár, amely köré csoportosultak a különböző egyesületek, intézmények, állam, egyház, szemben álló emberek. Utt a haza oltáránál tudták a közös nevezőt megtalálni. Ma demokráciának nevezik azt, amelynél közös nevezőre kell jutnunk, ahol a közös épitőmunkát kell mindenkinek megtalálni. Tulajdonképpen más megiogalmazásban, más letetben, taián dur letétben, de ugyanaz ez, mint amit regen mohban mondtunk. Ugyanazt a nótát fújják az emberek. Abban a meggyőződésben vannak, hogy politikai vonalon lehet az emberekkel egységre, közös nevezőre jutni. Nekem az a meggyőződésem, s ebből nem csinálok titkot, hogy ember emberrel egységre csak Istenen keresztül tud jutni. A másik emberrel mindig csak annyiban tudok egy lenni, amennyiben ő is és én is egy az Istennel. Közte és én közöttem ott az Isten, aki összeköt bennünket. Testvértől testvérig tehát nem a közvetlen egyenes út a legrövidebb, hanem a háromszög kél befogója: embertől Istenhez s rajta kérészül a másik emberhez. Éppen ezért tartom az anyaszentegyház munkáját létszükségletnek a világ szárnál a. Az anyaszentegyház munkája nem csupán arra való, hogy egy eljövendő világnek alattvalóivá, boldog részeseivé nevelje e földön az embereket, az egyháznak itt ezen a földön is van, e földi vonatkozásban is teljesen lényegbe vágó szolgálata. Azt az egységet ugyanis, amelyre olyan nagy szükségünk van, lehet próbálni megteremteni, lehet kísérleteket csinálni, lehet bizonyos törteket közös nevezőre is hozni, de azokat az embereket, akik a maguk különállóságát, önállóságát nem hajlandók feladni, csak az Istenhez való megtérés tudja egy nevezőre hozni. Uram, az anyaszentegyház Ura, kötelez engem arra, hogy keressem e föld számára is a közös nevezőt. A békéltetésnek van ilyen földi szolgálata is. Eletemet, sokszor becsületemet tettem fel a békéltetés emberi szolgálatára és a békéltetés e szolgálatában akarok járni ezután is. Tudom, hogy ez nem keresztezi azt a vonalat, amelyet elsőrangú vonalnak látok, hogy az Isten és ember Krisztusban történt megbékélésének szolgálatát végezzem. Ezzel a lélekkel köszönöm az egyházegyetemnek, a kormánynak, a különböző egyházaknak, a hittudományi karnak, a kedves győri gyülekezetnek, a kedves nyíregyházai gyülekezetnek, a tiszai egyházkerületnek, Győr városának kedves köszöntését. Köszönöm végül azt az áldást, amelyet az adott, akinek árván hagyott ekeszarvára ráteszem kezemet és nem nézek többé hátra, mert aki hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára!“ A Himnusz eléneklésével az ünnepi közgyűlési rész végetér és a rendkívüli egyházkerületi közgyűlés munka-közgyűlésként folytatódik tovább.
